Egyébként azt hiszem revideálnom kell a véleményemet a lézerceruzáról. Azt igaz, hogy a cicának nincs vele sikerélménye, mert nincs mit elkapni, csak ezt ő nem tudja. Viszont mikor rajta van a kobold idő és már a plafonon meg a függönyön is mászna, nekem meg az idegeimen citerázik, akkor a lézerceruza mégiscsak nagyon jó. Csak előveszem és a macska rohan, mint a bolond, kapkod és üldöz, ezzel kiadja magából felgyűlt energiát és Mr. Hyde-ból visszaváltozik rendes Dr. Jekyll-é... egy időre... 

Ma kora reggel kimentem szemmel verni a kertet és látám, hogy a gaz végérvényesen ellepte némelyik ágyást. Mégsem hagyhatom ezt így, ezért előkaptam a kapát és legalább az éppen valamivé nagy nehezen indulgató keleti ölesbabot kikapáltam, meg a zellereket és a másik ágyásban lévő hosszú zöldbabot, mert már nem látszottak ki a porcsinfűből. Egyben az ágyások közötti járatokat is lerendeztem, nem vittem el belőle a füvet, hadd essen össze, majd azután elhordom a komposztra. Egészen sokat megcsináltam, elégedett vagyok magammal. 

Aztán 10 óra körül is kimentem és megmetszettem a paradicsomokat, még párat fel kell kötözni, mert elkezdték lehúzni a paradicsomok, egy sajnos le i s tört, nem vettem észre... 

Idegesítő, hogy nem tudok annyit foglalkozni a kerttel amennyit szeretnék, mert vagy dolgozom, vagy az idő nem engedi. Az elmúlt hetek nagy kánikuláiban alig tudtam kinn lenni valamennyit. 

A hagymát szeretném még kigyomlálni ma, de majd meglátom mi lesz délutánig... megint az van mostanában, hogy mire kilépek a melóból, már élni sincs kedvem. Nem tudom, hogy kellene ezt átváltoztatni, mások olyankor szabadulnak fel és kezdenek el hobbizni, nekem meg nem marad erőm semmire, tiszta zombi vagyok délutánra. 

Ma nincs kép... morci vagyok. 

A télen rendelt magból nyílt ki a piros lenvirágom, gyönyörűséges szép ez is. Nem is számítottam rá, hogy ki fog nyílni az idén, de nagyon szépen megnőtt és ami azt illeti elég hirtelen nőtt meg. Össze is kellett kötni olyan magas lett, hogy ledőlt volna a földre. Azt még nem tudom, hogy a magjai áttelelnek-e, majd megpróbálok szedni róla, mert a növényről sem tudom, hogy áttelel-e, szerintem nem fog áttelelni úgy, mint az évelő kék len. 

Viszont mindig fogok ültetni ilyen növényt, mert nagyon szép. 

Egyébként az este a Böbe nem ment ki, de éjjel 1 óra körül elkezdett nyavalyogni. reméltem, hogy majd abbahagyja, de nem hagyta. Viszont az ajtó előtt rács van, ami persze be van zárva és most, hogy az Elza a Veradán van, a lépcső alján lévő kis rácsos kapu is be van zárva. Ezért nem akartam itt akadályversenyt csinálni éjjel és kirakta őt az ablakon hátul a tetőre... ott viszont nem tudta hol van (pedig régebben sokat járt a tetőn és néha ott is jött be) szóval vissza be kellett őt engedni. Utána csend volt egy darabig, de megint rákezdett, végül fel kellett kelnem és kiengedni a Majmócát. 

Elza meg felnyalta a sebét a hasán... tele van most a puttonyom ezekkel a macskákkal. Viszont Böbe reggel korán hazajött, szerintem lassan rájön, hogy itt jobb és sokkal biztonságosabb. Jó lenne, ha így lenne, akkor maradna a seggén itthon. 

Behúzódtam, mert egyszerűen nem lehet kinn csinálni semmit. Ez a párásság ez gyilkos. Benn a lakásban is 80% a páratartalom, nagyon utálom.

Reggel az első sziklakertben kezdtem el rendet tenni, mert elszaporodott benne nagyon a fű, főleg az a nyomorult madársóska, nekiálltam és egyesével kivagdostam késsel, mert azt kihúzni nem lehet. Nem tudtam teljesen befejezni, mert  odaért a nap.

Elültettem az évelők közé egy bársonyos kakukkszegfűt, egyben kiszedtem a füvet abból az ágyásból és a kiskapával fel is kapáltam. Utána áthúzódtam másik árnyékos részre a petrezselymekhez, ott is kigyomláltam, megkapáltam, de szabályosan rosszul voltam már, ezért bejöttem lehűlni. 

Kicsit sok volt az izzadás tegnap is, kirándulni voltunk, nem mentünk sokat, kb. 8 km-t és még emelkedő se volt, de szerintem ez az időjárás most nem is a nagy erőlködések ideje. Viszont csodaszép helyeken jártunk, az erdő azért adott némi hűvöset is néha. 

A kertben meg csak nő a fű, kaszálni is kéne, gyomlálni is, kapálni is, de kb, 1 négyzetméter után megnyúvadok, hát ez van. 

A cicáim is csak fekszenek itt szerteszét, Böbe nagyon későn jött haza, már igazán kétségbe voltam esve, hogy baja lett az éjjel. Volt is valami, mert a combján le van horzsolva a szőr és kicsit sebes is. Nagyon éhes volt és most benn fekszik a másik szobában a szőnyegen. 

Elza a verandán gyógyulgat, szerencsére nem igazán akar kimenni, de azért a lépcső alján mindig zárom a kis kaput, ha kilógna, ne jusson tovább. Az antibiotikumot úgy tudom neki beadni, hogy nincs előtte kaja és amikor etetem, csak kicsit kap, abban van a bogyó elrejtve és azt be is habzsolja. Utána már ehet rendesen. :)))) Fifikásnak kell lenni! 

Herkules szegény nagyon magányos Elza nélkül, ő többnyire itt tanyázik a tetőn, már kifigyelte az ablakon befelé, hogy Elza benn van, ezért nem nagyon tágít és lepisilte az ablakot... Most az előszobaablak párkányon fekszik, egész be van húzódva. Olyan aranyosak. :) 

Ez pedig az utolsó kép a bougainvilleámról, mert majdnem elpusztult. A múlt héten, amikor elmentem Pestre, nem locsoltam meg egy reggel... és kiszáradt. Elképesztő, hogy mennyi vizet iszik ez a növény. Azt hittem volna, hogy a nagy forró mediterrán nyárban jól bírja a szárazságot, de egyáltalán nem bírja. 

Azt hittem teljesen megadta magát, de van rajta két levél, amik élnek. Lemetszettem róla a halottnak tűnő ágakat, meglátom jut-e valamire.