Reggel kiléptem az udvarra és micsoda levegő volt kinn!  Valami olyan tavaszillat, amit nagyon régóta nem éreztem, pedig már tavaly tavasszal is itt voltam. Sőt, már tavalyelőtt tavasszal is itt voltam, akkor kezdtem a felújítást, de akkor nemigen volt időm a levegőt szaglászni és abban gyönyörködni. 

Tulajdonképpen ma egy éve, hogy a pandémia miatt kiderült, hogy végleg itt tudok maradni. Már itt voltam, de a mai volt az a nap, amikor még készültem Pestre menni, be a munkahelyre, de erre a napra már lezárták a céget és csak pár bátor ment még be, mindenki más otthonról dolgozott, ahogy én is. Nekem áldás volt, hogy itt maradhattam.  

Visszatérve a friss levegőre, ma reggel egészen mellbevágott a levegő frissessége, a tisztasága és az illata. Tényleg tavaszillat van kinn. Vannak, akik nem is tudják miről beszélek, pedig van esőillat, hóillat, az ázott föld illata, a május illata, amikor minden nyílik, az akác, a jezsámen, az orgona... Az aratás, a betakarítás illata, a frissen vágott fűé, a széna illata, a repce- és a mustárföldeké... amíg a városban éltem, ezeket nem éreztem, el is felejtettem, pedig ettől él az ember, nem a villamos zötyörgésétől, vagy az edzőteremben ordító tuc-tuc-tól. 

Érdekes módon szerettem pedig Budapestet nagyon de elég volt belőle és ilyenkor, amikor érzem itt a levegőt, nézem a kertet, ahogy minden sarjad és bimbózik és ÉL, így már nem hiányzik. Nem mennék vissza a világért sem. 

Vasárnap megkezdtem a rengeteg virágmag elültetését. 6 kis ültetőpoharat töltöttem meg földdel, mert egyelőre már csak ennyinek van hely benn az ablakpárkányon. Aztán majd a többit (legalábbis az évelőket) a propagátorokba fogom elültetni, amikor már kinn is nevelkedhetnek. Az évelőkből palántát nevelek és majd kiültetem őket a szabadba. A többsége nagy valószínűséggel csak jövőre fog virágozni, de olyan is van, ami még az ültetés évében nyílik. Tavaly pl. magról ültettem a tollas szegfűt és nyár közepére már hozott is virágokat és egész szépen elkezdett terjeszkedni is. 

Vasárnap elültettem a bársonyos kakukkszegfű magokat, citromos macskamentát, sudárzsályát, rózsaszín szappanvirágot, kaktuszdáliát (ezt is  magról) és napvirágot. 

Nagyon szeretem felnevelni a virágokat, teljesen a kezdetektől, még azokat is, amiket egyébként lehet másképp is szaporítani. 

Így ültettem már ebben a kertben a fent említett tollasszegfűt, lenvirágot, és kínai szegfűt is. A kínai szegfű magját  egyébként egynyárinak vettem és még él a tavaly kiültetett növény. Tavaly már nagyon szépen és sokáig virágzott, nagyon szépek a sötétbordó, már majdnem fekete virágai a fehér széllel. És bizony áttelelt odakinn, pedig ez a tél nem volt egy könnyű gyaloggalopp. Sokszor volt huzamosan is -10 körül vagy alatta, sőt -17 fok is volt, mégis áttelelt az egynyárinak eladott növény. 

Ebből az a tanulság, hogy ezentúl azokat a virágokat, amiket nem ismerek és nincs velük tapasztalatom, nem fogom ősszel kiszedni, hanem hagyom, hogy meglássam mit bírnak ki. 

Ezeken kívül ültettem tavaly magról óriás, évelő szarkalábat, haranglábat, gyűszűvirágot, lila kasvirágot, törökszegfűt és csillagfürtöt... szóval az idén már egész komoly virágözön várható a kertemben és ezek mind magról. Ebben nincsenek benne a hagymások és gyöktörzsesek, gumósok és egyéb évelők, mint pl. a krizantémok vagy a rózsák. Na meg a fűszernövények. Ahhh, rengeteg virágom lesz! 

Egyébként elkezdtem összeszámolni, hogy hány féle új virágmagom van, de nem volt türelmem, viszont a 100-as becsléssel nagyon alálőttem, vagy az 150 féle is. 

Nem is írok hozzá semmit, a képek önmagukért beszélnek. :) És ez nem az összes, mert vannak, amik már elnyíltak, pl. a tricolor nagyon szép, de szinte semeddig sem tart, a fehér is lassan bevégzi, de ezekről voltak már posztok és lesz is még, mert legalább 3 féle még nem nyílt ki.