Uhhh, nem tudom, hogy fogok belelendülni az idei kertészkedésbe. Persze lehet, hogy majd az igazi jó idő meghozza a kedvemet és persze a téli punnyadás után nem ártana némi fizikai erő is, de most még nem érzem magam megtáltosodva, hogy kinn lehessek. 

Tegnap ugyan kinn voltam, sütött a nap is, jó idő volt és megmetszettem a birsalmát, de nem volt túl nagy kedvem hozzá. Az is hozzátartozik a dologhoz, hogy a metszés és permetezés nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, viszont mindig ezekkel kell kezdeni a szezont... 
Ennek most az lett eredménye, hogy még nagyobb kupi lett a kertben. Eddig is az volt, vagy annak látom... de a szétszórt ágakkal minden tele lett. Majd aprítani is kéne... na meg előtte összeszedni...
Leszedtem és a fa körül össze is szedtem a sok moníliás összeszáradt gyümölcsöt, bedobáltam a kukába őket és majd valamelyik nap meg fogom permetezni a fát (lemosóval), amikor elmúlik az esőveszély. 

A másik, hogy a borzaskata mindenütt nagyon szétszórta a magját és olyan töményen, sűrűn nőtt ki, hogy visszafogja pl. a krókuszokat is. Ki se tudom rendesen szedni, hogy a krókuszok ne sérüljenek. Többé nem hagyom, hogy szétszórja a magjait, pedig olyan szép a magtokja. 
A TEMU-ról rendelt egyik kis ásó eszköz végül nagyon jó lett, mert éles és vízszintesen szépen elvagdostam egy csomó borzaskatát és még a krókuszokat is sikerült elkerülnöm. Elég sok kijött így, majd amikor kicsit melegebb lesz és nekilódulnak, akkor még fogok ritkítani rajta. A krókuszokat pedig elvirágzás után felszedem, nem mindet, de sok rossz helyen van. 
Tegnap kitakarítottam a bújó krókuszok körül is a teret, kiszedtem a kora tavaszi gyomokat, de mindent otthagytam, hadd kapja vissza a talaj. 

Lassan bújnak a hóvirágok is, majd óvatosan összeszedem (vagy nem) a magnólia leveleit. A javát ősszel áthordtam hátra a kis fenyő köré és a körülötte lévő cserjés részre, de hagytam a fa alatt is, hogy takarja kicsit az ott lévő növényeket. Lehet, hogy hagyom is, nehezen humuszosodik az a rész, mert a hagymások miatt eddig mindig összeszedtem a faleveleket. Akkor ezt meg is beszéltem magammal, az idén megnézem, hogy viselkednek a növények, ha ott maradnak a levelek és helyben bomlanak el. 

Nálam még csak ennyire bújt ki a hóvirág, de már ez is valami. 
Az előkertben melegebb van, ezért ott nagyobb valamivel. 

Ezek a magnólia alatt vannak, de van még az orbáncfű cserje alatt is és a szárnyas kecskerágó alatt is, azok is ugyanekkorák. 

A SziszaÚr elfoglalta a Nyenyerének készített dobozt is, kinn is töltötte az előző és az elmúlt éjszakát, nem volt hajlandó bemenni, Nyenyere benn alszik a paplankáján az alagsorban. 
Szerintem 'Möszijő Örkuli', ha tudna osztódni, akkor az összes dobozban egyszerre feküdne. Ezt csinálta Elzával is, amikor Elza még kinn lakott. Mindenhonnan kiszorította. :))))

Murphy melózik, a dög! 
Tegnap volt Jégtörő Mátyás napja és a napok óta tartó hatalmas fagyok után Mátyás nem talált jeget... 1 fok volt tegnap reggel, borús idő és még esett is valami. 
És - ahogy a múltkor már írtam - Mátyás tör ha talál, ha nem, akkor csinál. 
Már, ha lehet még hinni a népi megfigyeléseknek, mert az időjárás egyre hektikusabb. Meglátjuk minek nézünk elébe az idén.
Amit már biztosan tudok, hogy a növények meglepően bírják a szélsőségeket, úgy a szárazságot (érdekes módon a túl sok vizet sokkal kevésbé tolerálják), mint a hideget is. 
Abban is megállapodtam magammal már régen, hogy ami nem bírja, ahhoz nem ragaszkodom a kertben. 
Így költözött ki tőlem mindkét díszgyertya (magától), de az az igazság, nem is voltam annyira oda attól a növénytől. 

Az idei tél veszteségei közül is látszik már pár: úgy látom, hogy két primula is kipusztult, az egyik a kandeláber kankalin, a másik nevét nem tudom, az sem az a hagyományos volt.  
Más egyelőre nem látok. Nagy izgalmat jelentenek a fák, főleg a tavaly ősszel ültetettek. 

Tegnap Herkukó hasába becsempésztem a féreghajtót is. Vettem pár doboz olajoshalat, az a Joker mostanában. Régebben kockasajtban kapta, mert azt is imádta, de amióta ilyen ínyproblémái vannak, a kockasajt már nem jó, mert ráragadna az ínyére. 
Az olajoshalat villával beletöröm az olajába és csak 3 falatnyit kap, benne a gyógyszerrel, így több napra is elég. Abban kapja a szteroidot is, meg a gombaport... így fogynak el. Mióta ivartalanítva lett, sajnos sokkal válogatósabb a CicaÚr, trükközni kell, hogy bekerüljön a pocakba, aminek be kell mennie. Ezért is jó a pár falatnyi hal, mert így megjön az étvágya és utána könnyebben megeszi a cicakaját. 
A csajokat nem lehet ilyen könnyen rászedni, ők kiszagolják a halban is, ezért kapja pl. a Böbe a cseppeket, de Elzának és a Nyenyerüsnek be kell nyelnie a tablettát, ha részletekben is. Szájkinyitás, beledobom és hasonlók nem játszanak, lehetetlen küldetés lenne. 
Tegnap Elzát lefújtam egy kis Frontline-al (bolhák és egyebek ellen), már az is egy küzdelem volt. Elza az, aki a legkevésbé tűr el bármit.

Új növényeim is jönnek, rendeltem egy japán szentfát (Nandina domestica `Richmond`) és egy kínai álbirset (Pseudocydonia sinensis). 
Úgy tűnik, hogy egyre jobban rá vagyok kattanva a gyümölcstermőkre, amik még mutatósak is (az álbirsnek pl. gyönyörű az őszi lombszíne) és nem sok kertben fordulnak elő, de nagy előnyük, hogy egyelőre nincs kártevőjük nálunk. 

 Nagyon várom már a jó időt, hogy lássam mi maradt életben a télen az őszi ültetésű facsemeték közül is. 
Magról is van vetve fehér őszibarackom, de még nyomát se látom, ahogy a vadcitromnak sem és a mazsolafának sem... nem lesz könnyű megbirkózni a sikertelenséggel, ha egyik se kelne ki...

Kinéztem még magamnak a Somtermésű ezüstfát (Goumi berry) vagy (Elaeagnus multiflora) is, de itthon csak egy helyen találok, az is 15.000 Ft. Soknak tartom annyiért, lehet, hogy ezt elengedem, hacsak nem találok valahol jobb áron. Ennyiért értékesebb gyümölcsöt is tudok venni. 

Vetettem még szerdán jégsalátát és szakállas harangvirágot (Campanula barbata). 

Utóbbit csak a nedves talaj tetejére szórtam, annyira aprócskák a magok, hogy ezeket nem takarom és hogy nedves, de világos közegben tudjon maradni, letakartam egy darab nejlonnal a tetejét. 
Kíváncsi vagyok, hogy majd ki fog-e kelni... ezeket a nagyon apró magvú virágokat iszonyú nehéz felnevelni. Nagyon szeretném, mert ez egy annyira csodaszép kis virág, már régóta vágytam rá. 
Az idén szeretném elkezdeni kialakítani lenn a kert végében azt az északi fekvésű sziklakertes részt is, ahová ezt is szánom. 
Ez egy hegyvidéki virág, magasan nő, sziklás helyeken, ezért olyan helyre kell majd tennem, ahol kap napot, de mégis egy hűvösebb része a kertnek és jó a vízáteresztése is. Aztán majd kiderül (ha egyáltalán kikel), hogy képes lesz-e megmaradni ezen a klímán. 

Vissza kell magam fogni, mert lassan megtelik az ablak és még a java palántának valóm nincs elvetve, még ezután jönnek majd a póréhagyma, a zellerek (szár és gumós), a padlizsánok, abból is legalább négyféle és a paprikák, abból is többféle. 
A gumós zellernek és az egyik padlizsánnak tegnap már előkészítettem két kis pohárkát a földdel, be is öntöztem alulról, így szépen felszívja a vizet, felmelegszik és majd ma beleteszem a magvakat is. 
A paradicsomokat majd csak később vetem el, addigra reményeim szerint a K-betűsök palántái már kiköltöznek az ablakból és lesz nekik helyem. Bár a jelenlegi állapotokat tekintve nem hiszem, hogy március közepére ki tudnám őket ültetni a kertbe, fagyott a talaj... hacsak valami csodamelegedés nem kezdődik és tart is ki. 
Viszont a kis fóliaházikóba már ki fogom tudni tenni őket. 
A paradicsom pedig viszonylag gyorsan kikel és gyorsan is növekszik, kiültetni viszont május közepénél hamarabb nem igazán lehet, ezért van időm még bőven a benti veteményezésével is.

Ahogy az előrejelzést látom, le fogom szedni a takarót is a facsemetékről. Csapadékot is ígérnek, nagyon kellene, száraz a föld, mint a tapló és az enyhülést is nagyon várom már, mert öntözni is kellene. Legalább a cukorsüveg fenyőnek szeretnék vizet adni, és pár többi kis fenyőnek is szüksége lenne rá, de a fagyos föld nem issza be a vizet. 
Ez most megint egy hasonló száraz ősz és tél volt, mint a 2021-2022, bár itt nálunk annyira azért nem rossz a helyzet, de majdnem. Remélem a tavasz és a nyár kicsit csapadékosabb lesz, mint akkor volt.  Arra is kíváncsi vagyok, hogy a kútban mennyi víz lehet... biztos jóval lejjebb van a vízszint, mint tavaly volt. 

A népem...
Elza madarat fogott és meg is ette, igyekeztem nem megdicsérni érte, nehogy megtáltosodjon és még többet fogjon, persze úgyis fog vadászni, de azt nem szeretném, hogy az elismerésemért tegye. Így is sok kárt okoznak a cicák. 

Hiába a fagyott föld, viszont száraz, meg is kezdték a porfürdőzést, Böbe néha úgy néz ki, mint  Szurtos Peti, időnként kedvem lenne kiporszívózni a macskabundát. :)))

Herkuló szegénykém küzd a fekélyes ínyével, néha úgy csurog a nyála, hogy le kell törölni a kis pofáját. A bundiján is látszik, hogy megint nincs jól... majd elmegyünk már a dokihoz vele is. Ha nem lenne ez az ínyproblémája, olyan jó lenne. Herkuló jó kedélyű cica, mióta úgy döntött, hogy akkor most ő megszelídül, azóta folyton rajtam lóg, amikor kimegyek a kertbe és persze a kukkolásról se szokott le. Amikor nem vagyok kinn, akkor itt les az ablakban befelé. Kész megkönnyebbülés, amikor elmegy kicsit napozni... de komolyan, néha kifejezetten idegesítő az állandóan rajtam lévő tekintete. :)))

Nyenyerüsről most nem tudtam képet csinálni, mert ő is folyton rajtam lóg, ha leguggolok, rögtön fel akar mászni rám, úgy kell lerázni, olyan, mint egy bogáncs...  de legalább Herkulessel nem pofozkodnak már a simogatásért. Rájöttek, hogy két kezem van, így az egyik az egyik oldalamra jön, a másik a másikra és béke van, simi és dorombolás. 
Istenem, Marcikát soha nem hallottam dorombolni. Bármennyit simogattam is, ő nem tudott dorombolni. Nem tudom milyen élete lehetett előtte. 
Anno Herkules se tudott dorombolni, vele is nagyon sok időbe telt, alig tudtak becsikordulni a hangszálai. Emlékszem, micsoda hangokat adott ki, néha nyekergett, néha el-elakadt a hangja, mintha egy malac röffentett volna, most meg már olyan hangosan nyomja, hogy az fantasztikus.