A nap jó nagy része elment a borsóval. Reggel korán leszedtem és egész délután, estig bontogattam. Ez két jó tömött reklámszatyor borsó, gyönyörű nagy hüvelyek lettek belőle és nem volt kukacoknak nyoma sem. 
Ezután mindig ilyet fogok venni (Oscar), ez a egész 2 sor borsóról jött le. Mellette az, ami Kelvedon csodájának hívja magát, nagy, zöld lombozatot fejlesztett (mint tavaly is) és alig vannak rajta hüvelyek. Olyan, mintha a virágzásában elkorcsosulna, szerintem valami elfajzott magot adtak el, mert tavaly is ugyanez volt vele... csak magamra vethetek, hogy az idén is földbe tettem ezeket a magokat, de az ember mindent ráfog az időjárásra, én is azt hittem, hogy tavaly az volt a baja, mert olyan meleg tavasz volt. Most legalább már tudom, hogy nem az volt az oka. 
Egy ágyást az idén megint elpocsékoltam rá... kár volt. 

Kifejtve majdnem 2 kg lett, illetve ha azt is beleszámolom, amit menetközben megettem, akkor több is volt. A nyers borsó nagyon finom, mindig betorkolok egy csomót belőle. 
Elporciózgattam őket 15-20-30 dekás csomagokra, szabdzsihoz, leveshez, főzelékhez és borsópörkölthöz és már lenn is vannak a fagyasztóban. Egy negyed kilónyit hagytam kinn borsópörköltnek. 

Van (a két elfajzott Kelvedon csodája soron kívül) még két sor borsóm, amit már nem tudom, hogy fog-e tudni teremni ebben a melegben. 
Illetve pár nap és szedhető lesz a cukorborsó is, amit hüvelyestől szedek, tulajdonképpen nem is a borsó benne a lényeg, hanem a hüvelye. Nagyon szeretem ilyen "stir fried" (nem igazán van rá jó magyar szó - serpenyőben rázva-keverve sütni) módon elkészítve, de szabdzsiba is mindig teszek.  

Aztán főztem még egy jó kapormártást is, mert már beszedtem hozzá a kaprot. Imádom, de nem is tudom megmondani, hogy mikor ettem utoljára. Évek óta nem volt ennyi és ilyen szép kaprom, majd a fagyasztóba is teszek el belőle. Remélem megmarad addig, amíg uborka is lesz... berakásnál mindig úgy kell vadászni, hogy legyen még pár szál. Lehet, hogy akasztok fel pár szálat száradni is, biztos, ami biztos. 

És akkor jöjjenek a virágok. 

Ez a Double Perfume rózsám, eddig még se a rózsabogarak, se a bundásbogarak nem lepték el, kész csoda, hogy egyáltalán ki tudta nyitni a virágait. Általában az első virágzást fel szokták kajálni és a második szokott nagyon szép lenni. 

Egy tollas szegfű, elég régóta vegetált már ezen a helyen, már szaporítottam is belőle máshová a tavasszal, hátha jobban érezné magát, de most úgy tűnik, hogy magára talált. 

Az oszlopon látszik, hogy macskák laknak itt, ott vannak a körmikézés nyomai. 

Egynyári zsályák, már ezeket se vetem, intézik maguknak. 

Imádok végignézni a kerten. 

Bársonyos kakukkszegfű, már ezt se vetem, inkább gyomlálom, de már nem hagyom magot érlelni.  

Ez is törökszegfű telep. 

Kerti pletyka a sziklakert sarkában. 

A hólyagvessző nem tud csúnya lenni sosem, sőt. Elvirágzás után is ilyen színeket produkál. 

A borzaskatákról lesz egy rakás kép, mert sok helyen vannak a kertben és egyszerűen gyönyörűek. Az igaz, hogy tavaly kissé túlságosan is elszórta magát, még a fejem tetején is borzaskata nőtt és rengeteget ki kellett szednem, de imádom őket. Az idén addig fogom hagyni, amíg még szépek lesznek az elvirágzás után a "lufijaik" (a magtokok), de nem hagyom őket megérni, mert akkor jövőre semmi más nem lesz a kertben, csak borzaskata. 

A CicaÚr, őrzi a virágaimat és persze simit vár. Valamelyik nap szárazkaját csócsált... szóval gyógyul. :))

Tegnap egész sok mindent megcsináltam, pedig elég nehezen indultam neki. Eléggé szét voltam esve, nekifogtam valaminek, félbehagytam, belekaptam valami másba, azt is ott hagytam... délutánra rendeződött bennem valami, akkor végre mindent befejeztem és helyreállt a lelkibékém is. 

Tettem el megint 2 doboz epret a fagyasztóba, sőt le is engedtem a nagy fagyasztószekrényt, kitakarítottam és újra el is indítottam. 
Kidobtam a komposztra belőle pár zacskót, amit már biztos nem fogok elfogyasztani és nem is fért bele a kisebb fagyasztóba már, de azt kell mondjam, hogy gyakorlatilag nagyon jól raktam el tavaly, majdnem minden elfogyott. 
Pár zacskó karikára vágott padlizsánt dobtam ki és 3 zacskó paprikát, de nem fogok kevesebbet tenni belőle az idén sem, mert amikor meg éppen azt kívánom, akkor sokat megeszem belőle. 
Az elmúlt télen kevesebb padlizsánt sütöttem meg, pedig nagyon szeretem borssal, bazsalikommal (azt is fagyasztani szoktam), sóval, fokhagymával, kis olívaolajon lesütöm, pépesre összetöröm és tejfölt keverek bele. Pirítóssal nagyon finom. 

A paprikát is nagyon szeretem sütve, akár magában is le szoktam sütni olajon vagy zsíron sóval és azt is pirítóssal (én mindent pirítóssal eszem), de pl. húsok mellé is szeretem belesütni a sok paprikát, vagy lecsónak... az idén nem ment úgy, de ha meg nincs, akkor mehetek venni drágán a boltba. 

Miután lehűlt, le is vittem minden ideit a fagyasztószekrénybe, a spenótokat, az epreket, lestyánt, metélőpetrezselymet. Június eleje van és már mennyi mindent tettem el. 

Már ezer éve ki akartam vinni az alagsorból egy asztalt a teraszra, tegnap végre ki is vittem.
Egy régi asztal, csúnya is már, de számomra más értéke van, ezt még apu csinálta nekem gyerekkoromban, amikor iskolába mentem. :) Nem voltunk túl jól eleresztve anyagilag, így ez volt az íróasztalom és bizony még ma is bírja. Rendes asztal egyébként, jó erős, fiókja is van. Szépen letakartam, a lábait pedig majd átfestem, amikor nem lesz ilyen meleg, ha lesz olyan ezen a nyáron... mert valljuk be ez így június elejére enyhén szólva is túlzás. 

Aztán előbányásztam a villanyrezsót (ez se mai gyerek már) is a polcok mélyéről, csináltam neki egy állandó helyet a fedett részen és majd akkor viszem ki a teraszra (az asztalt ezért költöztettem ki, hogy legyen helye a rezsónak), amikor valamit sütni szeretnék. 
Nem sütök sokszor olajban, de a szagát ritkán se szeretem a lakásban, ezért télen-nyáron kinn fogok sütni. Illetve ez a nagyobb asztal azért is jó, mert a raclette sütőt is ki tudom most már vinni, lassan jönnek a friss süthető zöldségek, hagymák, cukkinik, stb., de egyébként is szeretek vele sütni, a tetején húst, gombát, zöldséget, a kis nyeles tálkáin sajtot, tojást, stb. 
Van egy faszenes grillsütőm is, de amióta itt vagyok, még sose vettem elő, a bográcsot se nagyon... talán most már lesz időm majd kicsit sütkérezni ezekkel is. 

És akkor a virágok következnek, ez egy erdei kontyvirág termése, majd szépen be fog pirosodni. 

Rengeteg lenvirág volt a kertben, nem tudom hová lettek, de az idén majd jobban figyelek, hagyom is magot szórni, de majd szedek is magot róla. Nem szeretném, ha kiveszne, olyan szép a színe, lenge és kecses, közben meg a szára olyan, mintha acéldrót lenne. 

Penstemon, avagy bugatölcsér. Egy nagy bokor és ha ránézek nagyon szép is, de a fotó nem adja vissza, csak ha ilyen közelit csinálok róla. 

Völgycsillag, sárga gyömbérgyökér és a háttérben a baracklevelű harangvirág. 

Gumós macskahere.

Ez egy vadpipacs, meghagytam, mert szép, egészséges tő, de akkorára nőtt, hogy lenyomja maga mellett a szárnyas kecskerágót, de az idén a kecskerágó már majd kinövi őt. 

Holland íriszek, a színük fantasztikus. Gyönyörűek! 

Hoztam nem dísznövényt is, ez a kínai álbirs. Nem mertem még metszeni belőle, bár nem szeretném, hogy nagyon bokros legyen, előbb-utóbb kénytelen leszek levágni az alsó ágait, de lehet, hogy csak jövőre. 
Kicsit tanácstalan vagyok vele. 

A datolyaszilvám. 

Szépen nő a mákkóró is, mellette pedig a tűztövis lassan behozza, amit lenyiszbáltam róla... úgy tűnik ez rendszeres tavaszi program lesz. 

Clematis 'Warsawska Nike'

Ez olyan szép, a törökszegfűk és mellette a felfelé törő bimbós díszhagymák. 

Bazsarózsa 'Gay paree', az egész bokor nem annyira mutatós most, ráadásul elvirágzás után ki is fogom ásni, mielőtt a szomszéd kerítéslábazata rádől, mert akkor keresztet vethetek rá. 

Bakker, patkányom van már megint! 
Tegnap és ma is láttam, biztos a macskakajára jött, pedig annyira ügyelek már, hogy ne maradjon kinn semmi, de amit széthány Herkules (mert egy malac), az ott szokott maradni a tetőn. Arra gondoltam, hogy elcsipegetik a madarak is, erre PatkányKoma csipegeti... kénytelen leszek minden morzsát feltakarítani. 
Amúgy meg se ijedt tőlem, nagy komótosan ment végig a tető alatti gerendán, kövér volt, mint egy disznó és hatalmas, remélem nem hasas... mert akkor lesznek sokan. 
Tettem ki rágcsálóirtót, a gerenda lesz a veszte, mert oda applikáltam fel, ott a cicák nem érik el, ő meg mindenképpen belebotlik, amikor vonul felfelé a macskakajáért. 
Mérges vagyok... arra gondoltam, hogy télen a madáretetést is be fogom fejezni, bár szerintem ez a Koma most jött. Fel is tűnt egy pár napja, hogy úgy ki vannak takarítva a macskaedények és a tetőről is felszedve minden széthányt morzsa... hát jah! Még a MosogatóCica se szokott így elmosogatni. 
Na meg a háztartási komposzt is biztos nagyon vonzó számára, alma, krumpli, banánhéj, meg minden, ami belekerül. Szerintem a szomszédból jött, két házzal odébb nagy munkálatok vannak az udvaron, viszont ők disznót tartanak. Szerintem zavarta a betonkeverő és úgy gondolta elköltözik, de itt bizony a halál völgyében jár. 
Elzát meg Böbét leszidtam, itt vannak ketten is nagy vadászok, akik a vakondokat vegzálják, a patkány meg itt nyaral... mit nyaral! Habzsidőzsizik!  Mégis miféle haszontalan macskák ezek? 

Egyébként most megint az agyamon vannak, Elza semmit nem hajlandó megenni, a kedvenceit sem. Kapott szárazat, eddig ette a Matisse-t, most nem kell, a Josera se kell, Purina ONE se kell, semmise kell. A LIDL-ben kapható Coshida  lazacos vagy baromfis-sajtos falatokat szeretné falni nyakló nélkül, de 600 Ft 15 dkg... ezt ki bírja finanszírozni? 
Böbe legalább eszik többfélét is, zömében szárazat, de ő is csak pocsékol, mert felbontom és 3 falat nedves kaját eszik meg, a többit ott hagyja. Viszont ha nem bontom fel neki, akkor itt haldoklik nekem éhen, meg hattyú halála, meg minden van, de leginkább éles, fejhangú, fülsértő és követelőző nyávogás, arra emlékeztetve, hogy nem törődök vele meg az ő 3 falatos "éhségével". Rémdögök ezek! 
Elzát tegnap már kivágtam a verandáról, mert 2 tányér kaja fölött látványosan éhezik és elégedetlenül veri az ajtót. Képes órákig verni az ajtót. Elzából, a csontos, éhhalál szélén lévő, félig szétszaggatott macskából egy igazi zsarnok lett, egy RémNéni, egy idegeimen módszeresen citerázó szörnyeteg. :))))
Azt hiszem egy pár napra visszavonom tőlük a nedves kaját, ki kell, hogy éhezzenek rá megint. Minden nyáron ez van, ahogy kiszabadulnak esznek pockot meg mindent, nem is éhesek igazán és elkezdenek válogatni és a fejemen táncolnak. 

Meg kéne metszeni a lilaakácot, mert már megy mindenfelé, de hiába olvastam már róla olyan sokat és véltem megérteni, valahogy sose jó. Az sem igaz, hogy csak kétszer kell metszeni, mert nagyon növekszik, muszáj többször is, de akkor meg nem virágzik... nem szeretem már ezt a növényt. Csak a baj van vele, bemászik a lépcsőházba, felmászik a tetőre, létrázni kell miatta és cserébe sose szép. 

Újraértelmeztem a cukkinikrémet is, mert a télen kicsit meguntam, pedig nem tettem el túl sokat. Már majdnem ott tartottam, hogy az idén nem is csinálok, de most tettem bele tejfölt és belevágtam apróra egy hegyes, kicsit csípős zöldpaprikát és úgy ettem pirítóssal, nagyon finom így. 
Végül is jobban lehet variálni, mint gondoltam, ezért az idén is fogok sütni és elteszem a fagyasztóba. 

Felfedeztem a kertben, hogy beteg az egyik lilabogyó, de az új pink Annabelle hortenziám is, ahogy utánaolvastam, ez bizony magnéziumhiány. Elmentem és vettem keserűsót, fel is oldottam és kaptak lombtrágyának, ez elvileg segíteni fog nekik. Aztán jobban szétnézve rájöttem, hogy nemcsak ez a két növényem halovány, hanem az egyik mályvacserje is, bugás hortenzia is... szóval kapott mindenki, aki árnyékban volt, a többiek majd kora hajnalban.

 A CicaÚr, tőle nem várok már patkányfogást, mert fogatlan oroszlánok már nem tudnak vadászni. Bár egyébként se vadászott, a kandúrok szörnyen lusták. 

Ez az íriszem csodák-csodája ki tudott nyílni, a többit sajnos vitte az íriszlégy. Én már nem is tudom, hogy mit csináljak az íriszekkel, évről évre ez van, az idén pedig le is fújtam felszívódó permettel. Talán meg kellett volna ismételni... 

Holland írisz, ezt legalább nem bántja a kártevő. A kedvencem, olyan színe van, hogy váááááá!

Az első rózsám, ez egy bokornak nevelt futórózsa. 

Mát szerintem mutattam, de olyan szépen terjed a pénzlevelű lizinka, isteni talajtakaró és még taposni is lehet rajta. Annyira azért nem, hogy egy gyereksereg kinn futballozzon rajta, de itt az én ösvényen való mászkálásomat vígan tolerálja. 

Mézalmácska, olyan pici még, mégis mennyi lesz rajta. Majd valahogy meg kell védenem a madaraktól. Az idén az összes mézbogyómat lezabálták, mire észbe kaptam. Van madárhálóm, majd körbeveszem vele. 

A pawpaw is szépen növekszik, kapott kora tavasszal trágyát a töve köré. Nagyon remélem, hogy jövőre már virágozni is fog és talán teremni is, legalább mutatóba. 

Sásbokor, imádom ezt a virágot, olyan kis ékszer. 

Most ez a bazsarózsa ('Bowl of Beauty') a kert főszereplője, egyszerűen csodálatos.