Tegnap Pesten voltam és ahogy az már szokott lenni, most se jöttem haza dudvák nélkül. A dália kivételével ezek is cserépbe kerültek, mert még -6 fokot is mond a jövő hétre, így a legtöbb hiába télálló évelő, nem sokkolom le őket a bolti meleg után. 

A rózsaszínű cickafarkhoz nem fűzök sok reményt, eléggé szárazka volt az a tő, nem tudom él-e még, majd meglátom.

Egyébként érdekes ez a kerti dolog, vannak a haladós napok és a nem haladós napok, legalábbis úgy érzem. A mai a nem haladós volt. Kinn voltam jó sokat, küzdöttem a tyúkhúrral az előkertben is és hátul is, sokat kiszedtem, mégse érzem, hogy valami nagyot alkottam volna. Talán az a baj, hogy ez nem olyan haladós, se nem olyan látványos. A másik mai küzdés a kerek repkénnyel volt, teljesen ellepte a kerítés mellett azt a részt, amiben a magas évelő őszirózsa van. Kiszedtem, de majd újra neki kell esnem, amikor elkezd nőni, mert nem szeretném, hogy tönkretegye az őszirózsát. 
Rengeteg tulipán is bújik a kerítés melletti részen, pedig felszedtem onnan a zömét, de nem sikerült teljesen és el is szaporodott nagyon. Tavaly látszott, hogy maradt a földben hagyma, de csak egy szál tulipán volt, kíváncsi leszek az idén mennyi lesz. 
Az előkertben nőni kezdett a pitypang is, fogtam egy nagy kést és azzal vagdostam ki őket, jó mélyen a földben. Remélem nem nőnek ki. 
Az összes kiszedett füvet behordtam komposztálódni a régi emésztőgödörbe, remélem jó talaj alakul majd benne és akkor teszek bele óriásbambuszt. Van magom, nagyon örülnék, ha kikelne. 

Elza simán bedörömböl az ajtón, amikor akar valamit és általában akar. Gyakorlatilag mindenért dörömböl, amikor éhes, amikor szomjas, amikor ki akar menni, amikor idegrohamot kap, mert hallja, hogy Herkulót szeretgetem az ablakban, vagy amikor azt hallja, hogy a Böbe enni kapott idebenn. Akkor ő is kér, akkor is, ha éppen előtte kapott. De azért is bedörömböl, ha simit akar, vagy csak be akar jönni szétnézni kicsit. 

Az utóbbi időben már nem tiltom, úgyse jön beljebb, megáll az előszobában és leül. Elzu egyébként haláli cica, minden az arcára van írva. Amikor figyel, annyi értelem van rajta, hogy néha magam is meglepődök, de reggel pl. gyűrött az arca az alvástól és amikor ki van akadva az is látszik rajta, hogy mennyire pipa. És az is, amikor féltékeny a Böbére, mert azzal is tökéletesen tisztában van, hogy a Böbe benn van, ő meg kinn a verandán, de nem mindig féltékeny. Viszont amikor igen, akkor ott van az utálkozás az arcán és szívatja is a Böbét, pl. elállja az ajtóban utat, a kis mafla Böbe, meg nem mer bejönni tőle. Elza egy igazi ŐrmesterAsszony, de azért azt hiszem azt is tudja hogy neki helye lett, otthona van és örül is neki nagyon. Ki nem menne a világárt sem, csak ritkán, de akkor se megy messzire és ha nyitom az ajtót, vagy kiabálok neki, akkor lóhalálában jön haza. Ha nem veszem észre, akkor a külső ajtón dörömböl be, hogy halljam és engedjem be. 

Ha az idén sikerül rendbe tenni a verandát, akkor majd kap valami csinosabb helyet is a mostani doboz helyett. 

Amúgy meg a Böbén tényleg van mit irigyelnie, de hát két cica nem fér el benn, nem is kedvelik egymást és két almot se tudnék hová tenni. Főleg, hogy a Böbéé gyakorlatilag csak biztonsági alom, mert a Böbe kinn végzi a dolgát, de Elza imádja az almot, nem győzöm takarítani utána és nem szeretném benn a lakásban a szagát, néha a verandán is lehet érezni, olyankor rögtön takarítani kell. 

Böbike is tud ám élni! :))))

-4 fok van kinn, jó lenne már, ha véget érne ez a tél. Persze tudom, hogy vége lesz, csak ilyenkor az ember más sürgeti a tavaszt, mert jó lenne kinn lenni. 

Benn az ablakban viszont kikeltek az egynyári kúpvirágok, trallallá! 

Imádom ezeket a virágokat, nagyon szépek, nagyon bírják a szárazságot is és késő őszig ontják a virágaikat. Mondjuk akkor leszek pofára esve, ha magától is kikel ott, ahol elhullatta a magjait, de nem kockáztatok, inkább ültettem. Nincs még vele tapasztalatom, tavaly ültettem először. Érdekes módon okáig nem tetszettek nekem ez a virágok, sőt a kokárdavirág sem, aztán valahogy mégis rávágytam, utána pedig megszerettem.
Asszem a csórt kokárdavirág magokkal kezdődhetett, amiket egy kerítésen benyúlva szakítottam le tavalyelőtt ősszel. Valamiért az ilyen szerzett dudvák mindig nagyon kedvesek nekem. 
Úgy látom, hogy csupa egynyári kúpvirág magom van, kivéve a pirosat, de sárgában nincs évelőm... még. Illetve azt hiszem, hogy a szerzett magból nem is ültettem... lehet, hogy az évelő lesz? Kipróbálom. 

Hihetetlen, hogy milyen hamar kicsírázott  magja, 18-án ültettem őket és már tegnap is kinn voltak. Most már lehet majd nézegetni, na meg a többit is, hogy mikor kelnek ki. Ez olyan csodálatos, hogy csak beszórok valamit a földbe és életre kel és micsoda szépségek lesznek belőlük!