Nehezen akarom elhinni, hogy a tavaly vásárolt kis bordó krizantémból mi lett és persze érdemes vetni egy pillantást a sziklakertre is mögötte. 

Ilyen volt és ilyen lett:

Uhh, tegnap jól kimelóztam magam a kertben, meg ma is.

Rengeteg ültetnivalóm volt, nem maga az ültetés a munkás és hosszadalmas, hanem kitalálni, hogy hová kerüljön a növény és a helyet elő is kell készíteni neki. Már csak azok maradtak, amiket még nem tudom hol legyen a helye, illetve már nem volt lelkierőm megcsinálni nekik a talajt. 

Mára maradt elültetni 3 cserepes ( 1 csillagőszirózsa, 1 krizantém és  a japán kövérke), 2 csomag nárcisz, a liliomok, a bazsarózsák és van még 3 rózsatövem is. 

Tegnap majdnem teljesen kivágtam a ricinust, még a vastagja van és a földből is ki kell venni, kiszedtem a hajnalkákat is, a paprikát, a bazsalikomot, az istengyalulta tököt és minden ment a komposztra. Összeszedtem a szomszédból áthullott birsalmát is, a jókat majd megcsinálom, a többi ment a komposztra szintén.
Kivettem a dáliákat is, eltároltam a gumókat télire. 
Kigyomláltam egy nagy darabot is a cserjék körül, szerencsére nagyon könnyen jön ki, mert nemrég fel volt lazítva a csodaásóvillával.  Ez a szerszám tényleg életem legjobb kerti szerszáma, sose volt még ennyire hasznos cuccom, mint ez. 

Délután úgy fél négy körül egy kicsit befáradtam, be is jöttem pihenni meg enni-inni, de aztán erőre kaptam megint a jó kis hoisin szószos csirkeszárnyaktól és folytattam a kinti teendőket. Hat óra körül jöttem be, amikor már kezdett alkonyodni. Alakul ez! 

***

Na, már közben voltam kinn dolgozni,  minden földben van. 
Kiszedtem a paradicsomokat is hátul és a padlizsánokat is, már csak a veteményes elejében vannak, de ott még van jópár. 
Felcsodaásóvilláztam a paradicsomágyás felét. 
Elkezdtem kivágni a ricinust, de bakker! Ehhez fűrész kellett és a földből még mindig nem tudtam kiásni a tövét. Nagyon durva gyökere van. Gyönyörűséges, impozáns növény, de meggondolom, hogy akarok-e mégegyszer  kínlódni a gyökerével. Még nem tudom, hogy fogom kivenni. Kéne egy csákány...

Végül nem tudtam kivenni, függőlegesen megy lefelé egy nagy. vastag gyökér-ág, azt nem tudtam átvágni, nem volt már bennem kakaó. Ami azt illeti nagyon elfáradtam. Ott látszik középen a gyökér, meg közelről is csináltam róla. Majd gondolkodom, hogy tudnám átvágni. 
Olyan üres lett a kert nélküle... sajnos télire mindig elég üres és kopár lesz, ezért ültettem már pár örökzöldet.

Elkezdtem kirakni nagytéglából egy másik ösvényt is, ha kész lesz, majd lefotózom. Azt se fejeztem be, mert már be akartam jönni, jártányi energiám is alig volt, de azért még kigyomláltam megint egy darabot az új cserjék körül. 

Nem vagyok híve a fenyőkéreg mulcs és társainak, de valamit ki kell arra a részre találnom, hogy ne egy nagy gyomokkal való küzdelem legyen az egész. Eredetileg meténggel terveztem alattuk beültetni, tulajdonképpen most lehetne is, mert ki van szedve a gyom. Illetve terjed a kerek repkény is, mint a nyavalya, alig győzöm irtani, és adná magát. Mindent kiöl maga alatt és imádja ott a helyet, de nagyon erőszakos növény, nem tudom, hogy tartanám kordában, ámbár nem nehéz kitépkedni és amikor virágzik, akkor gyönyörű. Nem tudom a meténggel több vagy kevesebb bajom lenne-e. De valami talajtakaró kell alájuk, az biztos. 

Elzu is velem kertészkedett kicsit. :D 

Jut eszembe, hogy nem is meséltem, hogy kinyílt a múltkor a bicska a zsebemben. 
Itt mászkál állandóan egy öreg fószer a kutyájával, gondolom itt lakik valahol a környéken. Szoktunk köszönni, mert úgy illik, ámbár azt hiszem az én híres hetedik érzékemmel nagyon is jól éreztem, hogy kerülni kell a fazont. Egyszerűen nem bírtam sose, ha erre jött, bebámult a kertbe, elment hátra is, hogy jobban belásson, nem szeretem a tolakodó módon kíváncsi embereket. De azért váltottunk pár szót néha, csak úgy semmiségekről, mint időjárás pl. 
A múltkor kinn tettem-vettem az előkertben, megállt beszélgetni. Csak pár semleges mondat, míg egyszercsak megkérdezi, hogy hol a férjem. Már erre felkaptam a fejem, mert egyrészt vadidegen, semmi köze hozzá, másrészt ez számomra egyértelmű határsértés. Milyen alapon kérdez bárki idegen a magánéletemről? 
Egy tőmondattal mondtam neki, hogy csak én vagyok, erre azt mondja nekem, hogy majd átjön már egyszer beszélgetni. Hát én nem tudtam se köpni, se nyelni. 
Mert mekkora taplóság már ez? Egyrészt egy vén trotty, szerintem apuval lehet egyidős, másrészt azt hiszi, hogyha valaki nincs férjnél akkor szabad a járás? Ugyanis nem emlékszem, hogy meghívtam volna. Nem is értem, az ilyen embert pofán kéne verni a szívlapáttal, hogy megtanulja meddig van az addig. Nagyon sok férfi ilyen egyébként, nem tudom mi lehet a fejükben arról, hogy ha egy nő egyedül van, akkor az mire vágyik, de nagyon nagyot tévednek. 
Azóta a fén fószert kikerülöm, mégcsak nem is köszönök neki, ha nem muszáj. 
A butaságnak ezzel a fokával nem jópofizok, ez az, amit le kell rúgni, mint a cipőről a sarat.