Elzával nagy kínlódás és hiszti van, mert nedves kaját váltunk. 
Nagyon nagy volt már a pocsékolás, ez se kell, az se kell és kicsit optimalizálnom is kell a költségeket.
Ráadásul amit eddig evett (Herkuló is evett belőle egy fajtát), azon úgy tűnik nemcsak a csomagolást, hanem ízt is újítottak, nem találom a régi ízeket, amit Elza szeretett, az újakat pedig nem igazán szereti. És még árat is emeltek.
Ettől egyébként minden téren lábrázást tudok kapni, hogy megszeretek egy terméket, legyen az akár egy arckrém és minden előzmény nélkül eltűnik és jön valami más, amit próbálhatok ki megint és ha nem válik be, akkor pénzkidobás az egész és lehet, hogy a következő is, meg az azt követő is. 
Nem tudom mire jó ez az állandó innovációs kényszer, de szerintem nincs rá akkora igény, mint ahogy azt képzelik. Leginkább arra jó, hogy lehessen árat emelni. 

A macskáknak így vettem másféle nedves kaját, ami árban is jóval barátságosabb, de Elzának ez se kell. Most az van, hogy Elza nem hajlandó szinte semmit megenni. 
Pedig vettem alutasakosakat is, szószban és zselében is, több ízben (van benne csirkés, pulykás, többféle halas, borjús, bárányos, nyulas, májas, kacsás, a marhások is keverve vannak benne mással) hát... Elza 3 napig nem evett, pár kaja pocsékba is ment, bár a zömét a Nyenyere és Herkuló végül legyűrte, de elhatároztam, hogy én fogom tovább bírni. A 4. nap reggelére tisztára volt nyalva az edénye és a száraz is elfogyott, de ennyi volt az evészet. Most megint nem hajlandó megenni a kaját.
Tegnap 3 tál étel volt előtte és nem nyúlt hozzá, ehelyett minden volt, látványos szenvedés, kopogó szemek, vergődés, dörömbölés az ajtón, hattyúhalála meg minden, fájdalmas tekintet, esküszöm még könnyeket is láttam a szemében. :)))) Sőt, később még hízelgett is! :)))

Nem baj, majd éhes lesz előbb-utóbb megint a CicaNéni és akkor megeszi. Nem igaz az, hogy inkább éhen pusztulnak, megesznek ezek mindent, ha éhesek, csak próbálkoznak érvényesíteni az akaratukat. Majd megszokja az új ízeket és akkor rendben lesz a kajálás is. 
A szárazra már ráfanyalodott, eddig azt se ette. :)))

Herkuló ilyen szempontból sokkal jobb. Ő mindent is megeszik (kivéve a tisztán marhásat, de azt egyikük sem szereti).
A Nyenyere pl. olcsóbb kaját kap, a 40 dkg-s konzerveket szoktam neki venni, de most Herkuló is kétpofára zabálja azt is. Bár ő is válogatósabb lett valamivel, amióta ivartalanítva lett, de szerintem a Kék Lukács cseppek jó étvágyat csinálnak neki. 

Böbével is kísérletezem, hátha enne az új ízekből is (ő is csak kétféle nedveset hajlandó enni), de neki nem kell, ő leginkább a száraz kajákat szereti. Néha azért szétfelezek egy zacsi kaját az újból és Elza kapja a másik felét... abból is tudom, hogy Elza csak hisztizik, hogy amikor beszabadul, kétpofára falja amit Böbének tettem ki, de ha kiteszem neki a másik felét, ahhoz hozzá se nyúl... :)))
Döcögünk, de majd megszokják az új módit. Böbike legalább fogyott egy kicsit és Elza is, mind a kettőjükre ráfér, Elza is olyan volt már, mint egy dagi tank. Dübörgött a lépcső, mikor letrappolt rajta. :))) 
Szárazat is mindenki kap, kivéve Herkulót, mert ő azt nem tudja már megenni. Rémbanda ez... 

Eldugdostam az összes hortenzia dugványomat, nagyon remélem, hogy sok gyökeret fog verni közülük. 
Dugtam be két kis vesszőt a veresgyűrű somból is, amit lemetszettem a tövétől, sajnáltam volna kidobni. 

Csináltam egy kis természetes melegítést is a K-betűsök ágyására. Kiraktam az egyik kis alagút vázát és letakartam fekete geotextillel. Egy-két ívvel többet kellett volna kitenni a vázhoz, de majd amikor cserélem rajta a fóliát, akkor kijavítom. De azért is kajla, mert az ágyás is kajla. 

Így alatta majd jól bemelegszik a talaj és ki fogom ültetni a brokkolikat, karfiolokat, káposztát, karalábét és a tatsoi-t is.
Aztán a fekete takarás helyett megkapják a fagyvédő takarást, ami alá reményeim szerint a földibolha se tud majd bemenni. Később pedig majd a hálót fogom rájuk tenni, ami a földibolha ellen hivatott őket megvédeni. 

Tegnap megcsináltam az ágyások felosztását is, így ma már veteményezni fogok. A petrezselymet, a borsót és a retkeket akarom elvetni, illetve lehet, hogy eldugdosom a hagymákat is. 

Ide megy a borsó. 

Közben egyre több krókusz nyílik ki...

...és már jönnek a recéshagymájú nőszirmok (Iris reticulata 'Eye catcher') is. 

Na, hát nekilódultam és alaposan megnyestem a tűztöviseket, de közben még belebotlottam a borbolyába is, nem fértem hozzá tőle a tűztövishez. Így aztán előbb ment a borbolya, tövestől, aztán nekiestem a tűztövisnek is. 
Gondolom "hálából", tőről kb. ezer hajtást fog hozni, majd csak győzzem a nyáron visszavagdosni mindet. 
Most láttam, amikor egész ágakat tőből kivettem, hogy mennyire átszőtték az oldalhajtásai is az egész növényt... azt hiszem az utolsó pillanat volt, amikor még kezelhető volt a bokor. 
Ennek ellenére azt hiszem ősszel kivágom mind a kettőt. 

A borbolya is azért ment, mert nincs rajta fél centi se, ahol meg lehetne fogni. Tavaly nem is tudom hányszor szurkálta meg a kezem, mert sövényvágóval próbáltam formára nyírni és a sok picike lehullott darabkát nem lehetett mindet összeszedni, gyomláláskor meg egy rémálom volt utána. 
Pedig nagyon szép volt, főleg ősszel a bordó leveleivel, mögötte a Helenium és a tűztövis tele termésekkel, de majd kitalálok oda valami mást, amin nincs ötvenmillió tüske és nem is cserje. Tulajdonképpen szegény borbolya azon túl, hogy tüskés, nem is volt jó helyen. Ott mászkálok be a cserjék közé, azt hiszem valami alacsonyat fogok oda ültetni, nyuszifület vagy valami igénytelent. 

Ilyen volt: (ősszel, elől a bordó a borbolya)

Ilyen lett, így jobban fog érvényesülni a veresgyűrű som is. Lesz helye a tujának megnőni és mögötte majd ki fog hajtani a magas mákkóró is, legalább azt is kordában tudom majd így tartani. 

A másikat is visszanyestem, 3 ágat hagytam, de ezt is ki fogom onnan venni. Ott van egy fenyő, ami reményeim szerint fel fog nőni (bár iszonyat lassan nő), és balra mellette egy japán birs is növekszik, szóval nem is fog onnan hiányozni. 

Boltban is voltam reggel, karalábé magokért mentem, mert összesen két karalábé kelt ki. Utánavetettem és abból se kelt ki semmi. Akkor jutott eszembe, hogy tavaly is mit szenvedtem a karalábéval, szerintem rosszak a magok, ezért vettem újat. A piros bélű reteknek pedig nagyon megörültem,  legalább ilyet sikerült szereznem, ha már azt a koreai típusú retket nem tudtam szerezni, de majd jövőre azt is. 
Volt földmogyoró mag is, de azt most ott hagytam, mindent nem lehet. Egyébként is egyre aggasztóbb a szárazság. 
Hoztam viszont új csapadékmérőt a törött helyett. 

Újabb krókuszok nyíltak ki, de a nagy özön még később jön, azért pár képet mutatok. 

A hóvirágok teljesen ki vannak nyílva. 

Erősen fontolóra vettem, hogy a tűztöviseket kivágom innen a fenébe. Gyakorlatilag állandóan metszem, még nyáron is, de csak nő, nő és nő. Felfelé is, magasra és széltében is, na meg a tövéről is. 
Az a bajom vele, hogy ezt még ledarálni se jó, mert én ugyan össze nem szurkáltatom magam vele, míg belegyömöszölöm az aprítóba. Pedig nagyon szép növény, virágzáskor is, termésérleléskor is, de nem tudom megérnek-e ennyit. 
Még ezt a szezont megnézem, hogyha formálok rajtuk, akkor mi lesz.

A piros bogyósat félig metszettem meg, még be kell majd fejeznem, a narancssárgához (a képen) még nem is nyúltam. Nézem az aljában, hogy hány száron nő... azt hiszem egyet fogok hagyni és megpróbálom törzsesre alakítani, mert ebben a formájában kezelhetetlen. Agyonnyomja maga mellett a veresgyűrű somot is és másik oldalról rádőlt az ösvényre. 

Nem kíméltem a kékszakállakat sem, majdnem tövig visszavágtam, mert tavaly ugyan már erősebben metszettem, mint előtte, de tavaly se volt szép, alig volt rajta virág. Nem mellesleg az se baj, ha a nagy nem hajt ki, mert valamelyik egész biztosan ki fog. Van 3 helyen a kertben, de ami a képen van, ott is van egy rakáson 3 darab... az alsó ágai legyökeresedtek. Egészen hihetetlen, ahogy egyik évről a másikra teljesen képes elburjánzani a kert. Már nem is ringatom magam olyasmiben, hogy ezt kordában lehet tartani. 

Visszavágtam már a barátcserjét is, két hatalmas ágat vágtam le róla, amik a földön feküdtek és az elvirágzott virágait is... millió mag hullott a földre, lesz belőle ugyanannyi barátcserje. Van is alatta most is egy csomó kölyök, be fogom őket cserepezni és majd amikor szépen kihajtottak, akkor eladom. 

Befejeztem a rózsák metszését is és a bugás hortenziákat is majdnem, még egy van. 
A tegnapelőtt lemetszett cserjéshortenzia dugványokat földbe tettem, a bugások pedig áztak az éjjel és majd azok is mennek a földbe. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi fakad majd meg belőle. 

Nagy meglepetésemre kibújt egy tavaly szerzett írisz. Egy árokparton találtam kivadulva, onnan vettem be belőle, nagy veríték árán, mert a legnagyobb kánikulában, a betonkemény talajból véstem ki. Itthon elültettem, de szépen elhervadt, azt hittem kalap-kabát, erre kihajtott nekem. :))
Nagyon örülök neki! Lövésem sincs, hogy milyen virágja lesz, de nem is számít, a szerzett virágok mindig nagy becsben vannak, hát még amikor ilyen meglepi szerűen előbújnak. :)

Ez pedig a SziszaÚr, mindig lehetőleg a közelemben leledzik. Édes Fekete Bogárkám, olyan kis bújós, szeretetrohamos, hűséges cica lett belőle. Ki gondolta volna, hogy ilyen szelíddé fog válni. Sok időbe telt, de megérte, neki is! Alig győzi pótolni a szeretgetést, amit olyan sokáig elmulasztott. :)