Erősen fontolóra vettem, hogy a tűztöviseket kivágom innen a fenébe. Gyakorlatilag állandóan metszem, még nyáron is, de csak nő, nő és nő. Felfelé is, magasra és széltében is, na meg a tövéről is. 
Az a bajom vele, hogy ezt még ledarálni se jó, mert én ugyan össze nem szurkáltatom magam vele, míg belegyömöszölöm az aprítóba. Pedig nagyon szép növény, virágzáskor is, termésérleléskor is, de nem tudom megérnek-e ennyit. 
Még ezt a szezont megnézem, hogyha formálok rajtuk, akkor mi lesz.

A piros bogyósat félig metszettem meg, még be kell majd fejeznem, a narancssárgához (a képen) még nem is nyúltam. Nézem az aljában, hogy hány száron nő... azt hiszem egyet fogok hagyni és megpróbálom törzsesre alakítani, mert ebben a formájában kezelhetetlen. Agyonnyomja maga mellett a veresgyűrű somot is és másik oldalról rádőlt az ösvényre. 

Nem kíméltem a kékszakállakat sem, majdnem tövig visszavágtam, mert tavaly ugyan már erősebben metszettem, mint előtte, de tavaly se volt szép, alig volt rajta virág. Nem mellesleg az se baj, ha a nagy nem hajt ki, mert valamelyik egész biztosan ki fog. Van 3 helyen a kertben, de ami a képen van, ott is van egy rakáson 3 darab... az alsó ágai legyökeresedtek. Egészen hihetetlen, ahogy egyik évről a másikra teljesen képes elburjánzani a kert. Már nem is ringatom magam olyasmiben, hogy ezt kordában lehet tartani. 

Visszavágtam már a barátcserjét is, két hatalmas ágat vágtam le róla, amik a földön feküdtek és az elvirágzott virágait is... millió mag hullott a földre, lesz belőle ugyanannyi barátcserje. Van is alatta most is egy csomó kölyök, be fogom őket cserepezni és majd amikor szépen kihajtottak, akkor eladom. 

Befejeztem a rózsák metszését is és a bugás hortenziákat is majdnem, még egy van. 
A tegnapelőtt lemetszett cserjéshortenzia dugványokat földbe tettem, a bugások pedig áztak az éjjel és majd azok is mennek a földbe. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi fakad majd meg belőle. 

Nagy meglepetésemre kibújt egy tavaly szerzett írisz. Egy árokparton találtam kivadulva, onnan vettem be belőle, nagy veríték árán, mert a legnagyobb kánikulában, a betonkemény talajból véstem ki. Itthon elültettem, de szépen elhervadt, azt hittem kalap-kabát, erre kihajtott nekem. :))
Nagyon örülök neki! Lövésem sincs, hogy milyen virágja lesz, de nem is számít, a szerzett virágok mindig nagy becsben vannak, hát még amikor ilyen meglepi szerűen előbújnak. :)

Ez pedig a SziszaÚr, mindig lehetőleg a közelemben leledzik. Édes Fekete Bogárkám, olyan kis bújós, szeretetrohamos, hűséges cica lett belőle. Ki gondolta volna, hogy ilyen szelíddé fog válni. Sok időbe telt, de megérte, neki is! Alig győzi pótolni a szeretgetést, amit olyan sokáig elmulasztott. :)