Kész van a kocsit kipufogója. Megnéztem amit leszedtek róla, teljesen szét volt égve a tetején. Akkora lyuk volt rajta, mint a tenyerem, vagy még nagyobb. Végszóra csináltattam meg, de nem tudtam,  akkor nézettem meg novemberben, amikor már nagyon érces volt a hangja. Nem volt óccó, de kellett. 

Mára esik az eső és ráfagy a talajra. Nem ónos eső, mert a fákon nem látok jeget megtapadni, de a földön nagyon síkosra fagyott már, az udvaron is alig lehet közlekedni. Jó, hogy nem ma kellett mennem a kocsival... 
Még a kukás se ért ide, remélem azért el tudja vinni a kukát. 

A sziklakertben nagyon szépek a jégtől a növények, remélem nem lesz bajuk tőle.

Jahh és ismét rendeltem is, pedig megfogadtam, hogy nem foglalkozom már az úgynevezett különlegességekkel, de úgy tűnik csak nem bírok magammal. :D 

Így aztán rendeltem:

Carosello Mezzo Lungo di Polignano DINNYEUBORKA
Citrom UBORKA
Bionda Lenta a Montare RÓMAI SALÁTA
Örmény méteres UBORKA
Prágai óriás ZELLER magok
Kibédi Barna UBORKA
Olasz rózsa PADLIZSÁN magokat. 

Római saláta amúgy is tervben volt, mert elfogyott és jobban szeretem, mint a sima fejes salátát, mert a római salátának legalább van valami íze. 
A zeller is tervben volt, mert palántát nevelni magam is tudok és így biztos, hogy azt kapom, amit akarok. 
Olasz rózsapadlizsánom pedig eddig is volt, de már csak pár szem magom van, aik nem tudom kikelnek-e még. Nem is tudom, hogy nem jutott eszembe magot szedni belőle, de jövőre nem mulasztom el. 
Az uborkákhoz pedig valami különös vonzódásom van úgy tűnik, pedig amiket eddig megpróbáltam, egyik se volt túl sikeres, talán a fehér uborka kivételével. 
A kiwano csak burjánzott tavalyelőtt, de egy se volt rajta, tavaly a keserű uborka (balzsamkörte ki se kelt), az egérdinnye pedig annyira apró, mint a piszke, ahogy mondani szoktam: kínlódjon vele akinek kétannya van. 
Meglátom mit mondok jövőre az új szerzeményekről. 

Lehet, hogy lesz még egy kör az USA nyugati part növényeiből, mert nem fésülöm össze a két utazás képeit, nagyon idő venne igénybe.
2017-ben a  North Rim-nél voltunk, nagy buszmegálló, nagy lapos terület ahol kiszálltunk, nem is tudtam hol lehet itt a Canyon. Marci, az idegenvezetőnk persze tudta, előre is rohant, hogy láthassa az arcunkat, amikor meglátjuk a Canyont. Nem is csodálom, mert én pl. nem vagyok egy bőgősmasina, de az ilyen helyeken simán elkönnyezem magam. Annyira fenséges, annyira gyönyörű és annyira hatalmas, hogy az ember hiába látja képeken, azok sosem fogják visszaadni azt, amit az ember átél, amikor ott sétál a nagy meredélyek szélén. 
Van a Grand Canyonnak egy csendje. Mintha magát az időtlenséget árasztaná magából. Hiába a sok ricsajozó turista, ez a csend olyan óriási, olyan hatalmas ereje van, hogy az ember szinte nem is érez, "hall" mást, csak ezt a mélységes, végtelen, méltóságteljes csendet. Nem igazán lehet leírni, de velem maradt ez a csend. Amikor erre vágyom, csak felidézem a Grand Canyont és azonnal eltölt valami mély nyugalom. 

A növényeket nem igazán tudom, hogy mik, de párat megtaláltam. És rengeteg pele is lakott (lakik) ott, róluk is hoztam képet. 

Pele 

Desert phlox

Indian Paintbrush

Ma reggel -5 fok. Kissé felhős, később felhősebb és a hideg se enged ki. 

Tegnap elmentem kirándulni, annyira szép, napos idő volt, ugyanakkor be is havazott a táj. Előző késő este nagy hóesés volt, nem esett nagy hó, 1 centi kb., de fehér lett a karácsony, ha csak egy kicsit is. 
Úgy döntöttem, hogy be fogom barangolni itt a környéket, olyan szép helyek vannak, sok túraútvonal is és tényleg csak a kapun kell kilépnem, már szinte az erdőben vagyok. 

Nagyon jól esett a séta, felmásztam egész magasra is, pontosabban fellihegtem... hát bakker, 10 méterenként álltam meg pihenni, szóval nem vagyok a topon az állóképességemet illetően. Többet kell mennem gyalogolni, hogy szedjek magamra némi erőt. 

Ma pedig elmentem a szerelőhöz, új kipufogódob kell a Bömbinek, mert a tetején kilyukadt és már olyan sportos a hangja, mintha egy versenyautóval járnék. Drága lesz... nem lehet meghegeszteni, újat kellett rendelni. És még lesz egy köröm januárban a másik szerelőnél, mert az olaj is csöpög a szimeringnél. Ha egy üzlet egyszer beindul... úgy tűnik a forintmínuszok irányába is működik. Gáz végszámlát is olyat kaptam, hogy majdnem leesett a kalapom. 
Viszont ha mindezeken túl leszek, akkor megint rendben lesz az autóm, a gáznál már tudom, hogy mekkora számlára számítsak jövőre és egyébként is. Hálás vagyok azért, hogy ezeket ki tudom fizetni és a nem a kocsit kell mellőzni  és a fűtést se kell lejjebb csavarni. 

Amikor hazaértem a szerelőtől Herkuló éppen kinn csavargott az úton és amikor meghallotta a kocsi hangját, akkor bemenekült az udvarba. Olyan jó volt látni, hogy ez neki a "haza" és ez  a hely jelenti neki a biztonságot. Mert ez azt jelenti ám! :)