Az elképzeléseim alapján nem is hittem, hogy még ott is találok növényeket, pedig de. 
A Monument Valley a navajok területe, a Colorado fennsíkon. Ami azt illeti szerintem a mai napig utálják a sápadtarcúakat (mármint minket), mert ott ebédeltünk a szabadban egy nagy szikla tövében, de az indiánok olyan undorral csapkodták bele a tányérunkba a konzervbabot és a kukoricát a félig nyers, óriás szelet steak mellé, hogy istenbizony az jutott eszembe, hogy biztos bele is hugyoztak. Nem is ettem meg.
A következő utazáson már nem kértem a navajo ebédből. Azt hiszem ez volt az egyetlen negatívum az egész utazáson. 

Maga a völgy egészen rendkívüli, bár nem nevezném igazából völgynek, mert hatalmas terület. Terepjárókkal vittek minket a különböző helyszínekre, mert gyalog nem bejárható, illetve bejárható, de ahhoz hetekre lenne szükség. 
Amikor először ott voltunk nagyon hideg volt, még a hó is csapkodott, amikor elindult a terepjáró és nagyon hideg szél fújt. Azt mondják bármilyen meleg van másutt, lehet kánikula Las Vegasban, de ha a Monument Valley-be megy az ember, akkor vigyen dzsekit magával. Még jó, hogy vittem. 
Olyan az egész terület, mintha valami vörös-téglás bársonnyal lenne bevonva, én simám homoknak hívtam, de aleurolitnak hívják, ez egy szétmállott üledékes kőzet és közötte a hatalmas tanúhegyek. Ez is olyan, amit nem lehet se leírni, se elmondani. Ott kell, hogy fújjon az ember arcába a szél. :)

Az első kép nem a növényzet miatt készült, hanem a gyalogkakukk miatt, amit sikerült lencsevégre kapni. :))

9 fok van reggel. Meleg van, elképesztő erejű viharos szél fúj. Félelmetes, ahogy zúg az erdő.

Tegnap kimentem a kertbe kicsit bóklászni, aztán úgy belejöttem, alig akaródzott bejönni. 

A geotextilt letenni mentem ki, le is terítettem plusz 3 nagy darabot a többihez, hát... nagyon hülyén néz ki a kert, de tavaszig úgyse történik semmi, addig is melegen tartja a gyomokat, amik majd elkezdenek nőni alatta, fényt viszont nem kapnak és kidöglenek. Már tavasszal fel fogok törni egy nagy darabot és az sem utolsó dolog, hogy már csak egy viszonylag kicsi terület marad, amit majd kaszálni kell. 

Utána elhordtam egy csomó fát, ágkitámasztónak használtam őket, de már nagyon korhadtak. Majd ha egyszer lesz időm (ami sosincs) akkor összedarabolom őket és berakom a többi fa közé. Hátra hordtam őket a kert végébe a nagy diófa alá, így legalább egy helyen vannak. 

Közben felfedeztem, hogy totál megfeledkeztem a naspolyákról, de nem baj, mert semmi bajuk nem volt. Fenn voltak a fán, én pedig amit csak elértem a helyszínen lezabáltam róla. Csak ki kellett szopogatni a héjából a naspolya krémet (és persze a magokat kiköpködtem), nagyon finom volt!

Felkötöztem a  clematis lehajló hajtásait, és van két nagy hajlított fém akármim is, amit eddig nem tudtam benyomni a talajba. Az egyiket a szeder mellé tettem támasztéknak, a másikat pedig a kerítés mellé, ahová majd szeretnék ültetni egy újabb clematist, erre majd felfuthat. Sajnos úgy tűnik, hogy tavasszal a lándzsás útifű ültetvényemet meg kell újítani, mert nagyon ellepte a gyom és éppen azon a részen vannak. Majd találok neki új helyet. 

Herkuló meg felmászott a szomszéd háztetőre és ott trónol. 

Amikor elmúlnak az ünnepek, utána bennem mindig olyan végtelen reménytelenségérzés ébred... vissza kell menni dolgozni, vége a szabadságnak és következik egy végeláthatatlan január és február, amikor nincs mire várni. 
Nincs még közel ünnep, se szabi... ááááá, ez az év legszörnyűbb szakasza és hosszú. 
Talán a február, az már jó lesz, mert akkor már lehet lesni a hóvirágot meg a krókuszokat, hogy előbújnak-e. Már ha nem olyan lesz a február, mint tavaly volt. 
Amikor bújnak a virágok, az már élteti az embert. Meg amikor már lehet palántának valókat ültetni, de azt is át kell tolnom márciusra, mert tavaly túl hamar kinőtték az ablakot és aztán nem volt hová tennem őket, mert odakinn még fagyok voltak.  

Egyébként féltem a krókuszaimat, mert az egyik helyen kibújtak. Csodálkozom is, mert nem a kert legmelegebb része, mégis egészen kinn vannak és még előttünk az egész utálatos január-február. 

Már nagyjából, sőt, szinte egészen megterveztem az ez évi veteményes kertemet is. Van még egy ágyás, amin gondolkodom, de hamarosan az is meglesz. Szerintem borsót fogok beletenni. Utána pedig kései karalábét és tépőkel fajtákat. Ez egy olyan része a kertnek, ami még alakul és amíg nem látom pontosan mi legyen vele, addig használom veteményesnek. 

Mivel ilyen jó idő van kinn, úgy gondoltam, hogy ma leterítek még egy adag geotextilt, mert ha tavaszra kipusztulna alóla a fű, akkor kétszer annyit haladnék a parkosítással, mint amennyit tavaly haladtam. Megkaptam a Starkl katalógust is... hú, biztos fogok rendelni pár klassz növényt. Tavaly is rendeltem tőlük, mind rendben volt, remélem át is telelnek kinn mind. 
Kinéztem magamnak bugás hortenziákat, zanótot, somot, óriásciprust, lilabogyót, clematisokat, kaméleonvirágot az árnyékos részekre, fehér őszi szellőrózsát, csillagmohát és még majd ki tudja. Ahányszor átlapozom, mindig találok valamit. 

Böbike pedig kinn töltötte az éjszakát... jaj, nagyon féltettem, még este fél 11-kor is kinéztem, de nem jött be. Ő mindig benn alszik, amikor hideg van, féltem, hogy megfázik, mert nincs hozzászokva, de nem volt fagy. 0 fok volt reggel, nem tudom hol töltötte az éjszakát, de reggel bejött, kajált (falt) és most a fotelben dudálva alszik. :))))
Tegnap délután meg beköltözött egy szatyorba. :D :D