Csodaásóvillázás
Azt hittem sosem fogok eljutni addig, hogy valamennyire nekilássak az őszi munkáknak, de ez is beindult végre és most egy darabig esőt se ígérnek. Jó lenne, ha most nem esne, mert nagyon jó a talaj, porhanyós, lehet villázni könnyedén. Ahogy a villát megemelem benne, már omlik is szét, ilyenkor jó dolgozni benne. A füvet egyelőre kirakom az ágyás mellé (látszik is a képen a jobb oldalon is, mennyi fű volt benne), majd amikor összefonnyadt, akkor visszaterítem rá.
Van ami még kinn van, a cékla is, még hagytam egy bokor cukkinit is, mert van rajta egy, hátha megnőne, a kolbásztökön is növöget még 2-3 db, a szárzeller és a feketegyökér is kinn van, meg hátul póréhagyma is látszik a képen. Sok dolog kinn van még, még padlizsánok is, paprikák... lassan mindent fel fogok most már szedni.
Nincs sok időm, munka közben tartok szüneteket, olyankor ki-ki szaladok, kikapkodom a nagyobb gyomokat egy ágyásból, a következőben pedig villázok pár sort és így haladgatok fokozatosan, na meg kihasználom a délutánokat is, amíg nincs sötétség.
Eltörölhetnék már az óraállítást, maradhatna így, ahogy van.
Szombaton munkanap lesz, de azon agyalok, hogy kiveszem, addig kell csinálni a kertet, amíg jó az idő. Meg aztán később is lesz rengeteg dolgom a sok falevéllel, a répa és a petrezselyem felszedéssel, a birsalmával... még a virághagymákat is várom, az is egy külön program lesz elültetni, mert rengeteg jön.
Böbike egyfolytában a lila akácon egyensúlyozik, képes fél centis ágakon is lépkedni, majd kitör a frász, amikor felnézek rá, de olyan aranyos, imád ott fenn lebzselni. :) Előző életében biztos valami kis gyűrűsfarkú maki lehetett. :)))))