4 fok van kinn, benn 19,7 fok volt amikor felkeltem. A szigetelt ablakok az új, hőszigetelt üvegekkel nagyon jól teszik a dolgukat. Valamelyik nap a nagy szélben idebenn semmit nem lehetett érezni. Amíg az ablakok nem voltak megcsinálva, a konyhában és az előszobában bizony a szeles időben húzott a cúg, de a hideg is ömlött befelé kintről. Megérte az árát, biztos a fűtésben is meg fog mutatkozni, nem hűl le a ház annyira és olyan gyorsan. 
Függetlenül ettől engem majd megvesz az Isten hidege minden reggel, amikor ki kell kelni az ágyból. Szerintem a nyáron hozzászoktunk a meleghez és nem igazán volt átmenet, ez a szeptember nagyon vacak lett, hideg is nyirkos is... mintha az időjárás nem találná meg a középutat, hogy legalább néha adjon egy kis jó érzést. Mindig valami túl... túl meleg vagy túl szeles, vagy túl fülledt...

Valamelyik nap behoztam egy pár hatalmasra nőtt céklát, én még ekkora céklákat az életben nem láttam, a marharépák szoktak ekkorára nőni. Csináltam céklalekvárt, a saját fejem után menve a recepttel.
Eredetileg egy talált recept után csak kis cukorral és kardamommal terveztem, de nekem kívánkozott bele még valami savanykás is, ezért adtam hozzá citromsavat és további íz miatt garam masalát.
Ezek kísérletezések, meglátom, hogy miket sikerül így előállítanom, ez finom lett. 
A céklát sütőben sütöttem meg fóliába csomagolva, aztán lereszeltem és hozzáadtam a fűszereket és jól összefőztem. Mennyiségeket ne kérdezzetek, mert se a céklát nem mértem le, se a többit, az íze alapján  tettem bele mindent.
Azt írják sok helyen, hogy pépesíteni kell, én nem turmixoltam össze, szeretem ha kicsit darabos, ha érezhetően benne marad maga a növény.  

Szombaton vagy vasárnap (?) egészen sokat tevékenykedtem kinn, pedig nem volt jó idő. Nem szeretem a szeles időt, ha nem fújt volna egész viselhető lett volna, de így... 
Azért kiszedtem egy rakás füvet megint innen-onnan, de nem sok látszatja van. Gyakorlatilag azért szedtem ki, mert alatta nárciszhagymák vannak azon a részen és ezek a füvek télen se fagynak el, főleg ha hideg se nagyon lesz, de ezek még a fagy után is felélednek. Gólyaorrok és pásztortáskák, fehérhere, madársóska, ezeket muszáj kiszednem, mert tavaszra annyi lesz, hogy esélyem se lesz már. Sok a hagymás és az évelő, ha azok közé beszaporodik, akkor bajos, mert villával ki lehet forgatni, ahol nincs beültetés, de a virágok között már kárt okoznak. 
Szóval kimentem egy nagy késsel és amit tudtam, azt arról a részről kiszedtem.
Aztán keddtől semmit se tudtam csinálni, mert délután is jött egy akkora eső, hogy nem lehetett kimenni a kertbe, és tegnap délután is hatalmas eső esett. Így is nedves volt már minden, de most csupa sár a kert. Állt a víz odakinn.

Hétvégén csináltam Elza dobozt is másikat... ez már nem is tudom hányadik cicadoboz. 
A helyzet az, hogy van kinn kettő nagy téliesített doboz, az egyik a szénában és mivel Elzát ki akartam költöztetni, így az ő dobozát is feltettem a szénába egy másik helyre, így már 3 doboz van kinn. Erre Herkules azt is belakta. Most már minden dobozban Herkuló lakik. Sőt, a dobozok tetején is ő lakik és a szénát is elfoglalta teljesen. 
Szóval újabb dobozt csináltam, körbeszigeteltem kb. 5 centis vastagságú hungarocellel és betettem száradni a pincébe. Épületragasztóval ragasztottam, de valamiért nehezen fogta, pedig ez olyan jó szokott lenni. Az aljába kőzetgyapotot tettem és letakartam ülőkére való párnákkal. 
Amikor megszáradt a ragasztó be is hoztam a verandára, mert Elza nagyon hazátlan volt már, kereste a helyét, főleg, hogy most már hűvösebbek vannak kinn és a verandán biztonságba tud húzódni a kandúrok elől is. Hiába van ivartalanítva, akkor is hajtják őt azok a bolondok. 
Elzu be is vonult rögtön a dobozba , azóta alig ment ki belőle, bár most éjjel kinn volt.
Szegénykém napok óta gyógyszert szedett, mert megint elkapta a hasmars. Az el is múlt, de megint olyanokat ereget, hogy el lehet ájulni a verandán. Esküszöm, ha kidobnék egy égő gyufát, lerobbanna a veranda a házról. :)))
Ezért akartam őt kitelepíteni, mindig ilyen rémesen büdös ez a cica!

A kert fenti részében lévő dáliák most kezdtek virágozni.  A lentiek sajnos a nyáron kiszáradtak, azoknak a gumóit hétvégén fel is szedem, de ezeket hagyom a fagyokig, a föld úgyse fagy át hamar, ha szárakat megcsípi, majd akkor szedem fel őket. Lehet egyébként látni a képeken, hogy mekkora a dzsumbuj. 

Ezek magról ültetett dáliák, tavaly ültettem őket és az az igazság, hogy olyan kicsik voltak a gumóik, hogy semmi reményt nem fűztem hozzájuk, de azért sajnáltam eldobni és egy műanyag dobozba, homokba beraktam őket a pincébe. És ez lett belőlük. Kellett öntözni a legnagyobb szárazságban egy kicsit, de megérte. 

A minirózsám is egyre szebb, az esők és a hűvösebb idő megtette a hatását, tömve van virággal. 

Még minden nagyon erősen virágzik. Ha nem fagynak el, októberig, sőt a krizantémokkal novemberig szép lesz a kert. 

A büdöskék is egyre szebbek, olyan lángoló színeik vannak, hogy csak nézek. 

Kinyílt végül a begónia is, azt hittem meg se fog maradni olyan satnya volt egész nyáron. 

És a fű... minden, de minden csupa fű, a veteményesbe kimenni is alig van kedvem és még darabokban se tudok elkezdeni feldogozni, mert csupa sár minden. Remélem az október vagy a november normálisabb lesz. 

Hideg van kinn, tegnap is rossz idő volt, nem mentem ki... még az ÚjDudvákat se ültettem el, majd az elkövetkező napokon szépen egyesével kikerülnek valahogy.
Tombol a szél kinn, de itt benn nagyon jó, már most érezni a hatását, hogy a felújított ablakaim nagyon jók lettek, sokat számít a hőszigetelt üveg  és az egyéb szigetelés. Már nem fúj a szél a konyhában. :)  

Csináltam pár fotót még a minap a valamelyik napi gyomlálás eredményéről (mintha ezer éve lett volna...), ha melegebb lenne, akkor gyorsabban fonnyadnának el a füvek, így tovább élnek a hűvösben, de mindenképp komposztálódni fognak vissza a talajba. 
Tombol a kert egyébként, nem tudom hogy fogom ezt behozni, szerintem jövőre egy lépéssel se leszek előre, majd ezt kell behoznom, ami most ilyen őrületesen elgyomosodott. 

Ez a kis tamariska bokrom, remélem szép nagyra fog nőni, annyira szeretem a csodaszép rózsaszín virágait, amik beborítják tavasszal az egész növényt. 

Ezek pedig, legalul egy (nem is látszik a képen, mert picike még, de én tudom, hogy ott van) Leylandi ciprus, a bordó levelű az cserszömörce, egy piros bogyójú tűztövis és egy fenyő, ami kb. 6 méteresre fog megnőni. 

Ez a tér itt a kis lúcfenyő körül van, vannak benne tulipánok, nárciszok, ott van egy kecskerágó is és elöl pici darabkája látszik a bugás hortenziának, meg van ott egy Aster (őszirózsa) is és krizantém, de nem ezek miatt, hanem a nyomorult folyondár miatt fotóztam le. Valaki azt mondta, hogy a folyondár a kötöttebb talajokon él meg, ha lazítom és mulcsozom, akkor el fog tűnni, hát úgy legyen, mert ez borzasztóan kezelhetetlen. 

Ez pedig a narancssárga bogyójú tűztövis, ez már nagyobb a másiknál, egy évvel korábban ültettem. Asszem, de lehet, hogy kettővel. 

Rengeteg alma lehullott a fáról, még a múlt héten összegyűjtöttem őket egy vödörbe, tegnap délután elkezdtem feldolgozni. Pár meg is rohadt közben, sok férges is volt közötte, de azért lett pár kis üveg almalekvár belőle. 

Bő 2,5 kg alma lett, apró darabokra vágtam, adtam hozzá kb. 60 dkg cukrot, 3 csomag vaníliás cukrot, kis őrölt fahéjat, némi gyömbérport, nagyon pici kakukkfüvet és kis citromsavat és jól összefőztem. Beleöntöttem még egy csomag 3:1 zselésítőt, de lehet, hogy nem is kellett volna bele, az almában van elég pektin.  

Megint leszedtem egy nagy rakás padlizsánt is és egyesével alufóliába csomagolva beraktam a sütőbe, még ott vannak a konyhában, majd ezekből is padlizsánkrém lesz. Hagyok ki frissen is, majd ízesítem, a többi pedig megy a fagyasztóba. 

Kinn vannak még a már szinte túl méretesre nőtt céklák is, akarok céklalekvárt főzni belőle, és/vagy csatnit is, bár még van a tavalyiból is. Savanyú cékla is van pár üveggel, amit  még anyukám rakott el nekem tavaly. Nem rak már el nekem többé semmit... 

Nem tudom, hogy ez hozzátartozik-e az emberhez, a gyász folyamatához, amikor elveszít valakit, aki fontos volt neki, de tegnap mintha megnyomtak volna rajtam egy gombot és kikapcsoltak volna bennem valamit. Semmit nem érzek, tök üresség van bennem, nem sírok már, csak úgy vagyok. Teszek-veszek, borzalmas mennyiségű gondolat kavarog bennem, jók is, rosszak is, mint valami tornádó, ami felhord mindent a magasba és kavarja. Ráadásul zavar, hogy semmit se érzek, mert hát... nem is tudom. Biztos kéne érezni valamit. 

A másik, hogy borzalmasan zavarnak a saját hiedelmeim. Hogy van lélek, vagy hogy nincs is lélek, hogy tovább él-e, hogy átkelt (hová is?) vagy nem kelt át és itt mászkál közöttünk, hogy amikor meghalt akkor nem volt magánál és biztos azt se tudja most hogy mi van és bolyong (de hát hol?)...
Hogy itt tartom-e a fájdalmammal, vagy el kéne engedni, de hogy? 
Vagy, hogy karma, meg elszámoltatás és majd újjászületés valamikor, vagy nem. Vagy alagút és fehér fény, (Isten?) várják a hozzátartozók meg akiket szeretett és szerették.
Nekem ez a Szent Péternél a kapuban becsekkolás túl földhözragadt ötletnek tűnik. 
Semmit sem tudunk a halálról, pedig nap, mint nap itt jár és arat közöttünk, de teljesen vakok vagyunk valamire, ami velünk is meg fog történni. 
Csak hiedelmeink vannak, amik nem biztos, hogy segítenek. Nekem most nem segít ez a sok zagyva hülyeség. Ezek mind csak a fejemben zajlanak, de hogy odakinn, az elmémen kívül van-e egyáltalán valami, azt nem tudom. 

Én csak azt tudom, hogy a fizikai teste ott fekszik még egy tepsiben a kórházban, amíg el nem viszik elhamvasztani, de az, aki az anyukám volt, az az esszencia, az hová lett? 
És persze égetem a gyertyát, mert az végül is - amíg fel nem gyújtja a házat - nem árt. Ennyit tudunk tenni, ez áll hatalmunkban, égetni egy gyertyát és hinni abban, hogy a fénye valahol egy másik világban is világít és utat mutat egy léleknek... miközben azt sem tudjuk létezik-e a másik világ és azt sem, hogy a lélek tovább él-e... már ha van lélek.
Semmit sem tudunk. Egyetlen tény van amit tudunk: Volt, nincs.