Megint kezdődik a magvásárlási őrületem, bár ahogy végignyálaztam a Vaterát, (szerencsére) nem találtam semmi olyat, amire nagyon rákívántam volna, de hát nemcsak a Vaterán árulnak magokat.
Megfogadtam pedig, hogy nem veszek már több magot, de ennek ellenére mégis rendeltem párat a Kincsesligettől... megint. 
Pedig azt se tudom még, hogy egyáltalán kikelnek-e a magjaik, mert nyár végén is rendeltem már párat, de még nem ültettem el őket. Ha tudtam volna, hogy ilyen hosszú és meleg ősz lesz... simán megnőttek volna pedig a kis növénykék, de az ember nem tudhatja előre. 

Szóval megint jőnek...

Baracklevelű harangvirág színkeverék - Campanula persicifolia 'mix'

Bársonyos kakukkszegfű - Lychnis coronaria

Bugatölcsér keskenylevelű - Penstemon angustifolius

Hegyi imola kék színű - Centaurea montana 'Coerulea'

Kaukázusi ördögszem színkeverék - Scabiosa caucasica 'mix'

Macedón varfű vízfesték színek - Knautia macedonica 'Watercolors'

Poloskavész bordó levelű - Actaea simplex 'Atropurpurea'

Réti iszalag - Clematis integrifolia 'Blue Ribbons'

Déli borsófürt - Baptisia australis

A Baracklevelű harangvirágnak nagyon örülök, mert egyszerűen sehol nem tudtam szerezni eddig, pedig nagyon szép virág.
A Bársonyos kakukkszegfűből a meggypirosat rendeltem, rózsaszínű már van (növény) és magom is van fehéres-rózsaszínes, szóval lesz minden színben.
A rendelt Penstemon annyira kék, hogy egyszerűen meg kellett vennem és a Hegyi imolára is nagyon régóta vágyom, a varfűbe meg az idén imádtam bele. 
Kaukázusi ördögszemet még sose láttam, ezért akarom felnevelni. 
A Poloskavészt a kerítés mellé terveztem arra a részre, ahol ugyan nincsen még nagy cserje, de majd amikor megnő, akkor árnyékot ad neki. 
A Réti iszalag a természetben védett, ezért onnan nem szerezhetem be, a Déli borsófürt pedig szárazságtűrő és még nem láttam ilyet sem. 
Nagyon remélem, hogy majd sikerül felnevelni őket. Sajnos az erdei borkóró amit még nagyon vágytam, elfogyott, de van már kétféle borkóróm és jövőre is kell majd valami, amit újra beszerezhetek és nevelgethetek. 

A múlt szombati eső alaposan lefektette a magasabbakat, de még így, lebólintva is fantasztikusak. Olyan virágözön van rajtuk, némelyiken nem is látszanak a levelek sem.
Ez a gömb a legnagyobb, az előkertben van.

Ezeknek a szára majdnem egy méter  magas, támasztékot igényelnek. Jövőre jobban észen leszek majd és sokkal hamarabb megkapják a támasztékokat. Ilyen virágözön még sose volt rajtuk, most tapasztalom őket. 
Eredetileg rossz helyre ültettem őket, nagyon száraz részen voltak, ott majdnem kipusztult, ezért a kert több részére tettem belőle dugványokat és mind megmaradt. Az agyagos részen érzik magukat a legjobban, gondolom azért, mert ott jobban megőrzi a talaj a nedvességet. Nagyon óvatosan kell bánni velük, mert törékeny a száruk, ezért is kell majd jövőre a támasztékokat hamarabb kitenni nekik. 

Ezek nagyon lekonyultak az esőtől, olyan virágmennyiség van rajtuk, hogy a nedves virágfejek lehúzták a támaszték ellenére. 

Ez is szépen kinyílt, jövőre nagyon remélem, hogy már tekintélyes lesz belőle. 

Ezt a bordót tavaly ültettem egy kis dugványról, ekkora lett imádom őket! Pillanatok alatt számottevő díszeivé válnak a kertnek.

Ennek tényleg ilyen a színe, csodaszép! 

Ezen ki se látszanak a levelek...

Idei szerzemény, a tuják alá ültettem, remélem megmarad.

Ezt tavaly ültettem, ebből is nagy bokor lett, jövőre ő is több támasztékot fog igényelni.

A margaréta-szerű is kinyílt most már teljesen, ez is magas, jobb támasztékra lesz szüksége a kertben. 

Tegnap nem váltottam meg a világot a kertben (sem), nem volt túl sok kedvem kinn lenni. 
Azért felvettem a 3 darab zellert végre, még kinn vannak a vödörben, majd ma megtisztítom őket és berakom a fagyasztóba. 

Végre bevettem cserépbe a Nierembergiát és két Penstemont is, amiket a Deres kertből hoztam még tavasszal, mert ezek nem télállók. Van még egy bugatölcsérem, az a fajta állítólag bírja a telet, majd kiderül. 
Ezek hárman (a Nierembergia és a Penstemonok) egyelőre a ház előtt vannak a déli fal tövében, majd csak akkor hozom be őket a verandára vagy a pincébe, amikor komolyabb fagyok lesznek várhatók. Addig csak hadd legyenek kinn a szabadban, mert benn sanszosabb, hogy a kevés fény miatt kipusztulnak. 

Most először csinálom ezt velük, őszintén remélem, hogy sikerül átmenteni őket a tavasznak. Kicsit félek, mert tavaly a kristályvirágom kiveszett és bármit is csináltam vele, nem tudtam megmenteni.

A fentiek teleltetésére szánt rémdobozt (amivel majd egy napot elcsesztem anno) végül szétütöttem, nem is volt stabil és nem akarok ilyen tákolt borzasztóságot az udvarba,  így is vannak még borzasztóságok, mint a régi verem, meg a disznóól... talán ez is oka, hogy elégedetlen vagyok az utóbbi időben. 
Ahhoz, hogy olyanná alakítsam az egészet, ahogy szeretném, sokkal több pénz kellene. 
Persze tudom, hogy pár éve Pesten egy akármilyen kulipintyóért és egy pár négyzetméternyi kis kertért odaadtam volna a fele királyságomat is, szóval nem jogos az elégedetlenségem.
Majd tavasszal, amikor újra úgy tudom alakítani, hogy az látványosabb legyen, na meg amikor majd minden kezd nőni és ismét alakul egy évnyit a kert képe, majd el fog múlni. Addig meg tervezgetek és amit tudok, meg is fogok valósítani. 

Az előkertben találtam egy szép, piros krizantémot, most kezd nyílni. Valamikor nyáron vettem, akkor virágzott, így meg is feledkeztem róla, már nem számítottam virágra tőle ebben az évben és lám. 

A kertben minden bokorban van egy macska...  Elzát nem találtam meg, de biztos ott gunnyasztott ő is valamelyik bokor alatt... 

...és megjelent a tetőn újra a MókaKépű is, mostanában már rendszeresen jön, valahogy le kéne szoktatni innen, mert lassan a falu összes macskáját én etetem már. Sikerült lefotózni őt, olyan érdekes, mókás pofija van. Bírom őt, de nem akarom idefogadni. Potyázós népek ezek a macskák.