Tegnap nem váltottam meg a világot a kertben (sem), nem volt túl sok kedvem kinn lenni. 
Azért felvettem a 3 darab zellert végre, még kinn vannak a vödörben, majd ma megtisztítom őket és berakom a fagyasztóba. 

Végre bevettem cserépbe a Nierembergiát és két Penstemont is, amiket a Deres kertből hoztam még tavasszal, mert ezek nem télállók. Van még egy bugatölcsérem, az a fajta állítólag bírja a telet, majd kiderül. 
Ezek hárman (a Nierembergia és a Penstemonok) egyelőre a ház előtt vannak a déli fal tövében, majd csak akkor hozom be őket a verandára vagy a pincébe, amikor komolyabb fagyok lesznek várhatók. Addig csak hadd legyenek kinn a szabadban, mert benn sanszosabb, hogy a kevés fény miatt kipusztulnak. 

Most először csinálom ezt velük, őszintén remélem, hogy sikerül átmenteni őket a tavasznak. Kicsit félek, mert tavaly a kristályvirágom kiveszett és bármit is csináltam vele, nem tudtam megmenteni.

A fentiek teleltetésére szánt rémdobozt (amivel majd egy napot elcsesztem anno) végül szétütöttem, nem is volt stabil és nem akarok ilyen tákolt borzasztóságot az udvarba,  így is vannak még borzasztóságok, mint a régi verem, meg a disznóól... talán ez is oka, hogy elégedetlen vagyok az utóbbi időben. 
Ahhoz, hogy olyanná alakítsam az egészet, ahogy szeretném, sokkal több pénz kellene. 
Persze tudom, hogy pár éve Pesten egy akármilyen kulipintyóért és egy pár négyzetméternyi kis kertért odaadtam volna a fele királyságomat is, szóval nem jogos az elégedetlenségem.
Majd tavasszal, amikor újra úgy tudom alakítani, hogy az látványosabb legyen, na meg amikor majd minden kezd nőni és ismét alakul egy évnyit a kert képe, majd el fog múlni. Addig meg tervezgetek és amit tudok, meg is fogok valósítani. 

Az előkertben találtam egy szép, piros krizantémot, most kezd nyílni. Valamikor nyáron vettem, akkor virágzott, így meg is feledkeztem róla, már nem számítottam virágra tőle ebben az évben és lám. 

A kertben minden bokorban van egy macska...  Elzát nem találtam meg, de biztos ott gunnyasztott ő is valamelyik bokor alatt... 

...és megjelent a tetőn újra a MókaKépű is, mostanában már rendszeresen jön, valahogy le kéne szoktatni innen, mert lassan a falu összes macskáját én etetem már. Sikerült lefotózni őt, olyan érdekes, mókás pofija van. Bírom őt, de nem akarom idefogadni. Potyázós népek ezek a macskák.