Tegnap délután hatalmas szélvihar kezdődött és még most is tart, borzasztó idő van, de hát november van. Ez éppen olyan novemberes idő. 
Hozzá vagyunk szokva a jó időhöz, nehéz most ezzel a hideg széllel mit kezdeni, bár a szelet sose szerettem. 

Herkulessel tegnap tettünk egy lépést előre. Az esti szeretgetésnél beugrott az ablakból az előszobába. Nem rögtön, csak mutatta, hogy be szeretne jönni, én meg  hagytam.
Nem tartózkodott benn szerintem még 10 másodpercet se (nem akartam, hogy bespricceljen), de ott állt közvetlen mellettem és mozdultam is óvatosan, de nem hanyatt-homlok ugrott ki, hanem szépen felugrott vissza az ablakba és aztán még simiztem kicsit. Úgy örülök, jó lenne, ha ez egy szép lépés lenne, hogy Herkuló jobban megbízzon bennem. :) 

Tegnap megmérkőztem a fogorvossal. Koronát akart húzni a fogamra, én meg mondtam, hogy szó se lehet róla. 
Nem is értem ezt a hozzáállást, le akar csiszolni két egészséges fogat, hogy ráhúzhasson egy koronát a köztük lévőre, azzal a jelszóval, hogy ez így sokkal tartósabb. Győzködött a koronáról (azt hozzáteszem, hogy az összes fogam a sajátom) és mondta, hogy a töméssel majd miket nem ehetek... a töméseim bő 20 évesek és tartanak és mindent eszem velük. Ha az új még 20 évig kitart, feltéve, hogy olyan jól dolgozik, mint az előző fogorvosom és olyan jó anyagokat használ, akkor én elégedett leszek és nem lesz mesterségesen tönkretett fogam. Gondolom az újabb anyagok talán jobbak is már...
Vitatkoztunk egy kicsit, végül megadta magát és betömte a fogamat. Nem tetszett neki, de megcsinálta, úgy érzem, hogy jó is lett.
Végül is az én számról van szó, ebben én döntök. 

Egyébként  - a 3 év alatt felszedett általános tapasztalatként - el vagyok hűlve, hogy mi van itt vidéken ilyen szempontból. Ezen a helyen udvariasak voltak ugyan, de pl. az, hogy valaki egészségpénztári számlát kér, az szemmel láthatóan új volt nekik, rosszul is  állították ki. 

Másutt, sok helyen általában azt tapasztalom mióta itt vagyok (hivatalok, egészségügy, pedig ott se hagytam a pesti házidokimat se, de pl. a 3. oltást itt vettem fel a közeli városban), hogy sok helyen ráadásul még úgy is beszélnek az emberrel, mint ha tök hülye lenne. Úgy magyaráznak, mint egy óvodásnak, lekezelő hangnemben, és aztán ha kicsit kiigazítom őket, még ők vannak megsértődve. 

Szóval ég és föld Budapest és a vidék. Most értettem meg, hogy miért mondhatják a pestiekre, hogy milyen kényeskedők... ez nem kényeskedés. Az ember hozzá van szokva egy kiszolgálási színvonalhoz, normális kommunikációhoz, ami annak a következménye, hogy ott sokan akarnak megélni a dolgaikból. Ha nem jól csinálják ott hagyom. 
Itt azt látom, hogy a legtöbb vidéki akkor is odamegy, ha elégedetlen, mert nem nagyon van más és ez létrehozza ezt a 'jóvanazúgy' hozzáállást. Az az érdekes, hogy ez még annál is megfigyelhető. aki azt hiszi magáról, hogy nagyon rendben van. 
Persze nem mindenhol ilyen, de ez a többség. 

Érdekes, hogy ez a különbség ugyanígy érzékelhető a külföld (és itt nemcsak a nyugati országokra gondolok) és Magyarország között is, sajnos a mi rovásunkra. 

Tegnap végül - miután kidugtam a hidegbe az orrom és lőttem egy fotót az ablakból - mégis kimerészkedtem zúzmarás növényeket fotózni a kertbe. :)))
Néha elgondolkodom, hogy mi lehet ez, hogy mindent meg akarok örökíteni. Emlékszem régen a 24 és 36 kockás filmeket vettük és azzal utaztunk el külföldre is és amikor hazajöttünk, akkor izgultunk, hogy jók lettek-e a képek és érdekes módon az is elég volt akkor. Talán azért, mert nem is tudtuk milyen lehet mindent lefotózni, nem is gondoltunk rá. Sokkal jobban megnéztük, hogy mi kerüljön a képre. Most meg mindent lefotózunk azzal, hogy ami nem jó, azt majd kidobjuk. 

Szóval tegnap végül mégis fotóztam. Hihetetlen, hogy még elmúlásukban is milyen szépek a növények. 
Nem sokáig tartanak már a krizantémok sem, látszik rajtuk, de még most is színes a kert tőlük, pedig november végén vagyunk. 

Ma egyébként nem fér be a zabszem se... fogorvoshoz megyek, mert letört egy darab az egyik fogamból, magával vitte egy negró. Aztán a tömés is kiesett belőle és így nem maradhat. Nagyon nem szeretem a fogorvost, mintha az agyamban furkálnának és a szurit se, de fogok kérni, mert nem akarok érezni semmit. Hrrrr, már most be vagyok tojva! Szokták mondani, hogy az ember gyomrában pillangók röpködnek, hát az enyémben most lódarazsak röpködnek inkább. :))))))

-3 fok van ma reggel, deres a határ. A ház előtt még van pár büdöske, de nem fagytak meg, ennyit véd a ház déli oldala. Ott vannak kinn a cserépbe bevett Penstemonok is és a Nierembergia is, elvileg még nem lehet bajuk, főleg, hogy a fal tövében vannak, de most már jobban kel figyelnem, mert meglepetés hidegek is jöhetnek, vagy hidegebb is lehet, mint amit ígérnek. 
Nincs kedvem kimenni deres fotókat csinálni...

Az összes macska itt van reggelizni, még a MosogatóCia is. Odaszokott a másik ablakhoz a verandán, így most nincs hangoskodás Herkulessel se... mármint nincs annyi, mert Herkules olyan, mint egy kis sakál. :)))))
Vettem pár nagyobb doboz olcsóbb, nedves kaját a Mosogatónak is, mert nem bírom ki, hogy ne adjak neki. Ez a cica úgy döntött, hogy megbízik bennem (pedig tuti gazdás, mert akkora, mint egy kövér ló) de látni kéne azt az arcot, ahogy néz. Amikor nem figyelek oda, akkor a konyhaablakhoz jön és felkapaszkodik és ott néz be. "Vegyél észre engem és adj enni!" - ezt látom az arcán és valami végtelen bizalmat, hogy meg is kapja, amit szeretne. 
Emberekkel nem vagyok ilyen lágyszívű, sőt... de az embernek van tudata, felelőssége önmaga és a sorsa felett, az persze más tészta, hogy sokan vannak, akik mindezt nem használják. Ehhez képest minden ember azt hiszi, hogy a természetben ő a teremtés csúcsa és mindenhez joga van. Erről nekem az a véleményem, hogy akkor tessék a csúcson lenni! 
Az állatnak nincs tudata, se hozzátartozói. Ők tényleg védtelenül állnak a világban. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden állatot ide fogok fogadni, de a Mosogató olyan régóta idejár, hogy ő még belefér, több cica már nem. A MókaKépű sem, mert abban is van egyfajta felelősség, hogy az állatot rendesen el kell látni és nem gyűjteni kell. 
Sok állatgyűjtő azt hiszi, hogy jót tesz, holott rengeteg szenvedést okoznak  az állatoknak. 

Tegnap kimentem és csináltam pár fotót a sziklakertről. Az egyik varjúháj nagyon elszaporodott, de nem szedem ki, mert télen általában tönkremegy és csak pár szál marad belőle. Tavasszal mindig úgy kell magamat visszafogni, hogy ne szaporítsam el, mert a pár megmaradt szálról nehéz elképzelni, hogy megint mekkora tömeg képes nőni, pedig képes.

A sziklakert általában tavasszal szép, amikor belódul a növekedés és a tavaszi virágzás, aztán nyár elején megint, amikor kivirágoznak a kövi növények, főleg a varjúhájak és ősszel, amikor ismét növekedésnek tudnak indulni és nagy párnákat képeznek. A virágzás eléggé lepusztítja a varjúhájféléket és a kövirózsákat is, de ezek kipusztíthatatlanok (szerencsére). Nagyon szeretem őket, ezeket a nagyra nőtt telepeket, amik olyan szépen be tudják borítani a köveket is. 
itt kövirózsa és főfali pintyő van.

Ebből a kövirózsából tavaly párat bedugdostam a kövek közé és már elkezdte beborítani, szinte folyik, mint egy kis patak. :) 

Ezt is nagyon várom, hogy szaporodjon, nagyon különleges a színe így őszre, amikor lesz már egy nagyobb telep belőle, akkor igazán fantasztikus dísze lesz a sziklakertnek. 

A Délszaki kutyatejet pedig már mutattam párszor, de nagyon szeretem. Szerencsére szaporodik is szépen magról, már van pár kis magoncom itt-ott a környezetében.