Nagy álom volt eljutni ide is és óriási szerencsénk volt, mert nyitva volt a Delicate Arch-hoz vezető út. Nem mindig engedik fel a turistákat, ez tényleg  nagy mázli volt. Azt nem tudtuk, hogy milyen hosszú út, mennyire magasra kell felmászni, de nem is érdekelt, mentünk, mert látni akartuk. Ha valaki nekilódul valamikor - csak megsúgom - a fél liter víz nem elég, mert porzani fog a tüdeje a végén. Úgy 30 fokban mentünk fel, de a levegő páratartalma 15-20  % volt, így nem éreztük annyira a meleget, meg se izzadtunk, viszont a több víz jól esett volna. 
Ha a sivatagban túrázunk, egyébként nem szabad csak sima vizet vinni, a szénsavas nem jó. Az USA-ban a boltokban se úgy van ahogy nálunk, a szénsavas  vizet nem is a vizek között tartják, hanem az üdítők között és tökmindegy, hogy víz vagy málnaszörp vagy cola, mindent soda-nak hívnak. 

Sajnos arra nem volt idő, hogy nagyon komponálgassam a képeket, mert gyakorlatilag rohantunk. Na jó, erőteljes ütemben gyalogoltunk, én meg rohangásztam le az útról, mert a szép, nyíló kaktuszok persze, hogy nem a gyalogút mentén vannak. Dupla annyit mentem, mint a többiek, de megérte!
Érdemes a képeken nézni az embereket is, csak a méretek miatt, jó viszonyítási alap, mert ott kinn minden olyan monumentális! 

Csodaszép virágok nyílnak a sivatagban, az ember nem is gondolná mennyi féle. :)

A képen szinte alig látszik, de a bal felső részen, azon a nagy sziklán is felmentünk és azon is jóval túl van a Delicate Arch.

A Mesa Verde Nemzeti Parktól  bevallom többet vártam. Nagy utat tettünk meg, hogy átmenjünk Colorado államba, bár most már legalább elmondhatom, hogy ott is jártam. 
A csalódást talán az okozta, hogy a Mesa Verdében forgatták a McKenna aranya egy részét és azokat a tájakat vártam, amiket a filmben láttam, de "csak" az anasazi indiánok (pueblók) építményeit kaptuk, a hatalmas területeken  leégett fenyőerdők csonkjait és - annak ellenére, hogy ragyogó idegenvezetőnk volt - itt szerintem nem jól osztotta be se az időt, se a látnivalókat. Megálltunk a nagy kilátópontoknál, ahonnan az építményeket csak nagyon nagy zoom-al lehetett fotózni, látni alig, túl sok időt töltöttünk el ásatásokon, ahol tulajdonképpen rengeteg szöveget végighallgattunk róluk, de látnivaló alig volt. 
Mondjuk azokon a részeken megmaradtak fenyvesek és az a csodálatos fenyőillat kárpótolt, mert minden elképzelésemet felülmúlta. Itthon ilyet nem lehet érezni. Aztán elmentünk a látogatóközpontba, ahol kiderült, hogy karnyújtásnyira volt a Sziklapalota, de már nem volt idő közelebb menni, mert választani kellett, hogy vagy pisilünk vagy nézünk... pisiltünk. 
Biztos az is közrejátszott a csalódásomban, hogy az előző látnivalók annyira gyönyörűek voltak, hogy azt már nehéz volt felülmúlni, de pár képet azért sikerült lőni pálmaliliomokról, amik még a leégett erdőkben is virágoztak, kaktuszokról és egyebekről. 

Az első 3 kép még nem ott készült, hanem valahol menet közben, a sivatag közepén egy oázis szerű hatalmas kertben, ahol ezekkel a fákkal volt tele. Mindenféle színben virágoztak. 

Bosszantó volt, hogy az ember elmegy a világ másik felére és ott van az orra előtt valami, amire nincs ideje... jó lett volna lesétálni, közelről is megnézni. Bár be nem lehetett volna menni, mert a látogatók előtt zárva volt. 

Tavaly félbemaradt az utazások dudvafotóiról a sorozat. Most az USA Nyugati-Part fotóiból hoztam párat, főleg Santa Barbarán és Los Angeles-ben készültek. 
Elég sok növényről nem is tudom, hogy mi az, de nagyon szépek. Utána lehetne nézni, egyszer talán lesz is rá időm.
Viszont sose tudok elmenni a szép és különleges növények (állatok) mellett anélkül, hogy lefotóznám őket. Nagyon szeretem nézegetni is őket, gyakran előszedem. 

 Nem tudom megállni, hogy ne mutassam meg Harry Potter világát az Universal Stúdióból. Kétszer is bementem, a kastély belül is be van rendezve, minden megvan ahogy kell, a festmények mozognak, stb. És kétszer is felültem a 3D-s szédítő kalandra és részt vettem a kviddicsmeccsen, szembenéztem a pókokkal, dementorokkal meg minden rémséggel. Hát... csak az menjen be, aki nem hányós, nem szédülős és nyitva meri tartani a szemét. Itt is - mint a Transformers-ben is - többet sikítottunk, mint nem. :D :D