2 fok van ma reggel, a macsekok benn aludtak, Herkuló kivételével, ő csak akkor hajlandó bemenni az alagsorba, amikor nagyon hideg van télen. 
Herkules megint süket, mint az ágyú... nem is tudom, jön-megy ez a süketség nála. Már a télen is volt, aztán elmúlt neki, most megint. Hiába szólok, rá se hederít, kinn ül hátul a tetőn, de nem hallja, ha szólok neki. Meg szoktam veregetni a tetőt, a rezgést érzi és még akkor is forgatja a fejét egy darabig, hogy mi lehet az. 
Azt hiszem ezért tart annyira szemmel a nap nagy részében. Le se veszi rólam a tekintetét és tényleg arra figyel, hogy merre megyek, viszek-e kaját neki, kell-e utánam jönnie a kertbe egy simiért. :)
Pedig kapja a lepketapló gombát. Beáztattam olajba, mert magát a gombát nem szerette a kajájában, így most olajos kivonatot kap. Nem szűrtem le, benne van a gomba is, de talán így nem érzi annyira az ízét. Kapja a Kék Lukács cseppeket is, de sajnos nem látok változást az állapotában még most sem. 

Elveteményeztem a zöldbabokat, egy ágyás zöldhüvelyű, Rimember fajta, egy ágyás sárga hüvelyű, Dior fajta. 
Pedig tavaly azt mondtam, hogy ilyet többet nem vetek, de itt vannak a magok, ki nem fogom dobni. Ha nem lesz jó, zöldbabot később is lehet még vetni. 
Szeretem a zöldbabot, sokat eszem, főleg levesnek és salátának. Fagyasztani szoktam, de üvegbe is szoktam eltenni ecetesen, mert salátának azt jobban szeretem. 

 Kiültettem a japán babérhangát is. Jó, hogy előtte elolvastam, hogy mit szeret. A savanyú, savas talajt szereti és a félárnyékot és így meg is találtam neki a jó helyet. 
Van egy rész az Árnyas kertnél, ahol most a szívvirágok vannak, gólyaorrok (sok szaporulatom van abból is, most már szét tudom hordani a kertben máshová is), terjed azon a részen a gyöngyikés gyepliliom is és gyömbérek is vannak, talán pirosak vagy korall színűek. 
Nedves és mohás az a rész, talán a kert legnedvesebb része. Ide ültettem el a japán babérhangát, kapott egy kis tőzeget is az ültetőgödrébe. Remélem jó helye lesz. 
Most tiszta körülötte a talaj, felszedtem a mohát, mert nagyon vastagon volt, de majd amikor lesz aprítékom megint, akkor ezt a részt is betakarom. 

Elköltözött viszont miatta egy magas, lila virágú krizantém, amit egy ideje már terveztem költöztetni onnan, illetve pár hete vittem el onnan egy sötétlila, magas Astert, ami végképp utálta a helyet. Szóval lett hely neki. 

Találtam a kertben egy csomó "valamit" is, azt láttam, hogy nem gyom, de nem tudtam mi lehet. Tavaly ott volt a kagylóvirág, ezért először az csekkoltam le és talált. Ezek kagylóvirág magoncok. Ezek szerint ezeknek is szüksége van a hideghatásra, télen szépen átteleltek a széthulló magok és kikelt egy rakás kagylóvirág. 
Fogok átvinni belőle a kert más részeire is, mert jó sok van belőle. 
Aztán remélem jövőre nem kagylóvirágot fogok irtani. :D 

A palántáim lassan kinövik az ablakot. Mindig megfogadom, hogy nem vetek olyan hamar, de sose bírok már tél végén magammal. :)))

Behozzák magukat a nem is tudom hányszor vetett paprikáim is, nem a maggal volt a baj, hanem a talajjal. Vagy csak nagyon hideg volt még nekik az ablaknál. Ugyanígy vannak a padlizsánok is, de vannak még póréhagymák, zellerek, saláták, stb. is. 

Virágzik a medvehagyma is, rengeteg virág van rajta. 

Itt bennünket elvisz a jéghideg, viharos szél, tegnap is szörnyű, hideg szél fújt, este és éjjel egyenesen félelmetes volt és most reggel is fúj. Tényleg a szelek hava ez az április.

Aprítottam egy csomó ágat és levágott borostyánt, mert lassan most már el akarom őket fogyasztani. 
Ami maradt, azokat felhordtam a kert hátsó részéből előre egy kupacba, hogy majd a füvet le tudjam kaszálni. Most már zavarók, jó lenne, ha hamarosan mindet le tudnám darálni. 

Kiszórtam a darálékot az egyik ösvényre. Nagyon gyorsan eszi meg a korhadás, már eléggé kiütött a fű alatta, ezért elkezdtem újra tölteni, de egy zsáknyi csak kb. 2 méterre elég. Szerencsére nem nehéz a füvet kiszedni belőle, mert elég gyengék alatta. 

Egyébként az Árnyas kert mellett érezhető már, hogy olyan jó erdei hangulatot ad az aprítékkal borított ösvénnyel. 
Kicsit vadabb, természetesebb érzés, nem az a kitalált, épített kert érzés (pedig végül is az), amihez szerintem az is hozzátesz, hogy beengedtem oda vad növényeket is, mint pl. az erdei indás ínfüvet és az erdei tisztesfüvet is.
Itt az Árnyas kert melletti ösvényen a pitypangok kezdtek el tömegesen kihajtani alóla, azokat késsel kivagdostam... kíváncsi vagyok meddig fog tartani. 

Itt még füvesen: 

Itt már fű nélkül, nem volt sok benne, mégis sokat számít, de ennek ellenére hamarosan újabb réteg darálékot fog kérni ez az ösvény is. 

Egyébként a virágok a kertben szépek, a világoskék törpe írisz még sose volt ilyen gyönyörű. 

A sárga törpe írisz is nyílik. 

A szívvirág. Másik is van, de az még épp csak a bimbóit növeszti. 

A japán juharom és a velencei kutyatej. 

Egyvirágú csillaghagyma.

És a legszebb virágom Böbike. Mostanában átszokott a fotelbe, eddig az ágyam volt a kedvence. :)))

Megint meg kellett csinálnom az Epley manővert is, mert megint szédültem. Úgy tűnik, hogy ez a vertigo időnként előjön. Kb. egy hónapja is volt, bár szerencsémre egyik se volt annyira borzalmas, mint legelőször, akkor azt hittem itt a vége. 
Találtam egy nagyon jó videót hozzá, hátha valakinek éppen életmentő lesz. Anno én is úgy jöttem rá, hogy mi bajom van, hogy egy volt kolléganőmnek volt vertigója és elmesélte milyen. Azelőtt sose hallottam róla és ha úgy kapott volna el, akkor biztos kórházban kötöttem volna ki. Márpedig az orvosoknál és a gyógyszereknél semmit és senkit nem kerülök jobban. Na jó, talán a rozsdás puskagolyót... 

Leülök a teraszon és szinte látom és hallom, ahogy nő a fű... de az, hogy a kaszával minden tavasszal van valami műsor, az már az agyamra megy. 
Elkezdtem levágni az égig érő füvet, rengeteg bürök növekszik és vérehulló fecskefű, de kifogyott - hát persze, hogy kifogyott - a damil. 
Tényleg mindig a legrosszabbkor, de most úgy, hogy maradt benne egy picike darab, amit se kiszedni nem tudok, de tőle befűzni újat sem... mert ez egy automata befűzésű damilfej és nem tudom szétszedni. Olyanok ezek az alkotmányok, hogy inkább kínlódnék egy ördöglakattal... bakker!
3 db. nyomorult damilfej van itthon és egyet se tudok használni, mert vagy 3-4 kezes lenne szétszedni, de nagyon erős kezek kellenének hozzá, vagy nem jöttem rá, hogy kell szétszedni. 
Vacakoltam velük egy darabig, nem káromkodtam (nagyon), de az egyiket úgy a betonhoz vágtam, hogy csodálkozom, hogy nem tört  ripityára. :))) Ejjj, pedig de jól esett volna látni, hogy darabokra hull az a szardarab! :))))
Aztán eszembe jutott, hogy az egyik közeli városban éppen van piac és elmentem és vettem egy újat kétezeröcázé'. Most már van itthon bőven damilfej (talán az új működni is fog), de arra kíváncsi vagyok, hogy ez az új meddig lesz használható. 

Végül egyébként délután az egyiket beszorítottam a satuba és szétpattintottam egy csavarhúzóval, tekertem bele damilt is, talán az is működni fog. 
Egy másikban van damil, de meg van akadva, kicsit fordítottam azon a részén, amit a földhöz kell csapni, hogy engedje ki, majd kipróbálom, talán jönni fog belőle. Elvileg az is automata behúzású lenne. 
Ami kaszáláskor kifújt, azzal sajnos nem tudok mit kezdeni, majd megkérem aput, hogy nézze meg, hátha ő szét tudná venni. Ez is behúzós, csak ki kéne belőle valahogy imádkozni a beszakadt damilt. 
Egyébként a damilok is vackok, ezek a narancssárgák, zöldek és egyéb műanyag kókányok nem igazán jók semmire. Még ki fogok menni a piacra és veszek acéllal erősítettet. Azért piac, mert a piacon hármat veszek, míg a boltban egyet és nem rosszabbak. 

A jobb felső sarokban látszik, hogy mekkora fű volt és az mind vérehulló fecskefű... virágban. Nem szeretném, hogy magot is szórjon. 

 Vettem egy új locsolótömlőt is, 20 méteres, mert azt a flexi tömlőt nem lehet használni, remélem ez jó lesz, persze egyik meglévő kis cuccom se jó a csatlakoztatásához...  

Aztán mire hazajöttem beborult, megdördült és elkezdett zuhogni az eső is, hát ennyit a kaszálásról. 
Nem is lehet a  kertben csinálni semmit, csupa sár minden. A felkapált répám, petrezselymem és egyebeim körül az eső úgy ledöngölte a földet, olyan simára, hogy majd kezdhetem elölről. 

Sütöttem egy kis "kenyérkét", az utóbbi időben rászoktam, mert gyorsan megvan, finom és magában is, de bármilyen zöldséggel ehető. 
Ez a 6 darab lett két tojásból, másfél evőkanál zsemlemorzsából és 2 evőkanál reszelt Garana padano sajtból, só, fél teáskanál olaj bele és pici bors. Sütőpapíron szoktam megsütni a sütőben és nagyon finom. Nyáron hidegre hűtött, zöldfűszeres, fokagymás-olívás öntetes paradicsom salátával egyenesen mennyei. 
200 fokon sütöttem, de azt nem tudom mennyi ideig... amíg szép pirosak lettek. 

És akkor jöjjenek a virágok. Imádom ezeket a kis árvácskákat, veti magát, minden évben van belőlük. 

Törpefenyőkém, már egész szép nagy lesz. 

Phloxok

Kitettem a Vízköpő Szörnyikét (ő nem köp, csak amik a katedrálison vannak)) a kertbe dísznek. Még régen Chartres-ból hoztuk, voltunk Észak-Franciaországban egy nagy autós túrán, csak úgy, ahogy mindig is csináltuk, szállásfoglalás és minden nélkül. Mert különben mi a kaland az egészben? :)
Visszafelé, Párizs felé álltunk meg Chartes-ban és ott vettük SzörnyiMörnyit, ami most kerti dísszé avandzsált elő és rémisztgetheti a kerti népeket... bár eddig se hederítettek rá se a macskák, se egyebek. Azért remélem a madarak nem szarják le. 
Van az a mondás - ugye: "Hogyha meghalok, ne állítsatok nekem szobrot, a madarak nem tudják, mily tiszteletreméltó vagyok." :))))

Tárnicsok

Salamonpecsét

És a csodás lestyánomat is mutatom.