Tegnap is voltam kinn pár órát a kertben, de végül be kellett jönnöm, mert olyan sűrű szitálás kezdődött, hogy egészen eláztam tőle. 

Kiültettem a fekete hunyort, remélem megmarad a kései időszak ellenére. Húzgáltam a tövéhez fenyőkérget. 

Apunak odaadtam az összes (két nagy darabot tartottam meg) paszternákot, akkorák voltak, mint a karom.
Már csak a retkek vannak kinn, jánosnapi, fekete retek és vajrépák. 
A vajrépákról (retekként fogyasztható) csináltam képet, olyan szép pirosak, mint a hónapos retek. 
A paszternák ágyását majd valamikor még fel kell villázni, de mostanában nem úgy tűnik, hogy az idő engedné.

Vittem ki pár darab kartont is a bugás hortenzia köré, de falevelet nem hordtam rá, mert minden nagyon nedves. 

Megláttam egy csomó szürke madársóskát is az egyik részen, ami pedig le van szórva fenyőkéreggel, de ez a nyomorult fű bárhol képes megélni és még fut is a talajon. Kiszedtem amit csak bírtam, rémes gyökere van. Szisztematikusan irtom a kertből ezt a füvet is, de ebben legalább győzelemre állok, nem úgy, mint a tyúkhúrral. 
Közben láttam meg ezeket a gombákat, ott növögetnek szépen a jezsámen bokor mögött. Ha még lenne rajta levél, nem is vettem volna észre. Hihetetlen, hogy az idén micsoda gombaarzenál volt a kertben. 

Az egyik kivágott szilvafa tőkéjén ilyen gomba nő, de van még a cseresznyefa tőkéjén rengeteg susulyka is. Szépen lebontják nekem a kivágott fa tőkéjét. 

A MosogatóCicát szerintem valami bántotta, még pedig a fejét. Olyan szépen engedte magát már simogatni, egy pár napja azonban keservesen visítva vagy fújva elugrik a kezemtől. 
Talán megpróbált valaki másban is megbízni szegénykém. Most kezdhetem elölről az egészet, napok óta nem értem (érhettem) hozzá, ma reggel a vállánál kicsit megintettem és simiztem egyet rajta. 
Okosak ezek a cicák, sokkal okosabbak és intelligensebbek, mint gondoltam volna valaha is, meg fog tanulni különbséget tenni ez a cica.
Ezen a képen még így nyomult be, amikor kaját vittem neki, most nem jön túl közel se. 

Ebben a téli időszakban picivel ritkábban fogok jönni írni, mert nincs igazán miről... a kert lassan aludni tér és már a késő őszi virágok is elveszítik a színüket. 
A még kinn lévő egynyáriak pedig elfagytak. A büdöskék, a pillangóvirágok, a rézvirágok... visszaadják magukat a földnek. 

Tegnap visszavágtam az asparagust is és betakartam saját magával. Apróra daraboltam és a száraz növényt visszaraktam a tőre.

Holnap ne felejtsek el karókat szurkálni a japán juhar köré, hogy amikor jön a hideg, majd be tudjam takarni. Ha fagyos lesz a föld, akkor már késő előkészíteni a vázat a téli takarónak. 

Nem sokáig voltam kinn, egy pici részen szedtem ki megint tyúkhúrt, mert gyakorlatilag folyamatosan virágzik és közben magot is érlel még ilyenkor is. Borzasztó egy növény. 

Az egyik kert képei között viszont (sok kertet követek a FB-on) láttam egy jó megoldást, amit máskor már én is alkalmaztam félig. Ugyanis papírral takarja a talajt, ezt már én is csináltam, de hogy ne legyen olyan ronda a papír, falevelekkel borította. Abban a kertben már be vannak ültetve és kicsit meg is eredtek a talajtakaró növények, amik így tavasszal majd szépen benövik a papíros-faleveles részeket. 
Viszont azt gondolom, hogy egy ilyen takart részbe utólag is  lehet ültetni és akár újból is le lehet takarni papírral is. 

Valamelyik nap megint voltam Pesten és hoztam egy szép, nyíló hunyort. Most kicsit gondban vagyok, hogy kiültessem-e, nehogy nekem sokkot kapjon, mert a boltban benn volt. Egyelőre kinn akklimatizálódik a ház falánál, ott kicsit védettebb a hely. Ha van is kis fagy reggel, ott még nem olyan hideg. Lehet, hogy holnap mégis kiültetem, mert kb. egy hétig nem lesznek még fagyok, addig hadd szokja a földben, utána már -2-3 fokokat ígérnek, de majd betakarom szénával a tövét. 
Ez a negyedik hunyorom a kertben. 

Pesten már minden karácsonyi pompában van, az üzletek is. Épp a Hard Rock Hotel mellett battyogtam el, ott fotóztam ezeket a jegesmacikat a nagy karácsonyi gömbök alatt. :) 

Tegnap délután hatalmas szélvihar kezdődött és még most is tart, borzasztó idő van, de hát november van. Ez éppen olyan novemberes idő. 
Hozzá vagyunk szokva a jó időhöz, nehéz most ezzel a hideg széllel mit kezdeni, bár a szelet sose szerettem. 

Herkulessel tegnap tettünk egy lépést előre. Az esti szeretgetésnél beugrott az ablakból az előszobába. Nem rögtön, csak mutatta, hogy be szeretne jönni, én meg  hagytam.
Nem tartózkodott benn szerintem még 10 másodpercet se (nem akartam, hogy bespricceljen), de ott állt közvetlen mellettem és mozdultam is óvatosan, de nem hanyatt-homlok ugrott ki, hanem szépen felugrott vissza az ablakba és aztán még simiztem kicsit. Úgy örülök, jó lenne, ha ez egy szép lépés lenne, hogy Herkuló jobban megbízzon bennem. :) 

Tegnap megmérkőztem a fogorvossal. Koronát akart húzni a fogamra, én meg mondtam, hogy szó se lehet róla. 
Nem is értem ezt a hozzáállást, le akar csiszolni két egészséges fogat, hogy ráhúzhasson egy koronát a köztük lévőre, azzal a jelszóval, hogy ez így sokkal tartósabb. Győzködött a koronáról (azt hozzáteszem, hogy az összes fogam a sajátom) és mondta, hogy a töméssel majd miket nem ehetek... a töméseim bő 20 évesek és tartanak és mindent eszem velük. Ha az új még 20 évig kitart, feltéve, hogy olyan jól dolgozik, mint az előző fogorvosom és olyan jó anyagokat használ, akkor én elégedett leszek és nem lesz mesterségesen tönkretett fogam. Gondolom az újabb anyagok talán jobbak is már...
Vitatkoztunk egy kicsit, végül megadta magát és betömte a fogamat. Nem tetszett neki, de megcsinálta, úgy érzem, hogy jó is lett.
Végül is az én számról van szó, ebben én döntök. 

Egyébként  - a 3 év alatt felszedett általános tapasztalatként - el vagyok hűlve, hogy mi van itt vidéken ilyen szempontból. Ezen a helyen udvariasak voltak ugyan, de pl. az, hogy valaki egészségpénztári számlát kér, az szemmel láthatóan új volt nekik, rosszul is  állították ki. 

Másutt, sok helyen általában azt tapasztalom mióta itt vagyok (hivatalok, egészségügy, pedig ott se hagytam a pesti házidokimat se, de pl. a 3. oltást itt vettem fel a közeli városban), hogy sok helyen ráadásul még úgy is beszélnek az emberrel, mint ha tök hülye lenne. Úgy magyaráznak, mint egy óvodásnak, lekezelő hangnemben, és aztán ha kicsit kiigazítom őket, még ők vannak megsértődve. 

Szóval ég és föld Budapest és a vidék. Most értettem meg, hogy miért mondhatják a pestiekre, hogy milyen kényeskedők... ez nem kényeskedés. Az ember hozzá van szokva egy kiszolgálási színvonalhoz, normális kommunikációhoz, ami annak a következménye, hogy ott sokan akarnak megélni a dolgaikból. Ha nem jól csinálják ott hagyom. 
Itt azt látom, hogy a legtöbb vidéki akkor is odamegy, ha elégedetlen, mert nem nagyon van más és ez létrehozza ezt a 'jóvanazúgy' hozzáállást. Az az érdekes, hogy ez még annál is megfigyelhető. aki azt hiszi magáról, hogy nagyon rendben van. 
Persze nem mindenhol ilyen, de ez a többség. 

Érdekes, hogy ez a különbség ugyanígy érzékelhető a külföld (és itt nemcsak a nyugati országokra gondolok) és Magyarország között is, sajnos a mi rovásunkra.