Teljesen odavagyok, a CicaÚr megint nagyon beteg. Szerintem megint vagy megfázott de nagyon, vagy bekapott valami vírust, macskainfluenzát vagy valamit, szóval nem tudom mi ez, de megint taknya-nyála egybefolyik. Szörcsög, tüsszög, folyik az orra és a szeme is váladékozik.

Ráadásul én is elkaptam az influenzát vagy torokvírust (vagyvalamit), de nem covid, csináltam tesztet. Mondjuk ezen nem csodálkozom, mert decemberben én már annyira ki voltam idegileg, hogy talán ennyire még sosem. Szerintem a stressznél semmi nem tudja jobban kinyírni az embert. Én istenbizony azt hittem már az ünnep előtt, hogy ott halok meg vagy négykézláb se tudok elmászni a karácsonyig. Időnként tényleg azt érzem, hogy az életemért küzdök és ezt egyetlen munkahely se éri meg. Most megfogadtam magamnak, hogy ha mégegyszer ilyen állapotba kerülök (vagy a közelébe), akkor ott és abban a pillanatban kilépek onnan, mert az egekben volt a vérnyomásom, zsibbadt a karom, a szívem, úgy ment, mint a motolla. Szóval nem, ezt már nem. 
Próbálom pedig valahogy távol tartani magamtól az egészet, de idővel - főleg, amikor nem tudok kiszállni és megpihenni, hogy eltávolodjak újra az egész őrülettől - bedarálódok újra és újra. Nem lehet úgy dolgozni és élni, hogy ha egyet akar lépni az ember, akkor előtte mindig le kell futni 200 akadályt. Így nem lehet. 

Visszakanyarodva a cicákra, Herkules ma reggel még fel se jött enni, de tegnap háromszor is evett. Sütöttem neki csirkemájat zsírban, már most is ott van melegen, de a CicaÚr még nincs itt. 
Nagyon beteges ez a cica, annyira sajnálom őt. Ha kicsit jobban leszek, majd bemegyek az állatorvoshoz hogy adjon valamit, addig kapja a cicáknak való Béres cseppet... lehet, hogy abba se kellett volna hagynom, hanem folyamatosan adni kellett volna neki. 
Tettem be tegnap a bungijába egy melegebb takarót, de nem ment bele. Egy sima dobozban fekszik, nem értem, hogy miért nem megy be a meleg helyre. 
Annak most őszintén örülök, hogy nem lesznek nagyobb hidegek, mert azt nem élné túl. Még most sem szelíd annyira, hogy megfogjam és így se az orvoshoz vinni nem tudom, de a pincébe se tudom beköltöztetni, hogy védett helyen legyen, bár a dobozai is mind meleg és védett helyen vannak. 

A csajok is meg vannak bolondulva, Elza már annyira terrorizálja a Böbét, hogy az borzasztó. Rászokott arra, hogy este, amikor a Böbét beengedem, ott áll lesben a verandán és kipofozza a Böbét, vagy berohan utána és itt benn pofozza le. Ez a kis hülye meg megint nem védi meg magát, hanem inkább elmenekül. Ez tegnap este addig fajult, hogy a Böbe nem mert bejönni. Félórás imádkozás után végül bejöttek, de úgy, hogy Elzát a cipőkanállal tartottam távol. Hú, látni kéne ilyenkor a fejét, igazi gyűlölet és rosszindulat van rajta. Nem tudom miért utálja a Böbét ennyire, szerintem Elza is benn akarna lenni. Azt gondolom, hogy ezek teljesen tisztában vannak mindennel, ami körülöttük van. Szóval Elza szerintem irigy. 
Aztán amikor ettek, akkor a Böbe ki akart menni... akkor azt mondtam, hogy jól van, akkor kinn alszol, ráadásul Elza is utána iramodott, (gondolom, hogy pofozkodjon), így aztán ő is kinn maradt. Jól megszívatta magát... 
Ma reggel mind a ketten itt tolongtak az ajtóban, Böbe evett és megint kiment... be van csavarodva, pedig ivartalanított cica (Elza is). 
Elza pedig melegíti a seggét a radiátoron. 

Na, hát ez van most. 

Némi szín a kertből: 

Ez a kis kecskerágó csodaszép színt öltött, még nem is láttam ilyennek. 

Ez pedig a nemrég ültetett fekete hunyor. Úgy tűnik lett ideje begyökeresedni az új helyre, bár még minden lehet, de nem mondanak rossz időt egy darabig, ezért sanszos, hogy meg tud maradni.