Herkules tisztára belém van szerelmesedve, egész nap az ablakban ül és simire vár. (és kukkol befelé)

Fel szoktam venni a jó meleg felsőmet és ablakot nyitok, hogy simizzem őt, de semmi nem elég. Sőt, egyre többet akar. :)))
Ha benti cica lenne, szerintem egyfolytában a fejem tetején lógna. Át kell ölelni, teljesen a hónom alá szoktam venni a macskát és a hasát is simizni kell. Felfekszik a kezemre is és az arcát kell masszírozni, aztán hosszában végigsimizni, a fülét vakargatni, hosszában a farkincot is simizni, na meg mindenét. Vonaglik, balettozik nekem, haláli tud lenni! 
Tegnap megint beugrott egy pillanatra az előszobába és ott állt mellettem és meg is simizhettem őt... ilyen még sose volt. Szigorúan csak amikor derékig látszom, akkor lehetett, de most leguggoltam mellé és úgy simiztem. Nem tettem hirtelen mozdulatot sem, csak léptem egyet és akkor szép komótosan felugrott a radiátorra, onnan az ablakba és kiment. Ott még szeretgettem kicsit és utána csuktam be az ablakot. 
Azt hiszem ő is érzi, hogy ha szelídebb lenne, akkor neki is jobb lenne és így próbálkozik, apró lépésekkel. Imádom a CicaUrat! 
Érdekesek ezek az állatok, mindet másképp szeretem, talán mert annyira különbözik a természetük is. 

Böbikének van a legjobb dolga, de több cicát nem akarok bentre, őt se kellett volna, de ez már így lett. Annyira baba volt még amikor megtaláltam a fűben, hogy nem volt szívem kinn hagyni. 

Hétfőn délelőtt, még a nagyobb fagy előtt felszedtem az utolsó retkeket is, mert tönkrementek volna a hidegben. Lett jópár müncheni sörretek, fekete retek és vajrépa is. A hűtőben sokáig elállnak. 

Rendeltem 3 könyvet, meg is jöttek tegnap délelőtt. Egyre voltam feliratkozva ami most jelent meg, Paul Sédir, A varázsnövénytan című könyvére, de találtam egyebeket is. 
Őszintén remélem, hogy a varázsnövénytanban tényleg fogok találni olyan információkat, amiket eddig nem ismertem. A növények csodálatosak, de nagyon nagy az erejük is, azt is tudni kell, hogy mit mivel lehet vegyíteni, különben elvész a hasznosságuk és ha rosszul használjuk őket, a legnagyszerűbb gyógynövények is mérgekké válhatnak. 
Sajnos a sötét középkorban nagyon sok ilyen tudást kiirtottak, elpusztították nemcsak a tudó embereket, hanem mindent, ami a tudást hordozta. Gonosz, buta és sötét idők voltak, de főleg buta és korlátolt. 
A gonoszságról mindig is azt gondoltam, hogy önmagában nem létezik. A gonoszságot mindig a tudatlanság hívja életre, az a fajta sötét butaság, amikor egy ember nincs tisztában azzal, hogy mit csinál és mit okoz. Aztán idővel vagy ráébreszthető vagy nem. Szerintem létrejöhetnek az agyban olyan pályák, amikor kizáródnak azok az a tényezők, amik megakadályoznák, hogy valaki megtegyen valamit, amit nem szabadna. 
Visszakanyarodva a könyvre, remélem, hogy tényleg hézagkitöltő lesz. 

A másik könyv, Vörös Mária Nyemirovszkaja könyve (ez már a 3. könyvem  tőle) A megbetegítő mátrix. 
Nem gyakoroltam még, (idő hiányában az elmélyülés elég nehéz) de nagyon szeretem az írásait.
Egyébként azt hiszem éppen Vörös Mária egyetlen mondata lökött egy nagyot rajtam egykor: "Nem exponálhatok egy tudatot véglegesen szellemi meglátásba, mert a letisztultsághoz képest iszonyattá válik az élet."

A harmadik könyv Richie Bostock-tól a Kilégzés. Ez lesz kb. a százhetvenhatodik légzésről szóló könyvem. 
A légzés az, ami mindig kéznél van, bizonyított a gyógyító hatása (ott van pl. a Buteyko légzés), de nagyon sok fajtája van, a Rebirthing, a Vivation, a jóga légzés, a chikung légzés és még megszámlálhatatlan légzőgyakorlat áll rendelkezésre, amit szem s száj megkíván és mindegyikből lehet valami új tapasztalatot nyerni. 
A légzés arra is jó, hogy ember megfigyelje a saját fizikai állapotát. Mielőtt megbetegszünk, már lehet érezni, hogy nem úgy lélegzünk, a betegség alatt pedig egyenesen rossz a légzés. Pl. egy influenza alatt és nemcsak a bedugult orr miatt. A légzés mikéntje akár a halál közeledtét is jelezheti. Pl. amilyen hosszan nyitva van mindkét orrlyuk (és ezt nem speciális gyakorlattal értük el), hanem magától úgy van, abból még az is megjósolható, hogy kb. mennyi idő múlva fog beállni a halál.

Karácsony körül lesz egy kis lecsendesülés és akkor kicsit többet fogok olvasni. Egyébként csak esténként van rá időm, de akkor meg a legtöbbször bealszom egy pár oldal után. 

-6 fok van ma reggel, jól lehűlt. Jaj, de örülök, hogy tegnap behoztam a ház fala mellől a pincébe a bugatölcséreket, a rozmaringot és a Nierembergiát! Melegít ugyan a déli fal, de ez már sok lett volna nekik, azt figyeltem meg, hogy kb. -5 fokig védi a ház fala a fagytól az érzékenyeket. 
A cicáknak ilyenkor már folyamatosan teszem ki a meleg vizet, mert azt szeretik. Ilyen időben már hamar befagy, ezért naponta akár többször is kiszedem a jeget és teszem ki a meleg vizet nekik. Még a bentiek is meleg vizet kapnak, mert azt jobban isszák. Ezt akkor fedeztem fel, amikor a Böbe állandóan a párologtató vizét itta a radiátorról. :))))

Vasárnap feldíszítettem a karácsonyfát... jól póruljártam vele. Az idén nincs kedvem a nagy böhöm fenyőhöz, (műfenyőim vannak) ezért úgy gondoltam, hogy a kisebbet díszítem fel. Csakhogy... az a fenyő, amire én gondoltam ott röhög Pesten, ami pedig itt van, az a legrégebbi, nyurga fenyőcske, amit - most már emlékszem - azért hoztam le, hogy majd kiteszem és feldíszítem odakinn. Fura is volt, amikor összeraktam, hogy valahogy nem ismerős. 
Aztán amikor már össze volt rakva, akkor jöttem rá, hogy ez bizony nem az a fenyő... de már nem volt kedvem szétszedni, ahhoz meg végképp nem volt kedvem, hogy a nagyot felhozzam, így maradt ez a fenyő. Annyira nem is lett egyébként rossz.
Viszont van két fenyőm  is, egy kicsike is fel van díszítve, színes ledekkel, majd áthozom a dolgozós szobába. A nagyra is színes ledeket tettem, ha már... akkor legyen teljesen más, mint szokott. Mindig pirosat szoktam, de most tetszenek a színesek. 
Idén ez van... egyébként sincs most olyan nagy kedvem a karácsonyhoz. Ez az első karácsony, hogy anyukám nincs velünk, most semmi se olyan, mint máskor. :( 

Böbe azonnal feltolta a kis arcát a fenyőre, de ez kisebb is, nem bírja el a dagi testét és borulékonyabb is. Szóval jól összecsíptem a bőrét, hogy fájjon neki kicsit és lehúztam a fáról. Sikított, mint a vettmalac, ki is ment nagy sértődötten. (Kicsit féltem is, hogy világgá megy, mert még sose okoztam neki fájdalmat, de nem ment sehová.)  :)))
Azt akartam, hogy rossz emléke fűződjön a fenyőhöz és azt hiszem sikerrel is jártam, mert utána már nem akart felmászni. 
Leül elé, stíröli, vagy felül az asztalra és nézegeti a díszeket, de nem megy közelebb. És persze azt is megnéztem, hogy hol ugrott be a fenyőbe és láttam, hogy kiszúrta hol nincs elég dísz, oda még tettem fel gömböket. 

Kárpótlásul letakartam a kis asztalt egy molyhos takaróval és így lett neki egy jó bungi, be is bújt alá rögtön. 

Ez  a picurka, olyan 60 centis lehet. 

Ez meg a nyurga. Van legalább 180 centis, de olyan soványka. 

Ez meg a Cocó kedvenc henyélőpóza. :)))))