-6 fok van ma reggel, jól lehűlt. Jaj, de örülök, hogy tegnap behoztam a ház fala mellől a pincébe a bugatölcséreket, a rozmaringot és a Nierembergiát! Melegít ugyan a déli fal, de ez már sok lett volna nekik, azt figyeltem meg, hogy kb. -5 fokig védi a ház fala a fagytól az érzékenyeket. 
A cicáknak ilyenkor már folyamatosan teszem ki a meleg vizet, mert azt szeretik. Ilyen időben már hamar befagy, ezért naponta akár többször is kiszedem a jeget és teszem ki a meleg vizet nekik. Még a bentiek is meleg vizet kapnak, mert azt jobban isszák. Ezt akkor fedeztem fel, amikor a Böbe állandóan a párologtató vizét itta a radiátorról. :))))

Vasárnap feldíszítettem a karácsonyfát... jól póruljártam vele. Az idén nincs kedvem a nagy böhöm fenyőhöz, (műfenyőim vannak) ezért úgy gondoltam, hogy a kisebbet díszítem fel. Csakhogy... az a fenyő, amire én gondoltam ott röhög Pesten, ami pedig itt van, az a legrégebbi, nyurga fenyőcske, amit - most már emlékszem - azért hoztam le, hogy majd kiteszem és feldíszítem odakinn. Fura is volt, amikor összeraktam, hogy valahogy nem ismerős. 
Aztán amikor már össze volt rakva, akkor jöttem rá, hogy ez bizony nem az a fenyő... de már nem volt kedvem szétszedni, ahhoz meg végképp nem volt kedvem, hogy a nagyot felhozzam, így maradt ez a fenyő. Annyira nem is lett egyébként rossz.
Viszont van két fenyőm  is, egy kicsike is fel van díszítve, színes ledekkel, majd áthozom a dolgozós szobába. A nagyra is színes ledeket tettem, ha már... akkor legyen teljesen más, mint szokott. Mindig pirosat szoktam, de most tetszenek a színesek. 
Idén ez van... egyébként sincs most olyan nagy kedvem a karácsonyhoz. Ez az első karácsony, hogy anyukám nincs velünk, most semmi se olyan, mint máskor. :( 

Böbe azonnal feltolta a kis arcát a fenyőre, de ez kisebb is, nem bírja el a dagi testét és borulékonyabb is. Szóval jól összecsíptem a bőrét, hogy fájjon neki kicsit és lehúztam a fáról. Sikított, mint a vettmalac, ki is ment nagy sértődötten. (Kicsit féltem is, hogy világgá megy, mert még sose okoztam neki fájdalmat, de nem ment sehová.)  :)))
Azt akartam, hogy rossz emléke fűződjön a fenyőhöz és azt hiszem sikerrel is jártam, mert utána már nem akart felmászni. 
Leül elé, stíröli, vagy felül az asztalra és nézegeti a díszeket, de nem megy közelebb. És persze azt is megnéztem, hogy hol ugrott be a fenyőbe és láttam, hogy kiszúrta hol nincs elég dísz, oda még tettem fel gömböket. 

Kárpótlásul letakartam a kis asztalt egy molyhos takaróval és így lett neki egy jó bungi, be is bújt alá rögtön. 

Ez  a picurka, olyan 60 centis lehet. 

Ez meg a nyurga. Van legalább 180 centis, de olyan soványka. 

Ez meg a Cocó kedvenc henyélőpóza. :)))))