Meglepi recéshagymájú nőszirmok bújtak elő. Tavaly itt csak a világoskékek keltek ki, most meg lila is lett, ennek nagyon örülök. 
Azt mutatja, hogy a hagymák nem pusztultak el, csak pihentek a földben. Ezeket 2021 őszén ültettem, de az az ősz és az egész tél is annyira száraz volt, egy szem csapadék se esett. Azért volt a tavalyi nyár annyira borzalmas az aszály miatt, mert már megelőzően, ősszel és télen se volt csapadék. Tényleg csodálatos a növényvilág, hogy kibírta. 
Azon az őszön is sok hagymást ültettem, de a zöme nem virágzott tavaly tavasszal, most viszont látom, hogy bújnak elő, olyan nárciszok is, amik tavaly meg se mutatták magukat. Csak a jelölőpálcákról tudom, hogy ott kéne lenni valaminek és van is. 

Előbújtak a fehér krókuszok is a sárgák mellett, ez minden évben így van, kicsit később élednek, mint a sárgák. Van még ott lila is, kíváncsi vagyok, hogy  megmutatja-e magát. Valamiért a liláknál azt vettem észre, hogy sokkal lassabban és nehezebben szaporodnak, mint a sárgák. 

Ez egy másik telep, itt is megmutatják magukat a lilák minden évben, de nem szaporodnak. És még hóvirágok is vannak. 

Ezek lila és fehér foltosak. Érdekes módon elköltöztek, behúzódtak két rózsa közé. Remélem lesz még jobb kép is róluk napsütésben, akkor rendesen ki tudnának nyílni. 
A nagy lila cirmosak még mindig nem mutatják magukat, de hát nem volt jó idő, hideg volt és van. 

Jó pár nap kimaradt, de nem volt jó idő és a kertben sem voltam, nem is nyílik egyelőre semmi új növény. Még körbejárni se nagyon volt időm, mert a munkaközi szünetekben mással voltam elfoglalva. 

Ami azt illeti nem túl jó napokon vagyok túl...

Megrendeltem  a házon a tetőn pár javítást, a széldeszkák itt-ott teljesen hiányoztak, másutt le voltak fittyedve, elkorhadva, pár cserepet kicseréltettem a tetőn, a kémény körül szigeteltettem, stb.
Elég drága megoldás mellett döntöttem, mert végül lemezzel lett borítva a széldeszka. Ezt nem kell festegetni, nem korhad el és szép is. 
Ezt a részét nagyon szépen meg is csinálták, elégedett vagyok vele, de a többi borzasztó lett. Az előkertet is alaposan megviselte az egész. 

Van egy fedett rész a kapubejárónál, ami nagyon csúnya volt már, tulajdonképpen le kellett volna bontani és újra csinálni, legalább az oldalait és ezt is szerettem volna. Úgy szerettem volna, hogy tegyenek fel új OSB lapot és kívülről szépen burkolják le zsindellyel, de hagytam magam rábeszélni a trapézlemez borításra... hát... szörnyű lett, nagyon drágán. Az egész nem ér annyit, ablakon kidobott pénz. 
Ezért nem a mestereket okolom, (a minőségért igen) sajnos hagytam magam lebeszélni az eredeti  tervemről. 
Viszont az árakon nagyon kiakadtam, felszámolták még a Nagy Londoni Ködöt is, amit nem említettek az egyezségkor. Így is drágának találtam és még drágább lett... úgy nem tudok most örülni az egésznek, ahogy van. 
Még az életemben soha nem húztak le, az egész felújítás alatt sem, de most azt érzem, hogy szó szerint átb@asztak. Ez a munka semmiképpen nem ér annyit, amennyit fizettem érte. 
Hát így jártam... 
Ráadásul az egyik lámpát rosszul szerelték vissza, egy szúrós lemezdarab beleszúródott a vezetékbe  és egyszercsak elment az áram a fél házban, lekapcsolódott a biztosíték és nem lehetett visszakapcsolni, többek között leállt a gázkazán is. Apu jött át és ő csinálta meg. 

Meg is torpantam most egy kicsit, mert egyéb dolgokat is terveztem erre az évre (sokmindent), de lesz, amit elengedek és lesz, amit áttervezek. Nem tudom, lehet, hogy öregszem és fáradok, de nem kellenek nekem ezek az idegességek. 

Egyébként is fáradt vagyok, vagy nem is tudom mit érzek pontosan. Lehet, hogy ezt hívják kiégésnek? 
A munkahelyen is csak morzsolom a napokat, nem tudom hová lett belőlem az ambíció, de ha nagyítóval nézem se találom magamban a nyomait sem.
Fura érzés ez most, mert én eddig minden helyzetből felálltam. Éppen a legkritikusabb időszakokban olyanná váltam, mint egy hadigépezet, ami feléled és mindent véghezvisz, de most semmilyen erőt nem érzek magamban semmihez, se a váltáshoz, de a helyzet fenntartásához sem. Csak csorog el belőlem az erő és nem tudok visszatöltődni, sőt már a saját hajamnál fogva se tudom sokáig tartani magam. Valahol, menet közben rohadtul elveszett belőlem valami lényeges. ("Lepsénynél még megvót...")  :)))) (kínomban röhögök)
Bekövetkezett egy olyan állapot, amikor érzem, hogy már nem maradhat így az egész, ahogy van, de váltani nincs erőm és ahhoz sincs, hogy fenntartsam ami van. Nem tesz jót ez a nyugdíjvárás sem, mert ez is csak a várakozásra késztet. 
Szóval valami nagy összeomlásnak nézek elibe... mert ezek a dolgok így működnek. Valahol valamikor valamibe nem álltam bele, amibe kellett volna és most ez az eredménye, ez a haldokló, erőtlen helyzet...most már majd a gödör aljáról kell lendületet venni. 
Meglátjuk mi lesz... a vak is aszonta... 

Szállingózik a hó ma reggel... :(

Az összes macskám kinn aludt az éjjel, pedig -4 fokot ígértek ma reggelre, de szerencsére 1 fok van. Lassan megtanulom,  hogy ők sokkal jobb időjósok. Amikor nem jönnek be semmilyen hívásra, akkor nem lesz hideg. 
Este vagy tízszer néztem ki, még az ágyból is felkeltem, visszaöltöztem és kimentem őket hívni, de Elza szaladt be csak, mikor azonban az ajtót be akartam zárni, akkor kiszaladt, pedig őt aztán nehéz kimozdítani a verandáról. Mióta otthonra talált itt nálam, azóta nagyon ragaszkodik és szó szerint tudatában van, hogy neki itt van helye. 
Sokkal okosabban ezek az állatok, mint valaha is hittem volna. 
Sokan azt hiszem azért tévednek a macskákkal, mert azon mérik az okosságukat, hogy mennyire szófogadók. Nos, semennyire se szófogadók, de mégis hihetetlenül intelligens kis lények. Nagyon örülök, hogy lett alkalmam megismerni őket. 

Emlékszem, hogy írtam ősszel, hogy majd tavasszal az a hideg idő milyen jó lesz, amiben már ősszel nem volt kedvem kimenni a kertbe. Pont így voltam tegnap, hideg volt, borús és szeles is, de olyan jól esett kinn lenni megint, hogy az valami csoda. 

Felvilláztam egy ágyást, amihez ősszel már nem nyúltam, mert benne voltak a müncheni sörretkek, a fekete retkek, a rapinik meg a kínai kel is. A retkeket december elején szedtem fel belőle, akkor már csodaásóvillázzon a fene. 

Vannak száraz cuccok, amiket simán otthagytam az ágyáson, már nem izgat annyira, hogy szép tiszta legyen a kert, nem is olyan. Tele van a kert mindenütt a visszadarabolt növényi maradványokkal. Ez a komposzthagyó mulcsolás, az évelőágyásban csodásan működik. Tavaly a rengeteg búzavirágot és minden növényi szárat visszadaraboltam. Nagyon jót tesz a talajnak, nyáron szinte pillanatok alatt lebomlik és hűti a talajt, tartja a nedvességet és idővel majd szép, vastag humuszréteget fog képezni. 

A veteményesben ezt így nem tudom csinálni, nem is akarom. Látom a neten, hogy sokan már most betakarták a a talajt és majd csak széthúzzák a mulcsot és közé ültetnek, de szerintem a talajnak előbb fel kell melegednie, Majd azután takarom csak.
Ahogy látom sokan mennek ész nélkül mindenféle irányzat után, de nem igazán figyelik, hogy valójában hogy működik a kert. Időnként olyan eszement  hülyeségeket tanácsolnak egymásnak az emberek, hogy a fülem is hatfelé áll tőle. 

A tavalyi komposztból (amiről leszedtem a keretet) végül a szárazakat átraktam a komposztálóba és ráhordtam a rengeteg kiszedett zöldet. Kicsit fájt a szívem a sok kiszedett fűért, mert értékes tápanyagot hordok el így a kertből, de olyan füvekkel vannak részek beterítve, amit nem akarok engedni tovább szaporodni. Ez a kis zöld fű (a képen) ilyen kicsi marad, pár centis csak, de mindenhol van belőle és amikor virágzik is alacsony,  a damil se éri el, csak ha megbillentem a kaszát és gyakorlatilag a földből is kicsapkodom vele a dudvát. 

Tavalyelőtt ősszel (se tavaly tavasszal) lustaságból nem villáztam fel a veteményes közepén a járatot, illetve azt gondoltam, hogy szép lesz az úgy zölden és ennek eredményeképpen ebből a fűből most kb. mindenütt van a kertben. 
Ezért elkezdtem felcsodaásóvillázni, de nem jutottam még a harmadáig sem. Úgy vagyok vele, hogy majd mindig felnyomkodok valamennyit, egyelőre még nem veteményezek, mert hideg a föld, addig van időm ezzel foglalkozni. Illetve ezt később is lehet, amikor a répa-borsó-petrezselyem stb. kombók már a földben vannak, akkor megint lesz rá idő. 

Egyelőre ennyire jutottam: 

Egyébként  nagyon be van füvesedve a kert, egész télen nőttek a gazok ebben az enyheségben. A rengeteg kiszedett zölddel kb. negyedig lett a komposztáló, a tetejére még ráhordtam a sásliliom szárait, amik ősz óta ott hevertek a földön. 

 Levágtam egy csomó elszáradt krizantémszárat is, illetve kiszedtem a még a kertben virító egynyáriak szárait is, és feldaraboltam őket és mindent visszaraktam a talajra. 
Kitakarítottam még kisebb részeket is, ahol évelők és hagymások bújnak. Még nem húzkodtam le róluk a szénát, mert még ígérnek fagyokat. Később is majd csak a növényeket szabadítom ki, a széna marad a talajon mulcsnak.
A kis boróka körül látszik a sok visszadarabolt rész. Az oszlop meg remek kaparófa a cicáknak. A kert összes faoszlopát használják! :))
Találtam is valamit a boróka mellett, amiről nem tudom mi az, de sorban vannak és emlékszem is, hogy ültettem oda tavaly valami virágot, de már nem tudom mik lesznek azok.  Majd kiderül... ezek szerint évelő. Mikor megy a nagy ültetési dömping, akkor egy darabig mindig számontartom, hogy mit hová, aztán egy idő után fonalat vesztek és már lövésem sincs, hogy mit hová ültettem. Úgyis kiderül, amikor megnőnek és legalább meglepi... .))))

Kis mozaikokban más helyeket is kigyomláltam, ezekről nincs fotó, de ezek is haladást jelentenek és ezzel a kert több részén is látszik valami kis munka nyoma. 
Elhordtam egy pár vödör magnólialevelet egy másik komposztálóba, amiben a savanyú komposztnak való készül. Jól belocsoltam és lecsuktam a tetejét. A többi magnólialevél be fog masírozni a bokrok alá, majd ott szépen elenyészik. 
Kb. ha két hétig kinn tudnék lenni egyfolytában, akkor egészen rendbe tudnám tenni az egészet, de hát ez csak álom. Mire meg majd eljutok nyugdíjba és lesz időm rá, majd ki tudja tudom-e még csinálni... ez a 65 éves nyugdíjkorhatár valódi emberkínzás. 
Jah és letettem egy darab (igen, 1 darab) járdalapot is, majd egyszercsak szépen el fognak fogyni és lesz egy fasza, új kerti ösvényem.