Jó pár nap kimaradt, de nem volt jó idő és a kertben sem voltam, nem is nyílik egyelőre semmi új növény. Még körbejárni se nagyon volt időm, mert a munkaközi szünetekben mással voltam elfoglalva. 

Ami azt illeti nem túl jó napokon vagyok túl...

Megrendeltem  a házon a tetőn pár javítást, a széldeszkák itt-ott teljesen hiányoztak, másutt le voltak fittyedve, elkorhadva, pár cserepet kicseréltettem a tetőn, a kémény körül szigeteltettem, stb.
Elég drága megoldás mellett döntöttem, mert végül lemezzel lett borítva a széldeszka. Ezt nem kell festegetni, nem korhad el és szép is. 
Ezt a részét nagyon szépen meg is csinálták, elégedett vagyok vele, de a többi borzasztó lett. Az előkertet is alaposan megviselte az egész. 

Van egy fedett rész a kapubejárónál, ami nagyon csúnya volt már, tulajdonképpen le kellett volna bontani és újra csinálni, legalább az oldalait és ezt is szerettem volna. Úgy szerettem volna, hogy tegyenek fel új OSB lapot és kívülről szépen burkolják le zsindellyel, de hagytam magam rábeszélni a trapézlemez borításra... hát... szörnyű lett, nagyon drágán. Az egész nem ér annyit, ablakon kidobott pénz. 
Ezért nem a mestereket okolom, (a minőségért igen) sajnos hagytam magam lebeszélni az eredeti  tervemről. 
Viszont az árakon nagyon kiakadtam, felszámolták még a Nagy Londoni Ködöt is, amit nem említettek az egyezségkor. Így is drágának találtam és még drágább lett... úgy nem tudok most örülni az egésznek, ahogy van. 
Még az életemben soha nem húztak le, az egész felújítás alatt sem, de most azt érzem, hogy szó szerint átb@asztak. Ez a munka semmiképpen nem ér annyit, amennyit fizettem érte. 
Hát így jártam... 
Ráadásul az egyik lámpát rosszul szerelték vissza, egy szúrós lemezdarab beleszúródott a vezetékbe  és egyszercsak elment az áram a fél házban, lekapcsolódott a biztosíték és nem lehetett visszakapcsolni, többek között leállt a gázkazán is. Apu jött át és ő csinálta meg. 

Meg is torpantam most egy kicsit, mert egyéb dolgokat is terveztem erre az évre (sokmindent), de lesz, amit elengedek és lesz, amit áttervezek. Nem tudom, lehet, hogy öregszem és fáradok, de nem kellenek nekem ezek az idegességek. 

Egyébként is fáradt vagyok, vagy nem is tudom mit érzek pontosan. Lehet, hogy ezt hívják kiégésnek? 
A munkahelyen is csak morzsolom a napokat, nem tudom hová lett belőlem az ambíció, de ha nagyítóval nézem se találom magamban a nyomait sem.
Fura érzés ez most, mert én eddig minden helyzetből felálltam. Éppen a legkritikusabb időszakokban olyanná váltam, mint egy hadigépezet, ami feléled és mindent véghezvisz, de most semmilyen erőt nem érzek magamban semmihez, se a váltáshoz, de a helyzet fenntartásához sem. Csak csorog el belőlem az erő és nem tudok visszatöltődni, sőt már a saját hajamnál fogva se tudom sokáig tartani magam. Valahol, menet közben rohadtul elveszett belőlem valami lényeges. ("Lepsénynél még megvót...")  :)))) (kínomban röhögök)
Bekövetkezett egy olyan állapot, amikor érzem, hogy már nem maradhat így az egész, ahogy van, de váltani nincs erőm és ahhoz sincs, hogy fenntartsam ami van. Nem tesz jót ez a nyugdíjvárás sem, mert ez is csak a várakozásra késztet. 
Szóval valami nagy összeomlásnak nézek elibe... mert ezek a dolgok így működnek. Valahol valamikor valamibe nem álltam bele, amibe kellett volna és most ez az eredménye, ez a haldokló, erőtlen helyzet...most már majd a gödör aljáról kell lendületet venni. 
Meglátjuk mi lesz... a vak is aszonta...