Nem igazán tudok mit kezdeni azzal, amikor valakivel hosszú évek, akár évtizedek múltán találkozom és rövid, alapvetően semmitmondó beszélgetés után azt mondja nekem, hogy "Semmit nem változtál". 
Mert mégis hogy érti? A szemében semmit nem változtam? Kívülről vagy belülről? 
Ha így van, akkor egyrészt nem lát jól a szemével, mert az ember (nemcsak én, hanem mindenki) változik. Öregszik, ráncai alakulnak ki, megőszül, megnő a haja vagy levágatja, lefogy, meghízik, vagy éppen sokkal jobban néz ki. Kisimul, megfiatalodik, mindez függ az életkörülményektől és a hozzáállástól is. 
Az ember kívülről biztosan változik, belülről pedig... hogy a bánatba állapítja meg bárki 5 perc alatt, hogy nem változtam? 

Tisztában vagyok azzal, hogy ezzel a legtöbbször valami pozitívat akarnak mondani az emberek, de nekem nem esik jól, ha valaki azt mondja, hogy nem változtam. Egyrészt ez egy hazugság, amire nincs szükségem, nekem is van tükröm, de nem vagyok magammal békétlenségben, nem kell nekem a semmitmondó hízelgés. Az idő - ha tetszik, ha nem - meglátszik az emberen.
Másrészt - főleg ha a belsőt tekintjük - az ember igenis törekedjen arra, hogy változzon, hogy jobb legyen, fejlődjön és idővel némileg bölcsebbé váljék, satöbbi satöbbi... de ez a változás olyan dolog, amit nem lehet 5 perc alatt se felmérni, se meglátni. 
Szóval ha valaki azt mondja nekem, hogy "Semmit nem változtál", akkor azt annak értem ami, hazugságnak.
Nem teszem fel magamnak a kérdést, hogy úristen, az elmúlt 30 év alatt nem fejlődtem volna semmit? Hiszen pontosan tudom, hogy mennyit és miben változtam és miben nem.
Azt is tudom én, hogy ez csak egy üres szófordulat, de ennyi idő után tényleg csak ez bír kijönni egy emberből? Ennyire üresek lennénk? És ennyire nem akarunk kapcsolódni a másik emberhez? Nulla igazi érdeklődés? És miért kell zsigerből rögtön hazudni? Miféle álságos jóakarat az, hogy úgy akarunk adni valami pozitívnak hangzót, hogy rögtön hazudunk valami olyat, amit igaziból magunk se gondolunk úgy. 
Ha egyáltalán pozitívnak szánja, aki mondja. mert pl. egy kövér embernél azt is jelentheti, hogy ugyanolyan dagadt vagy, mint régen. Ez a "Semmit nem változtál" szófordulat ennél fogva ráadásul kétértelmű is. 

Persze ezek sémák. Begyakorolt, megtanult, soha végig nem gondolt ostoba sémák és rengeteg van belőlük. Ezek mentén működik az emberek nagy többsége. 
Számomra egyet mutat nyilvánvalóan, hogy az illetővel az elmúlt hosszú években valami oknál fogva nem volt kapcsolatunk, nem beszélgettünk és ezt a semmitmondást figyelembe véve nem is fogunk. 

Egyébként a nemváltozásnak a legkiválóbb mutatója az az élethelyzet, amibe már nem megyünk bele. 
Ha volt egy vagy több rossz tapasztalatunk és annak hatására óvakodunk, őrizkedünk bizonyos helyzetektől, akkor abban biztosan nem változtunk, de legalábbis nem kockáztatunk mégegyszer, nem merjük megnézni magunkat egy olyan helyzet tükrében... mert félünk, hogy még a végén meglátnánk, hogy tényleg nem változtunk. És ez nem nevezhető pozitív dolognak. 

Kimentem kicsit tevékenykedni az előkertbe, ha már így felmelegedett az idő. Reggel 11 fok volt kinn 6 órakor... a macskák kinn töltötték az éjszakát. Sajnos bezavart az eső, a fene egye meg, hogy nem tudott megmaradni hétvégére az a szép, napos idő. Kiszedtem azért egy adag füvet egy kicsi részről, majd kimegyek megint és elhordom a komposztra. 
Ott találtam ezt a csodaszép tomatillo magtokot, benne megmaradtak a magok. Annyira fantasztikusan néz ki, hogy behoztam és lefotóztam. Azt hiszem az idén se kell tomatillot ültetnem. :)

Ezek pedig új szerzemények, nagyon remélem, hogy az idén már fognak is virágozni. 
Van már pár szép liliomom, tavaly annyira mutatósak voltak a kertben, hogy úgy döntöttem, lesz még több is. Még várok egy óriásliliomot is a Starkltól, illetve van olyan is, amit tavaly elültettem, de a nagy szárazságban nem hozott virágot, nem is tudom életben maradt-e a hagyma. 
Illetve vannak sásliliomok is, tavaly áttelepítettem őket, mert nem jó helyen voltak. Majd az idén meglátom, hogy mire jutnak az új helyükön. 

 Ezek a tavaly nyári liliomok a kertemben.  Csodaszépek voltak! 

Tegnap este megint itt volt a róka. Nem is este, hanem olyan délután 6 óra körül. Kinéztem, mert mocorgást hallottam, azt hittem Herkules jött a második vacsoráért, erre szembenéztem Ravaszdi Komával. El se szaladt, csak nézett, épp csak az orrát nem nyomta hozzá az ablaküveghez, hogy ő is bekiváncsizzon, hogy ki vagyok én. :))))
Aztán persze elrohant, amikor megmozdultam, de még a tető széléről is visszanézett, hát haláliak ezek az állatok!
Azt hiszem patkányom is lett, vagy valami hatalmas pocok, az is itt volt az ablakban és macskakaját evett, barna volt, a teste kb. 10 centi hosszú. Nem volt olyan hosszú a farka, mint a patkányé és valahogy a szőre is pockosabb volt, de azért az röhej, hogy 5 macskát zabáltatok itt és attól függetlenül itt jár egy ekkora rágcsáló. Persze gondolom a madáretető alatti napraforgómagokra szokott ide, mert a verebek nagyon sokat szétszórnak. 
Kell már vennem egy vadkamerát, hogy felvegye őket és én is jobban meg tudjam nézni, hogy kik mászkálnak ide az éjszaka leple alatt. 

A borkóró még most se kelt ki, pedig már legalább egy hónapja elültettem. 
Turkáltam kicsit a neten, egyetlen helyen találtam róla annyi leírást, hogy a borkóró magjának is hideghatásra van szüksége és olyat is találtam, hogy a csírázási ideje akár hónapokig is eltarthat. 
Nem tudom tényleg ennyire bonyolult-e, mindenesetre betettem ezt is hűtőbe úgy poharastul, ahogy van. 
A réti iszalagnak használt, az is a hűtőben volt egy hétig kb. és szépen ki is kelt utána. A borkóró magokat is betettem a hűtő ajtajába. Ártani nem fog neki, de ha tényleg szüksége van a hideghatásra, akkor így megkapja. 
Nem írja sehol, hogy a borkórónak valami különleges bánásmódra lenne szüksége, nagyon remélem, hogy sikerül felnevelnem párat. Nagyon vágyom erre a növényre, mert mindegyik fajtája nagyon szép. 

Többféle magom is van, ez a Thalictrum rochebruneanum var. grandisepalum. Ez van elültetve eddig, ezt tettem be most a hűtőbe. 

Thalictrum rochebruneanum ‘Lavender Mist’

Thalictrum aquilegifolium ‘mix’ (Erdei borkóró)

Thalictrum delavayi (dipterocarpum) (Szárnyastermésű borkóró)

Eddig egy virág volt, amit nem tudtam magról nevelni, az pedig a himalájai kék mák volt, talán azt is elég lett volna berakni a hűtőbe, bár eléggé speciális igényei vannak a csírázáshoz, persze magyarul arról se találtam semmit. Az élőhelyét tekintve is kényes, azt hiszem, ha lenne is a kertemben, nem hinném, hogy pl. a tavalyi nyarat túlélte volna. 
Azért nem adtam még fel, majd szerzek még magot és megpróbálom felnevelni, mert izgat, hogy kell és hogy sikerüljön. És amikor majd nyugdíjas leszek végre, akkor már lesz időm babusgatni is, amikor nagyon rossz az idő rá.