Tegnap este megint itt volt a róka. Nem is este, hanem olyan délután 6 óra körül. Kinéztem, mert mocorgást hallottam, azt hittem Herkules jött a második vacsoráért, erre szembenéztem Ravaszdi Komával. El se szaladt, csak nézett, épp csak az orrát nem nyomta hozzá az ablaküveghez, hogy ő is bekiváncsizzon, hogy ki vagyok én. :))))
Aztán persze elrohant, amikor megmozdultam, de még a tető széléről is visszanézett, hát haláliak ezek az állatok!
Azt hiszem patkányom is lett, vagy valami hatalmas pocok, az is itt volt az ablakban és macskakaját evett, barna volt, a teste kb. 10 centi hosszú. Nem volt olyan hosszú a farka, mint a patkányé és valahogy a szőre is pockosabb volt, de azért az röhej, hogy 5 macskát zabáltatok itt és attól függetlenül itt jár egy ekkora rágcsáló. Persze gondolom a madáretető alatti napraforgómagokra szokott ide, mert a verebek nagyon sokat szétszórnak. 
Kell már vennem egy vadkamerát, hogy felvegye őket és én is jobban meg tudjam nézni, hogy kik mászkálnak ide az éjszaka leple alatt. 

A borkóró még most se kelt ki, pedig már legalább egy hónapja elültettem. 
Turkáltam kicsit a neten, egyetlen helyen találtam róla annyi leírást, hogy a borkóró magjának is hideghatásra van szüksége és olyat is találtam, hogy a csírázási ideje akár hónapokig is eltarthat. 
Nem tudom tényleg ennyire bonyolult-e, mindenesetre betettem ezt is hűtőbe úgy poharastul, ahogy van. 
A réti iszalagnak használt, az is a hűtőben volt egy hétig kb. és szépen ki is kelt utána. A borkóró magokat is betettem a hűtő ajtajába. Ártani nem fog neki, de ha tényleg szüksége van a hideghatásra, akkor így megkapja. 
Nem írja sehol, hogy a borkórónak valami különleges bánásmódra lenne szüksége, nagyon remélem, hogy sikerül felnevelnem párat. Nagyon vágyom erre a növényre, mert mindegyik fajtája nagyon szép. 

Többféle magom is van, ez a Thalictrum rochebruneanum var. grandisepalum. Ez van elültetve eddig, ezt tettem be most a hűtőbe. 

Thalictrum rochebruneanum ‘Lavender Mist’

Thalictrum aquilegifolium ‘mix’ (Erdei borkóró)

Thalictrum delavayi (dipterocarpum) (Szárnyastermésű borkóró)

Eddig egy virág volt, amit nem tudtam magról nevelni, az pedig a himalájai kék mák volt, talán azt is elég lett volna berakni a hűtőbe, bár eléggé speciális igényei vannak a csírázáshoz, persze magyarul arról se találtam semmit. Az élőhelyét tekintve is kényes, azt hiszem, ha lenne is a kertemben, nem hinném, hogy pl. a tavalyi nyarat túlélte volna. 
Azért nem adtam még fel, majd szerzek még magot és megpróbálom felnevelni, mert izgat, hogy kell és hogy sikerüljön. És amikor majd nyugdíjas leszek végre, akkor már lesz időm babusgatni is, amikor nagyon rossz az idő rá. 

-5 fok van ma reggel is. 

A kutyatej (Euphorbia ‘Ascot Rainbow’) sajnos - úgy tűnik most - nem bírta ki a fagyokat. Kíváncsi vagyok, hogy majd feléled-e vagy a tövéről képes lesz-e újra kihajtani, ha nem, akkor nem hozok többet. 
Nem védtem, azt hittem áttelelős...sőt elvileg örökzöld. 
Most utánaolvasgattam, megnéztem vagy 5 helyen és sehol nem írják, hogy kell-e védeni, illetve, hogy nem telel át. 
Pedig nem is volt igazi tél, -9-10 fok még nem a világ. Illene felhívni a figyelmet, ha valami nem bírja a hazai teleket. 

Nagyon úgy tűnik, hogy ez a zanót vagy festőrekettye vagy nemtudommi se bírta ki a telet, de ez már a fagyok előtt elkezdte megadni magát, pedig szemmel láthatóan jó helye volt, a háromszorosára nőtt, ahhoz képest, amikor ültettem. Tavaly ültettem... most meg így néz ki. A sok csapadékra vetek, de lehet, hogy valami más baja van. Még az is lehet, hogy majd szépen kihajt. 

Kicsit bosszankodok most, bár számítottam arra, hogy megkezdődik az, hogy egyes növények majd nem bírják a kertemet, vagy az éghajlatot. Voltak már eddig is veszteségeim, pl. a kúszó phlox-okat mind elveszítettem, amit nem értek. Talán a túl tápdús talaj lehetett a bajuk, mert előtte volt egy phlox-om, amit a magnólia tövébe ültettem, délutáni tűző nap érte alatta és minden szárazság és egyéb ellenére tök jól elvolt, terjedt és virágzott, egész addig, míg át nem ültettem máshová. Aztán ugyanott próbálkoztam még phlox-al, de mind kipusztult...  azt hiszem azon a helyen nem próbálkozom vele többé. 

Egyelőre ennyi látszik, még nem is biztos, hogy veszteségek a kutyatej és a cserje, de sanszos. Meglátjuk, amikor jön a jobb idő. Ezek a hidegek most tényleg megviselik a növényeket, még a büdös hunyor is le van kókadva. Gyakorlatilag már második hete vannak fagyok, nem nagyon nagy fagyok, de hideg van. 

Még ma is -5 fok van, tegnap is ennyi volt reggel.
Érdekes, hogy reggel 5 és 6 óra között még hűlt a levegő, 5-kor még csak -4 fok volt. 

Nem mozdul még a kert, ugyan szinte minden kibújt már a januári melegben, de mióta fagyosabbá vált az idő, meg is álltak, kivéve talán a fehér krókuszokat a ház előtt, de ők se nagyon nyitják tovább. 
Egyébként szinte az összes krókusz levele kinn van már, a tulipánok is dugják, a nárciszok is, a puskinvirágok és az összes többi korai hagymás is. Már a keltike levelei is kibújtak a földből. A recéshagymájú nőszirmok is, a jácintok... olyan izgalommal tölt el rágondolni is, hogy lassan jön az idő, amikor megint tele lesz a kert a rengeteg virággal. 
A hagymások igazi parádét tudnak rendezni a kertben minden tavasszal, bár az is igaz, hogy minden más is igazi parádét rendez, amikor elkezd nyílni. 
Tavaly ősszel megint nagyon sok hagymást ültettem el, némelyiket már azt se tudom hová, lesz mit vizslatni a kertben, amikor majd tényleg beindulnak, hogy hol mi bújik elő és persze ennélfogva meglepik is lesznek. :)

Más. Az utóbbi napokban krumplizok. A krumplit rengeteg módon lehet elkészíteni és valami módon mindig más az íze is, tud újat hozni akkor is, ha másképp darabolom. A legutóbbi krumplis kajám egy nagy adag hash browns volt, az igaz, hogy ezt kis halmokban kéne sütni, de elég sok krumplit összereszeltem és betelt vele a tepsi. Totál zsírmentes, csak só és krumpli, de nagyon finom volt! Talán legközelebb kisebb hőfokon sütöm, hogy jobban piruljon a közepe is. 

Ez is zsírmentes, sima főtt krumpli, kis liszttel összegyúrva. Hengergettem belőle egy nagy hengert és eldaraboltam, úgy sütöttem meg. Céklával ettem. 

Böbike meg elbújt... :)))))

Ez pedig Elza, mostanában előszeretettel bújik el a leomlott veremben, szerencsére már saját magától nem tud tovább omolni.