Nem tudom mennyi kertészkedés lesz ezen a hétvégén, de gyanítom, hogy kb. semennyi. :(

Olyan hatalmas, viharos szél fúj kinn, hogy az rémes. Az ég is be van borulva, bár nincs hideg, reggel 6 óra körül 7 fok volt kinn, de nem szeretek ilyen időben kinn lenni. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül. 

Tegnap délután találtam az udvaron egy szétmarcangolt kígyót... szerintem Böbike volt a tettes. Azért gondolom, mert Herkukes túl lusta ahhoz, hogy vadásszon, a többi kandúrból se nézem ki, Elza meg benn volt a verandán egész estig.
Szóval Böbike lehetett a GyilokMesternő. Arra is gondoltam, hogy esetleg a kocsival hajthattam keresztül csóri kígyón, de nincs kilapítva, hanem ez több helyen is szét van marcangolva. 
Azért rémisztő, hogy ezek az édi-bédi, pihe-puha állatok micsoda szörnyedelmes gyilkosok(kkk) is egyben. Madarakat is simán ölnek. Bezzeg a patkány meg itt mászkál az udvarban, biztos a madáreleségre jött ide, meg komposzt miatt is. A múltkor láttam párszor az ablakban. Először nem voltam benne biztos, azt hittem egy nagy pocok lehet, de aztán idejött a macskakajáért és még fordult is egy "fuvarral". Nem vette észre, hogy ott vagyok... :))))) Bár már lehet, hogy elkapták, mert jó ideje nem láttam. 5 macska zabál itt, mégis szégyen, hogy a patkány az ő kajájukat zabálja... azért édesgettem ide Herkulest (ő volt az első cica), hogy majd levadássza a rágcsálókat. Ehhez képest közös tányérból csemegéznek.

Sajnálom szegény kígyót, gondolom előbújt a napsütésbe és így pórul is járt. Pedig hasznos és tudom, hogy laknak itt a ház körül, behúzódva rejtekekbe, de nem szoktam őket bántani, egyébként is védettek. 
Ez szegény megjárta ha így haladunk nem sok állat marad itt meg a macskák miatt. 

Tegnap sütött a nap is kicsit, így még szebben kinyíltak a virágok és még pár recéshagymájú nőszirom is előbújt. 
Ez a lila, azokkal a fekete szélekkel valami fantasztikus! 

Krókuszok még mindig, most ők az igazi főszereplők a kertben. 

Megjelentek az első bársonyos tüdőfű virágok is. Nem voltam biztos benne, hogy tüdőfű lesz, csak gyanítottam, erdőből hoztam tavaly, ez nem védett. Több tő is van, ez az első, ami kinyílt, de látszik már a bimbó a többin is... csak lenne már jó idő. 

Meglepi recéshagymájú nőszirmok bújtak elő. Tavaly itt csak a világoskékek keltek ki, most meg lila is lett, ennek nagyon örülök. 
Azt mutatja, hogy a hagymák nem pusztultak el, csak pihentek a földben. Ezeket 2021 őszén ültettem, de az az ősz és az egész tél is annyira száraz volt, egy szem csapadék se esett. Azért volt a tavalyi nyár annyira borzalmas az aszály miatt, mert már megelőzően, ősszel és télen se volt csapadék. Tényleg csodálatos a növényvilág, hogy kibírta. 
Azon az őszön is sok hagymást ültettem, de a zöme nem virágzott tavaly tavasszal, most viszont látom, hogy bújnak elő, olyan nárciszok is, amik tavaly meg se mutatták magukat. Csak a jelölőpálcákról tudom, hogy ott kéne lenni valaminek és van is. 

Előbújtak a fehér krókuszok is a sárgák mellett, ez minden évben így van, kicsit később élednek, mint a sárgák. Van még ott lila is, kíváncsi vagyok, hogy  megmutatja-e magát. Valamiért a liláknál azt vettem észre, hogy sokkal lassabban és nehezebben szaporodnak, mint a sárgák. 

Ez egy másik telep, itt is megmutatják magukat a lilák minden évben, de nem szaporodnak. És még hóvirágok is vannak. 

Ezek lila és fehér foltosak. Érdekes módon elköltöztek, behúzódtak két rózsa közé. Remélem lesz még jobb kép is róluk napsütésben, akkor rendesen ki tudnának nyílni. 
A nagy lila cirmosak még mindig nem mutatják magukat, de hát nem volt jó idő, hideg volt és van. 

Jó pár nap kimaradt, de nem volt jó idő és a kertben sem voltam, nem is nyílik egyelőre semmi új növény. Még körbejárni se nagyon volt időm, mert a munkaközi szünetekben mással voltam elfoglalva. 

Ami azt illeti nem túl jó napokon vagyok túl...

Megrendeltem  a házon a tetőn pár javítást, a széldeszkák itt-ott teljesen hiányoztak, másutt le voltak fittyedve, elkorhadva, pár cserepet kicseréltettem a tetőn, a kémény körül szigeteltettem, stb.
Elég drága megoldás mellett döntöttem, mert végül lemezzel lett borítva a széldeszka. Ezt nem kell festegetni, nem korhad el és szép is. 
Ezt a részét nagyon szépen meg is csinálták, elégedett vagyok vele, de a többi borzasztó lett. Az előkertet is alaposan megviselte az egész. 

Van egy fedett rész a kapubejárónál, ami nagyon csúnya volt már, tulajdonképpen le kellett volna bontani és újra csinálni, legalább az oldalait és ezt is szerettem volna. Úgy szerettem volna, hogy tegyenek fel új OSB lapot és kívülről szépen burkolják le zsindellyel, de hagytam magam rábeszélni a trapézlemez borításra... hát... szörnyű lett, nagyon drágán. Az egész nem ér annyit, ablakon kidobott pénz. 
Ezért nem a mestereket okolom, (a minőségért igen) sajnos hagytam magam lebeszélni az eredeti  tervemről. 
Viszont az árakon nagyon kiakadtam, felszámolták még a Nagy Londoni Ködöt is, amit nem említettek az egyezségkor. Így is drágának találtam és még drágább lett... úgy nem tudok most örülni az egésznek, ahogy van. 
Még az életemben soha nem húztak le, az egész felújítás alatt sem, de most azt érzem, hogy szó szerint átb@asztak. Ez a munka semmiképpen nem ér annyit, amennyit fizettem érte. 
Hát így jártam... 
Ráadásul az egyik lámpát rosszul szerelték vissza, egy szúrós lemezdarab beleszúródott a vezetékbe  és egyszercsak elment az áram a fél házban, lekapcsolódott a biztosíték és nem lehetett visszakapcsolni, többek között leállt a gázkazán is. Apu jött át és ő csinálta meg. 

Meg is torpantam most egy kicsit, mert egyéb dolgokat is terveztem erre az évre (sokmindent), de lesz, amit elengedek és lesz, amit áttervezek. Nem tudom, lehet, hogy öregszem és fáradok, de nem kellenek nekem ezek az idegességek. 

Egyébként is fáradt vagyok, vagy nem is tudom mit érzek pontosan. Lehet, hogy ezt hívják kiégésnek? 
A munkahelyen is csak morzsolom a napokat, nem tudom hová lett belőlem az ambíció, de ha nagyítóval nézem se találom magamban a nyomait sem.
Fura érzés ez most, mert én eddig minden helyzetből felálltam. Éppen a legkritikusabb időszakokban olyanná váltam, mint egy hadigépezet, ami feléled és mindent véghezvisz, de most semmilyen erőt nem érzek magamban semmihez, se a váltáshoz, de a helyzet fenntartásához sem. Csak csorog el belőlem az erő és nem tudok visszatöltődni, sőt már a saját hajamnál fogva se tudom sokáig tartani magam. Valahol, menet közben rohadtul elveszett belőlem valami lényeges. ("Lepsénynél még megvót...")  :)))) (kínomban röhögök)
Bekövetkezett egy olyan állapot, amikor érzem, hogy már nem maradhat így az egész, ahogy van, de váltani nincs erőm és ahhoz sincs, hogy fenntartsam ami van. Nem tesz jót ez a nyugdíjvárás sem, mert ez is csak a várakozásra késztet. 
Szóval valami nagy összeomlásnak nézek elibe... mert ezek a dolgok így működnek. Valahol valamikor valamibe nem álltam bele, amibe kellett volna és most ez az eredménye, ez a haldokló, erőtlen helyzet...most már majd a gödör aljáról kell lendületet venni. 
Meglátjuk mi lesz... a vak is aszonta...