Na, hát nagy kertben az ember nem vesz észre mindent rögtön. 
Tegnap kitettem a képeket a letört szilvafáról és csak később vettem észre, hogy a kert végében, amit nagyképűen erdőnek hívok, (kb. 100-120 nm terület lehet) a vihar gyakorlatilag levitte a fél diófát is. Valahogy érzékeltem én, hogy olyan fura a hátsó rész sziluettje és gyanúsan világos is van, de nem tudatosodott bennem, csak amikor arrafelé jártam és láttam, hogy a földön hever a nagy lombozat. 

Június elején ilyen volt hátul a fák lombozata:

És most ilyen a lombozat:

Mondjuk nem sajnálom olyan nagyon, mert rossz fajta dió, nagyon apró szemű és gondolkodtam is, hogy ki kéne onnan vágatni azt a fát (még most  is 5 diófa van az udvarban) és most a természet megoldotta a kérdést. Csak hát ezzel lesz egy csomó meló. 

Ma reggel leszedtem a ribizlit, nem lett túl sok, csak egy bokor van, de nem is vagyok egy nagy ribizlievő. Kb. egy ki lett, mindjárt neki is állok, megmosom és kifacsarom a levét. Tök hülye vagyok, áthoztam aputól a darálót, amivel facsarni lehet, közben meg itt van a gyümölcscentrifuga is. Látszik milyen gyakran használom, az se jut eszembe, hogy létezik... :))))) Bár szerintem a darálóval sokkal jobban ki lehet nyomni a levét. 

Éssssss! Kinyílt a legeslegeslegelső trombitavirágom! Trallalá! Biztos lesz még róla képem, amikor majd többet is kinyit, de ennek most nagyon örülök. 

A tegnapi nap fölülmúlta az összes előzőt, ez már tényleg maga a pokol volt. Lehet, hogy mind ott vagyunk, csak nem tudunk róla? :))))

Délután  nem tudtam kimenni a házból, mert teljesen tele volt az udvarom méhekkel és darazsakkal. Tettem ki itatót az udvarra, hogy a cicáknak is legyen (bár nekik van benn is, Herkulónak kinn is az ablakban) és idejött a környék összes méhecskéje inni. Végül kiöntöttem a vizet, alig tudtam odamenni az edényekhez, annyian voltak. Először azt hittem valami kirajzott bagázs lehet, de nem, ezek inni jöttek. 
Majd holnap kitalálom, hogy hol legyen itató, mert szükségük van vízre, de én is szeretnék az udvaron biztonsággal közlekedni. Érdekes viszont, hogy a madárkák nem jöttek inni. 

Késő estére olyan vihar kerekedett, hogy még az áram is elment egy időre. Először aggódtam, hogy az én vezetékem szakadt le, de aztán az utcai világítás is kialudt. 
Olyan rohammal jött a vihar, én még ilyet nem is láttam. Elkezdett villámlani, dörögni, ahogy az már szokott lenni, aztán egyszercsak valami borzalmas zúgás jött, mintha egy vonat húzott volna el a fejem fölött, de nem fokozatosan, hanem egyik pillanatról a másikra. Néztem az ablakból és azt láttam, hogy a szilvafát mindjárt kidönti, arra gondoltam, hogyha a szilvafa dől, akkor megy vele az egész terasz is a berendezéseivel együtt. Már temettem a hintát, a napernyőt, asztalt, foteleket, mindent. Hallottam a recsegést, de végül nem az egész fa dőlt ki, csak egy nagy ágat tört le róla a vihar. 
Majd össze fogom darabolni, de nem a kánikulában, így aztán egy darabig ez most itt fogja "díszíteni" az udvaromat.  Azért nem hagytam úgy tótágast, hanem kicsit odébb vontattam kora reggel. 

Reggel körbenyargaltam a kertet, de más kárt nem láttam. 3 tő paradicsom megborult, de visszaállítottam őket. Érdekes módon az a hatalmas szél mintha magasan fújt volna, mert a virágok nem feküdtek le a földre, egy sem, pedig vannak jó magasak. Aggódtam a dáliák és a pillangóvirágok miatt, most kezdenek majd virágozni, de minden megvan épségben. És ami a lényeg, hogy kaptunk esőt. Nem volt túl sok, de több adagban jött és a talajnak volt ideje beszívni. Nedves a föld, kicsit megint megkönnyebbült a kert és én is és nemcsak azért, mert nem kellett így reggel széthordanom egy csomó vizet. Olyan jó látni, hogy felüdültek a növények. 

Lassan kinyílik a rezgőm is. (Buglyos fátyolvirág - Gypsophila paniculata) Ezt még valamikor februárban vettem a Lidl-ben, azok közül való, amiket el is ültettem rögtön cserépbe és a pinceablakban nevelgettem, mert hiába évelő, amikor vettem annyira pici volt még a hajtása, hogy a kinti fagy károsította volna. Olyan jó érzés látni ezeket a növényeket, hogy nevelgettem, felnőnek és kivirágoznak. Ilyen lett: 

Reggel figyeltem Böbét az ablakból és egy pockot kínozott. Sajnálom ezeket a csóri pockokat itt a kertben, de nem fogom vissza a macskákat, (nem is lehet, legfeljebb megzavarhatom ilyenkor a vadászatban, de nem teszem) mert rengeteg a pocok, az egész kert végig van furkászva lyukakkal. Úgy utálom, amikor öntözök valamit és eltűnik a víz a pocokjáratban. 

Szóval Böbe itt játszott a pocokkal az előkertben, szegényke már futni se volt ereje, pedig a macska még néha hátat is fordított neki. Istenbizony, mintha azt próbálgatta volna, hogy akkor is el tudja-e kapni, ha oda se figyel. Végül láttam, amikor megette. 
Ezzel megfejtettem a rejtélyt, hogy miért nem eszik mostanában a Böbe vagy csak alig. Vadászik a lelkem és jól van lakva pockokkal. :)))) De azért hihetetlen, hogy tudja. Pedig olyan picike volt, amikor megtaláltam őt a fűben és én nem tudtam rendesen megtanítani vadászni, bár sokat játszottunk. Egy vastag madzag végére kötöttem egy nagy görcsöt, azt húzgáltam előtte, ő meg levadászta. :)))) Ezt mindennél jobban szerette, nem kellettek neki a labdák, meg ilyen-olyan játékok, pedig vettem neki, de sokat nem játszott velük. 

Végre megint megjelent a vakond is a kertben, már hiányoltam, mert valami felzabálta pár növényem gyökerét  és elpusztultak a növények. Így lett oda egy szép, nagy bársonyos kakukkszegfűm és pár pillangóvirág is. Láttam is egy lyukban valamit mászkálni, lehet, hogy lótetű volt, de a VakondKoma majd most jól felfalja a dögöt. 

Úgy tűnik, hogy tavaly őszi telepítésű rózsáim mind sikerültek, egy újabb hozott virágot, nagyon szép színe van. 

Összekapta magát az esőtől a hortenzia is, ezt az idén tavasszal hoztam a kertészetből.  

És egy piros liliom is kinyílt, volt már rajta virág, de akkor nem fotóztam le és a forróságban másnapra ki is múltak, ezért ezt most gyorsan lefényképeztem, hogy majd emlékezzek a színére. Bár nincs jó helyen ott ahol van, mert nem látszik a sárga cickafarktól.

Lassan eljutok arra a szintre, hogy már gyűlölöm a nyarat. Pedig mindig úgy várom a tavaszt és szép is, de a nyár... nehezen viselem a kánikulát. 
Nem akartam pedig beköttetni a légkondit, de azt hiszem itt is úgy leszek vele, mint Pesten voltam, hogy egy darabig bírom, húzom, aztán egyszercsak eldurrant az agyam egy hőhullám alatt és beköttettem. 
Bár érdekes módon a benti szobában, ahol a mennyezeti ventillátor van, nem hiányzik, elégnek tűnik a ventillátor. Talán ma délután kezdtem érezni, hogy már csak a meleg levegőt forgatja... hiába a bezárt ablakok, a leeresztett redőnyök, ha a falak felmelegszenek. És hiába a hajnal fél 4-4 órás kelés és mindent kinyitás, redőnyelhúzás (nem merek úgy aludni, ha fel van húzva), már nem igazán hűti le a házat.
Ma reggel odakinn 18 fok volt, de benn nem tudtam lejjebb vinni 24-nél a hőmérsékletet. 

Ráadásul kanasszát járok az autómmal is, de már úgy tűnik sínen vagyok, mint József Attila. Felhívtam a szerelőt, hogy bedöglött a légkondim, de ő nem javít légkondit. Adott egy számot, de az éppen nem kapcsolható és másnap se volt kapcsolható. 
Aztán felhívtam egy másik műhelyt, amit ismerek, el is vittem hozzájuk, újratöltötték gázzal de nem javult meg. Ők többet nem tudtak tenni az ügyben, de kaptam egy telefonszámot, akit fel is hívtam, hétfőn reggel oda is mentem, de ő is csak annyit tudott mondani, hogy ez elektromos betegség, keressek autóvillamossági embert. 
Felhívtam egy műhelyt a közeli városban, de légkondit nem javítanak. Aztán találtam egy műhelyt a távolabbi városban, akik viszont javítanak, fel is hívtam őket és kedden reggel bementem a kocsival. Megnézte, elmondta, hogy szerinte milyen húsz baj okozhatja, de konkrétan csak akkor tudja megmondani, ha kicsit jobban belenéz, viszont ahhoz fel kell emelni az autót, de éppen nincs szabadon emelőjük, menjek be másnap reggel... 
Szerda reggel is bementem (812 Ft-os benzinnel) és megállapítást nyert, hogy mi lehet a hiba. Megrendelték az alkatrészt és tegnap hívtak, hogy vigyem be a kocsit és ott is kell hagyni. Megszerveztem, hogy valaki jöjjön be és hozzon haza (abban a kocsiban sincs légkondi) és még azt is meg kell szervezni, hogy majd valaki vigyen be, amikor kész lesz, mert kb. 20 km-re van. Ja és közben dolgozom... szóval az összes nemlétező f@szom is tele van, de nagyon boldog leszek, amikor kész lesz a légkondim és nem egy forró konzervdobozban fogok furikázni. 

A macskáim érdekes módon a kánikula örömére, mind itthon vannak, senki nem megy sehová, nagy henyélés van, amerre járok, mindenütt macskába botlok, pedig csak hárman vannak... illetve... már a Mosogató is itt henyél a teraszon. És meg is simogattam! Azt hiszem azért hagyta, mert látta, amikor Herkulest simiztem... kezdek rájönni, hogy ezek sokkal okosabbak, mint hittem volna. Mindent értenek és kifejezésre is juttatják, hogy tökéletesen értenek. Egyre jobban bírom őket, még akkor is, amikor Böbike azt hiszi zöldbabszedés közben, hogy ez játék és nagy hasasokat ugrik a bokorbabok között. :))) De nem tört le egyet sem. :) 

Tegnap hajnalban megint leszedtem egy adagot, 3 zacskóval lett, be is tettem a fagyasztóba. 

És a nagy szárazság ellenére is vannak gyönyörű színfoltok a kertben. A nagy kedvencem most a terrakotta színű cickafark és mellette a fehér lángvirág (phlox). 

A lepkevirág is nagyon hálás és jól bírja a szárazságot, alig öntözöm. 

A monarda is egyre nagyobb és több virágot hoz. Ha megmarad, akkor jövőre már hatalmas lesz. 

És a Kleopátra tűje is csodaszép, csak egy nőtt meg, mellette van még egy kisebb, remélem majd utoléri.