Nézegetem a régebbi képeket, jó látni, hogy változik a kert. Tulajdonképpen nagy terület ez és lassan haladok vele, de ez benne az élvezet, hogy én magam csinálom. Minden négyzetcentiméterhez a kezem munkája kapcsolódik, minden pici részen formálódik a kert és persze majd át is formálódik idővel. 
Egyelőre még most is főleg térhódítás van, de  már alakulnak a kisebb terek is, amik majdnem önálló egységet képeznek. 
Külön részként telepítem be a kerítés melletti részt, aminek viszont nem egyforma a szélessége. Fölül a kis fenyő körül szélesebb és lefelé, a kert vége felé keskenyedik. Aztán, lehet, hogy alul megint hagyom majd szélesebbre.

Közben alakulnak más évelőágyások is, köztük kis elhajló ösvényekkel és ezek mind önálló ágyások lesznek, így középre teszem a magasabb növényeket, cserjéket és a szélek felé kerülnek az alacsonyabb növények. Nem egyszerű látni, hogy milyen lesz, de majd alakulnak közben is. A cserjéket igyekeztem úgy beletenni, hogy azokat lehetőleg nem fogom már mozdítani, de az évelővirágokat végül is oda teszem, ahová csak akarom, bár a virágzásuknak nem tesz jót az átültetés, de eddig nem is mozgattam el sokat közülük az eredeti helyéről.

Ez tavaly (2022) januárjában készült kép. El se hiszem, hogy mennyi parlagot feltörtem azóta.  Ami ezen a képen letakart rész (sőt még több is) már fel van villázva és vagy be van ültetve vagy kész a beültetésre. 

Ez 2022. májusban készült. 

Most ilyen.
Jó nagy területről elfogyott a geotextil, átköltöztek máshová, ahol már most sincs alattuk fű, csak fel kell csodaásóvillázni a területet és mehetnek bele a növények.  
Persze most nem szép és mivel itt még kevés a növény nem is lesz szép egy darabig, de rengeteg évelőt nevelek, amiket majd mind bele fogok ültetni. 
Azt hiszem ez a rész majd csak jövőre lesz szebb, de majd teszek bele egynyáriakat is, na meg ott vannak a rózsák, amik majd feldobják... remélem. 

Közben megkaptam a Starkl-tól is az SMS-t, hogy érkeznek a növényeim. Elő kell szednem a terveket, hogy mit hová akartam ültetni... és már azt se tudom mit rendeltem, azt is át kell néznem. Még az is lehet, hogy újra tervezek. 

A kerti ösvény is pár újabb lappal gyarapodott tegnap. 

Megnézegettem a tavaly márciusi állapotképeket a kertről és egész meg vagyok lepődve, hogy mennyit mindent megcsináltam egy év alatt. 
Pl. a nagy keleti életfák alatti terület egészen megváltozott, pedig még nem bújtak elő az árnyékliliomok sem, mégis mekkora különbség!
Majd mutatok olyan képet is, amikor már kinn lesznek az árnyékliliomok is. És persze telepítem tovább a növényeket is, azt szeretném, ha szép párnákban kifolynának a szegélykövekre is. 

Tegnap letettem még 2 db cementlapot is, lassan elfogynak, akkor majd hozatok újabb adagot. Addig  nem akartam újakat venni, amíg az sincs letéve, ami már megvan. 

A fehér csillagvirágok is kinyíltak és találtam kék hófényt is, de nem szaporodnak. Évről évre ilyen kis satnyák, ezért úgy döntöttem, hogy az idén tényleg kiszedem őket és át fogom telepíteni valahová máshová. Szeretném, ha szép, nagy csoportokká tudnának fejlődni. 

A sárga árvacsalán viszont kezd komoly telepeket alkotni és nagyon szépen elkezdett hajtani is, szerintem sok virág lesz rajta. Ez a fenti képen is látszik a tuják alatti jezsámen bokor  alatt van, már egész szintek alakulnak lassan. :) 

Ez is nagyra nőtt már a mahónia körül. Ez egy árnyékos rész, északi oldal, csak nyáron kap késő délutáni napot, de tavaly nyáron a szárazságban az a kevés nap is elég volt neki, hogy kiszárítsa, elég sokat kellett öntöznöm. 
Itt bújik majd elő (látszanak is a tavalyi szárai) a kínai hamuvirág és úgy láttam, hogy túlélték az évelő lobéliák is a telet, van egy kék és egy piros, de még épp csak látszanak a leveleik. 

Tegnap se múlt el a nap kertészkedés nélkül. Ugyan nem volt időm túl sok dologra, de pár apróság azért meglett. 

Kiültettem a primulákat és két LIDL-es cickafarkat, amiket még valamikor januárban, illetve februárban vettem... valahol még lennie kéne egynek. Van kinn a ház falánál is pár növény letakarva szénával és lombbal, majd azokat is megnézem. 
Elkészítettem a földet a büdöskéknek is egy ültetőtálcába és vetettem egy kis pohárba korai karfiolt is, hátha a kinti vetés nem jön be. 
És még a szőlőt is megmetszettem, nem tartott sokáig, pár tőke csak és nem voltak túl nagy hajtásaik tavaly a nagy szárazságban, ebédidőben éppen kész lettem vele. 

Szeretem ezeket az elcsípett kerti melókat hétközben, mert érzem, hogy haladok a kerttel és jövő héttől már a délutánok is jóval hosszabbak lesznek, sokkal többet kinn leszek majd. 
Ugyanis hiába, hogy a korai ültetésű dolgok már mind a földben vannak, lassan eljön az ideje az egynyári virágoknak is. Azokat pedig meg kell tervezni, hogy mi hová kerüljön. Nem szeretnék mindenből palántát nevelni, mert akkor azokat még ki is kell ültetni, az dupla meló. Jobb egyenesen a helyére tenni, amit csak lehet. 
Irdatlan mennyiségű virágmagom van, bár lesz, amit az idén nem tervezek a kertbe, pl. a datura ilyen (nem tudom miért de tavaly nem szerettem) és nem vagyok biztos abban sem, hogy az idén szeretnék csodatölcsért, bár hihetetlenül nagy és jó komposzttömeget ad és nagyon könnyen visszadolgozódik a talajba.

Nagy örömmel vettem észre még a múltkori füvetlenítésnél, hogy két icipici tő molyhos madárhúr túlélte a tavalyi nyarat, pedig úgy nézett ki, hogy teljesen kipusztult. Nagyon örülök neki, ez egy olyan szép kis virág, szeretem azokat a könnyed, kis fehér virágait. Vigyázok rá, hogy megint jól el tudjon szaporodni. 

Indulnak a jácintok is, még nem nyíltak ki teljesen, de már olyan illatfelhő van, hogy az szédületes! Viszont nem lesznek olyan nagy, tömött virágaik, mint tavaly voltak. Gondolom a szárazság miatt nem tudtak jól fejlődni a hagymák a talajban és szerintem az ernyős verbéna se tett nekik jót. Jah, szerintem a másik növény, amit az idén nem szeretnék (legfeljebb egyet vagy kettőt) az az ernyős verbéna. Valahogy olyan nagy bumfordik voltak a tövei, nem számítottam, hogy akkorára nőnek és nagyon sok munka volt a rengeteg szár visszadarabolásával és tavaly rengeteg volt belőle. Lesz pár, de csak nagyon kevés. 

Rózsaszínű hófény, vannak kékek is valahol, de még nem látom a nyomát se. 

Az első csinos szellőrózsák. 

Ééééssss! Mégis megvan a téltemető, már azt hittem sose lesz ilyen virágom, de kibújt és innentől kezdve már remélem, hogy fog szaporodni is.

Az OroszlánKirálynő! :)))) Ami azt illeti, úgy tűnik, hogy a téli naphosszat benn aluszikálás rajta is meglátszik, mert fel akart ugrani a cseresznyefára és hát... billegett egy kicsit. Jócskán kellett neki kapaszkodni, hogy le ne essen, pedig Böbike olyan volt a fára ugrálásban, mint egy kis rugó. De majd belejön megint, ha már sokat lesz kinn, ez nagyon fontos, mert életmentő is lehet, hogy azonnal fel tudjon rohanni a fára, pl. a róka elől, vagy kutya elől. 

Gyerekkorában mit össze színészkedett, hogy nem tud lejönni a fáról, én meg jól bedőltem neki. Akkora sikítozást tudott rendezni, én meg ott rohangásztam a létrával a kertben, míg rá nem jöttem, hogy lóvá vagyok téve. Utána már otthagytam, sikítozott, meg hisztizett kicsit, aztán szépen lemászott. :))))