A múlt szombati eső alaposan lefektette a magasabbakat, de még így, lebólintva is fantasztikusak. Olyan virágözön van rajtuk, némelyiken nem is látszanak a levelek sem.
Ez a gömb a legnagyobb, az előkertben van.

Ezeknek a szára majdnem egy méter  magas, támasztékot igényelnek. Jövőre jobban észen leszek majd és sokkal hamarabb megkapják a támasztékokat. Ilyen virágözön még sose volt rajtuk, most tapasztalom őket. 
Eredetileg rossz helyre ültettem őket, nagyon száraz részen voltak, ott majdnem kipusztult, ezért a kert több részére tettem belőle dugványokat és mind megmaradt. Az agyagos részen érzik magukat a legjobban, gondolom azért, mert ott jobban megőrzi a talaj a nedvességet. Nagyon óvatosan kell bánni velük, mert törékeny a száruk, ezért is kell majd jövőre a támasztékokat hamarabb kitenni nekik. 

Ezek nagyon lekonyultak az esőtől, olyan virágmennyiség van rajtuk, hogy a nedves virágfejek lehúzták a támaszték ellenére. 

Ez is szépen kinyílt, jövőre nagyon remélem, hogy már tekintélyes lesz belőle. 

Ezt a bordót tavaly ültettem egy kis dugványról, ekkora lett imádom őket! Pillanatok alatt számottevő díszeivé válnak a kertnek.

Ennek tényleg ilyen a színe, csodaszép! 

Ezen ki se látszanak a levelek...

Idei szerzemény, a tuják alá ültettem, remélem megmarad.

Ezt tavaly ültettem, ebből is nagy bokor lett, jövőre ő is több támasztékot fog igényelni.

A margaréta-szerű is kinyílt most már teljesen, ez is magas, jobb támasztékra lesz szüksége a kertben. 

Tegnap nem váltottam meg a világot a kertben (sem), nem volt túl sok kedvem kinn lenni. 
Azért felvettem a 3 darab zellert végre, még kinn vannak a vödörben, majd ma megtisztítom őket és berakom a fagyasztóba. 

Végre bevettem cserépbe a Nierembergiát és két Penstemont is, amiket a Deres kertből hoztam még tavasszal, mert ezek nem télállók. Van még egy bugatölcsérem, az a fajta állítólag bírja a telet, majd kiderül. 
Ezek hárman (a Nierembergia és a Penstemonok) egyelőre a ház előtt vannak a déli fal tövében, majd csak akkor hozom be őket a verandára vagy a pincébe, amikor komolyabb fagyok lesznek várhatók. Addig csak hadd legyenek kinn a szabadban, mert benn sanszosabb, hogy a kevés fény miatt kipusztulnak. 

Most először csinálom ezt velük, őszintén remélem, hogy sikerül átmenteni őket a tavasznak. Kicsit félek, mert tavaly a kristályvirágom kiveszett és bármit is csináltam vele, nem tudtam megmenteni.

A fentiek teleltetésére szánt rémdobozt (amivel majd egy napot elcsesztem anno) végül szétütöttem, nem is volt stabil és nem akarok ilyen tákolt borzasztóságot az udvarba,  így is vannak még borzasztóságok, mint a régi verem, meg a disznóól... talán ez is oka, hogy elégedetlen vagyok az utóbbi időben. 
Ahhoz, hogy olyanná alakítsam az egészet, ahogy szeretném, sokkal több pénz kellene. 
Persze tudom, hogy pár éve Pesten egy akármilyen kulipintyóért és egy pár négyzetméternyi kis kertért odaadtam volna a fele királyságomat is, szóval nem jogos az elégedetlenségem.
Majd tavasszal, amikor újra úgy tudom alakítani, hogy az látványosabb legyen, na meg amikor majd minden kezd nőni és ismét alakul egy évnyit a kert képe, majd el fog múlni. Addig meg tervezgetek és amit tudok, meg is fogok valósítani. 

Az előkertben találtam egy szép, piros krizantémot, most kezd nyílni. Valamikor nyáron vettem, akkor virágzott, így meg is feledkeztem róla, már nem számítottam virágra tőle ebben az évben és lám. 

A kertben minden bokorban van egy macska...  Elzát nem találtam meg, de biztos ott gunnyasztott ő is valamelyik bokor alatt... 

...és megjelent a tetőn újra a MókaKépű is, mostanában már rendszeresen jön, valahogy le kéne szoktatni innen, mert lassan a falu összes macskáját én etetem már. Sikerült lefotózni őt, olyan érdekes, mókás pofija van. Bírom őt, de nem akarom idefogadni. Potyázós népek ezek a macskák.

Hetek óta slambuc járt az eszemben, ezért tegnap neki is rugaszkodtam és megfőztem kinn a bográcsban. Nem a klasszikus slambuc lett, mert tettem bele kolbászkarikákat is. 
A sima füstölt szalonnát apró kockákra vágtam és kisütöttem belőle a zsírt, aztán rádobtam a szintén kockára vágott hagymát, kicsit sütöttem, majd hozzáadtam a kolbászt is. 

Aztán kapott egy kis pirospaprikát, sót, felöntöttem vízzel, bele a krumplit és hagytam főni. Amikor a krumpli már majdnem jó volt, (ez eddig tulajdonképpen paprikáskrumpli) akkor tettem bele a tésztát. Nem volt itthon lebbencstésztám, ezért fodros kockát tettem bele. Aztán csak hagytam főni. 
Én nem tartom ezt a nem szabad keverni dolgot, mert nem látom értelmét. Nekem úgy jó, ha keverem, mert a megpuhult krumpli úgy megtörik és összekeveredik a tésztával. Sőt nem is rázogatom, nem is lehetne a bográcsot a kis üstkályhán csak úgy rázogatni, meg minek, ha óvatosan átforgathatom? Annyi slambuc lett, hogy napokig azt fogom enni, ha elfogy egyáltalán. És elmúla a karácsony, de nem múla el a slambuc. :D :D 

Alig akarom elhinni, hogy november közepe van, egy szál pulcsiban voltam kinn egész nap. Nemcsak a tűz mellett, hanem egyébként is. Még a díszgyertya is simán kinyílt...

Amikor kész lett a slambuc, ettem belőle kicsit, fincsi lett, aztán nekiálltam a répa helyét felcsodaásóvillázni. Az is meglett, rengeteg gyomot kiszedtem abból a részből is, már csak a 3 zeller van kinn, a paszternák és a petrezselyem, meg pár póréhagyma. Ma beveszem a zellereket is. 
A veteményes közepén (a képen a jobb oldalon) azt a zöld sávot kéne még felvillázni, mert tavaly se lazítottam fel és egy fűféle nagyon elszaporodott benne, ami megy szét a kert többi részére is és nem örülök neki. csak mire abból kiszedem a füvet... ááááá, lehet, hogy az idén is úgy marad. 

Aztán felvettem a keleti életfák alól a geotextilt, nagyon szépen kiirtotta a gyomot maga alatt, majd azt is felvillázom és mennek bele tavasszal árnyékliliomok, illetve végigrakom a szélét kővel. 

A geotextilt pedig átvittem a borzalmasan tyúkhúros és minden gyomos részre és leterítettem a tamariska köré-mellé. 

Nem lehet azt az egész részt takarni, mert nagyon sok minden van benne... így elkezdtem végül a hagyományos ásóvillával meglazítani a talajt és egy pici részen kiszedtem a füvet. Ha még nem lesznek fagyok és mindig egy kicsit kiszedek, talán ráncba tudom szedni azt a részt, de olyan kilátástalannak látszik. Istenbizony tök tanácstalan vagyok, hogy mi a lótököt kéne vele csinálni. Be fogom ültetni sűrű aljnövényzettel azt a részt ott a cserjék alatt, na de addig is mi legyen? 

Leraktam még egy kicsi darab (volt levágva) geotextilt a boglárkacserje bokor mellé is, mert ott (is) nagyon elgyomosodott. 

Nem tudom... most eléggé tele van a puttonyom a kerttel. Lehet, hogy az ősz teszi, vagy nem tudom mi teszi, de kissé türelmetlen vagyok, lettem. 
Mintha nem haladnék egyről a kettőre, hanem visszafelé. Ami már rendben volt, úgy elvadult 2 hónap alatt, hogy most nem tudok vele mit kezdeni. Nem látom kialakulni az egészet, a kerti ösvények, amiket nem raktam ki semmivel, azok is begyomosodtak... mindent szedett-vedettnek látok... elégedetlen vagyok. Nem tetszik a kertem.
Lehet, hogy jó is, hogy jön a tél, kicsit megpihenek már. 
Valószínűleg írni is ritkábban fogok, télen nem lesz túl sok kerti téma és még egy-két hét és nem lesz mit fotózni se.