Végre esett egy rendes eső. Tegnap is sok esett az éjjeli esők után, sőt ma éjjel is és még ma reggel is szemerkélő esőre ébredtem. 
A kert egyik részén megállt a víz, de több ilyen mélyedést akarok kialakítani, amik megtartják a csapadékot és csak lassan engedik leszivárogni a talajba. Ez a rész ott nem direkt van, elég agyagos az a rész, de ott hagyom, mert hasznosnak bizonyul... ha nagyon csapadékos idő lesz akkor nem, de az utóbbi időben nem fenyegetett bennünket a túl sok eső... és szerintem ez a jövőben is így lesz. 

Tegnap semmit nem csináltam a kertben, egyedül a káposztaféléket néztem meg... a földbolhák tesznek az esőre is, végül már csak azért fújtam le őket, hogy pusztuljanak, a karalábénak, a bimbóskelnek, a leveleskeleknek annyi. És ma már a dáliát is meglepték. Tényleg nem láttam még ilyet. 
Azon tanakodom, hogy a félig elpusztult, meghervadt dáliát kiássam-e vagy mi legyen. Ha most kiveszem a gumóit, azok garantáltan nem bírják ki jövő tavaszig. Inkább benne hagyom a földben és meglátom kihajt-e vagy mi lesz vele. 

 Szedtem megint egy adag zöldbabot, hosszút és furababot is, megint egy zacskó lett a fagyasztóba. Lassan gyűlik az idén, de a zöldbab is megint virágzik, még lesz rajta, ha valamitől tönkre nem megy. 

Ma délelőtt pedig, hogy nincs olyan nagyon meleg és a talaj is fel lazulva kicsit, gyorsan kirongyoltam és felhajtottam az egyik geotextilt, hogy megnézzem lehet-e villázni. Gyorsan ki is vittem a csodaásóvillát és egy kis darabot megint elhódítottam a parlagtól. 

 Elővettem 3 növénytámaszt is azok közül, amiket a múltkor vettem, mert a kisebbek már nem tartják meg a magasabb növényeket. Most le tudtam szúrni a talajba, így a sárga cickafarkat és egy nagy pillangóvirágot meg is támasztottam vele, a kicsiket pedig beraktam a krizantémok mellé, mert lassan igénylik. 

Eldöntöttem, hogy végül nem ültetem el az évelők magvait sem, már nincs annyi idő, hogy áttelelésre életképes egyedek fejlődjenek.  

Tulajdonképpen több dolgot is megcsinálhattam volna, de valamiért nincs kedvem. Nem tudom mi történt, hogy a kánikula vette-e ki, vagy ez a pusztulat, amit itt heteken át látnom kellett a sok erőfeszítés ellenére. Nem tudom... pedig szerintem az én kertem még viszonylag jó állapotban van. 
Kicsit úgy érzem magam most, mint a játékokban, amikor már látszik, hogy az ember végképp vesztésre áll, akkor hagyni az egészet a fenébe és újat kezdeni. 
Itt a kertben az "újat kezdeni" az a tavasz, így aztán kb. semmihez nincs kedvem, mert az még olyan messze van. 
És egyébként is, megint bennem van ez a mit keresek én itt érzés, de ha arra gondolok, hogy visszamennék Pestre, akkor  meg mit keresnék én ott. Hetek óta csúszom lefelé valami negatív érzelmi spirálon és nem tudok megállni. Nem találom a helyem. 
Biztosan belejátszik ez a lehetetlen, kiszámíthatatlan helyzet is ami a világban van, az emberben nincs jövőkép, mert most nem tudni mi lesz. Én elég biztonsági játékos vagyok, sőt, mondhatom, hogy alapból az a legfőbb mozgatórugóm és képes vagyok bármit beáldozni a (vélt) biztonságért, de most még olyan fogódzó sincs, amiről legalább el lehetne hinni, hogy biztonságot nyúlt az embernek. 
Nem tudom felsorakoztatni a pro és kontra érveimet a döntéseimnél, nem tudom számításba venni még a lehetetlent is, mert az utóbbi évek történései megmutatták, hogy azon túl is van bőven lehetetlen, amire álmodban sem számítasz. Így nehéz döntéseket hozni. 
Egyfolytában Duncan Shelley, Az elme gyilkosai című könyve jár az eszemben, mintha 20 évvel ezelőtt megírta volna, ami most a világban történik. Elolvasod azt a könyvet (érdemes mind a 3 kötetet végigolvasni) és nem szabadulsz attól az érzéstől, hogy tulajdonképpen ebben élsz, hogy tényleg ez van. Az utóbbi évekre visszatekintve pedig még erősebb ez az érzés. 

Nem sokat aludtam az éjjel, dörgött, villámlott és végre esett az eső. Végre, végre, végre! Isznak egy jópár hatalmas kortyot a növényeim, megkönnyebbül kicsit a kert és az állatok is. Hátha fog nőni még egy kis fű, mert így nem tudom, hogy a szarvasok és az őzikék, muflonok mit fognak enni télen. Majd a kertemet... 

Tegnap hajnalban itt voltak, még éppen csak pirkadt és halk hangokat hallottam a ház előtt, kinéztem a redőny rései között és 8 szarvas eszegetett itt a ház előtt-mellett a száraz fűben. :) 
Sokszor láttam már itt szarvasokat, de mindig olyan élmény. A patájuknak alig van hangja, a harapdálást hallottam meg, ahogy a száraz füvet tépték le. Aztán elmentek, be az erdőbe és alig volt annak is hangja, Ezek a nagy állatok (kicsik is voltak velük) szinte hangtalanul képesek mozogni a bokrok és fák között, éppen csak megroppan a patájuk alatt egy faág. 

A kertben a karalábékat tegnap már teljesen elengedtem, a fehéreket már ki is szedtem, a lilákat majd hétvégén terveztem, de most reménykedem megint. Nem lehetett a földibolhákkal bírni, lepermeteztem a karalábét, aztán beszórtam vastagon fahamuval és mégis másnap reggelre mindegyik tele volt földibolhával, de vastagon. Nem lehetett legyűrni őket, kíváncsi vagyok, hogy az eső most elűzte-e őket. 
Tegnap így néztek ki, akkor is jól lelolcsoltam a dögöket és újra beszórtam vastagon fahamuval, ma még nem néztem. Nem tudom, hogy jövőre mivel fertőtlenítsem majd a talajt, mert a lárváikkal biztos tele lesz, illetve jövőre valami védőháló alatt fogom termeszteni a káposztaféléket, mert ezeket a vegyszer se izgatja. 

Ez már tuti menthetetlen. 

Viszont a tavaly ősszel ültetett rózsám egyre gyönyörűbb, nagyon sok virág van rajta, az igaz, hogy nem nagyok a szárazság miatt, de az biztos, hogy egyre jobban tisztelem a rózsákat. Ők nagyon bírják a szárazságot, egyszer se öntöztem őket (csak a kicsiket, amiket szétültettem) és mégis hozzák a bimbókat és megkezdték a másodvirágzást. 

A másik ilyen csodálatos szárazságtűrő növény a sárga cickafark, ő se kapott vizet, mégis még most is nyílik rendületlenül és már nagyon hosszú ideje. Régebben nem kedveltem ez a virágot, de nagyon megváltozott a véleményem róla, mert nagyon szívós, sokmindent kibír és nagyon mutatós is. El fogom szaporítani a kertben. 

Valahogy nem tudja az ég megszülni az esőt... tegnap is nagy felhők jöttek, egész komoly borulás és semmi. Ez már tényleg több, mint elkeserítő. 

Közben megjöttek az új rendeléseim. Pedig már nem volt szándékomban venni semmi többet, mert az őszi virághagymák már meg vannak rendelve (rengeteg jön, de úgyis veszek még boltokban jártomban-keltemben is), illetve ősszel még két almafát akarok telepíteni. De!

Beleimádtam a szárnyastermésű borkóróba és kb. mindenhol kerestem már, de nem volt. A környékbeli kertészetekben vagy nem ismerik, vagy ha igen, akkor nem tartják. És akkor kaptam egy tippet, hogy hol lehet magot venni és ha már beléptem a webshopba, akkor persze, hogy vettem mást is, így csak egy szállítási díjat kell fizetni. 
És legalább felvillanyozott a dolog, mert éppen azon gondolkodtam, hogy ebben a nagy aszályban a kert nem adja azt a feelinget, amit várok és ami annyira kellene nekem. Engem a kert tölt, az adja az energiát, hogy kitartsak a melóban.
Tavasszal mindig nagy izgalommal tölt el a palántanevelés, aztán a kinti ültetés, az új évelővirágok beszerzése, vagy felnevelése magról,  a rendezkedés, az új területek hódítása... minden kinti dolog. Kora tavasztól lehet lesni, hogy jönnek a krókuszok, hóvirágok megatöbbiek, később, ahogy újnak elő az évelők, a vetemények... de most, se igazi szép termés nincs a veteményesben, a virágok se olyanok... éppen tegnap néztem, hogy július van és olyan a kert, mintha szeptember lenne, őszies a hangulata a nagy meleg ellenére, mert minden szárad el. Szóval nem kapom meg azt a töltést a kerttől, amit szeretnék. 

És akkor most megjöttek a magok! Lehet ültetni, mert szerintem az évelők még simán megnőnek és aztán majd télen valami viszonylag védett helyen átteleltetem őket, vagy kiültetem és szépen letakarom mulccsal, hogy védje a még kicsi növényeket a fagytól. 

Naszóval, jött:

- bársonyos kakukkszegfű fehér és fehér-rózsaszín mintájú, 
- borkóró kétféle (Thalictrum rochebruneanum Lavender Mist és Thalictrum rochebruneanum var. grandisepalum)
- díszdohány lime zöld (még pirosat szeretnék majd)
- Ékszer opar (Talinum paniculatum) - ez számomra teljesen új növény, még soha nem is hallottam róla.
- Fekete nadálytő 
- Ördögszem színkeverék
- Vörös sédkender
- És ajándékba kaptam tollas celóziát. 

A kakukkszegfűket, borkórókat, az ördögszemet, a fekete nadálytövet és a sédkendert tervezem kipróbálni, csak pár szem magot, a többit elteszem tavaszra, ha most nem sikerülne őket kikeleszteni. 

Csináltam pár képet zöldségekről is, az idén kevés a képem a veteményesről, mert nem szép... azért pár dolog akad, ha szombaton tényleg jön eső, akkor a padlizsánokban még van bizodalmam. És egy üveg uborkát tegnap is beraktam, annyi jött ki a kertből... 

Ezek a tigerellák és a hosszúkás koktélok is egész jól bírják ezt a száraz klímát. 

A paprikák sajnos már nehezebben viselik, vékony a húsuk, némelyik meg is égett a napon. 

Csak a fekete padlizsánon volt eddig termés, az is horpadt... az olasz rózsapadlizsán még "hallgat". 

Pár szem okra is akad, ezek már magnak lesznek jók, mert elfelejtettem levenni és ilyenkor már szívós. 

A szegény tomatillo a közelében sincs a tavalyinak. Tavaly akkorák voltak, mint a paradicsomok. Két tövet ki is húztam, mert nem akartam a vizet nekik adni, így is maradt 3 tő és még az előkertben is kinőtt egy, szerintem a magját átvitte a szél. 

És a furabab, tegnap már szedtem is róla, lett egy kis zacsival. Erre is figyelni kell, mert hamar megszálkásodik, nagyon gyorsan nő.