Tegnap annyi volt a kertészkedés, hogy felszedtem egy sor petrezselymet, ma pedig a másikat. Ennyi lett az egy sorból, ma mégegyszer ennyi kb. 
Néhányon hagytam zöldjét is, bár sóban tettem el egy csomót már. 
Hagytam egy párat kinn is, hogy legyen friss zöldje. 
A paszternák is kinn maradt... nem kell és hová tenni se tudom. Lehet, hogy még felszedem, nem mondanak olyan fagyokat, hogy a talaj is átfagyna, meglátom. Az igazat megvallva nem akarok vele dolgozni, mert tavaly rengeteg munkát adott és szinte alig használtam belőle. Jövőre nem ültetek, vagy legfeljebb 5-6 darabot hagyok. 

Hűvös, csípős idő lett kinn, persze ez még nem hideg, de nincs kedvem kinn lenni. Tavasszal, amikor végre ismét ilyen hőmérséklet lesz mint most van, akkor majd hanyatt homlok megyek a kertbe, mert milyen jó idő van!  :D :D
Minden csak viszonyítás kérdése. 

Tegnap a madáretetőre is kiakasztottam már két gömböt és töltöttem bele napraforgómagot is, mert egyre többen ugrálnak benn a kertben a szilvafán is. Na meg a  hatalmas keleti életfákon, nagyon szeretik a termését, egész kis csapatok laknak benne. :) 
Ma viszont meglepődve vettem észre, hogy alig fogyott valami. Tavalyi még a mag és vettem is tegnap újabb 10 kilót nekik, de a tavalyi mag se avas, megkóstoltam és jó. Rosszat nem akarok nekik adni, ők is a jó kaját szeretik. 
Gondolom idő kell, amíg felfedezik megint az etetőt és hogy van is benne kaja, mert egész nyáron ott lógott, elfelejtettem bevenni, csak a nagyot hoztam be. 

A cicák is egyre többet vannak benn, még Böbe is, tavaly nem henyélt ennyit benn.
Elza is a verandán pihenget, most már ott is jó idő van. Valamelyik nap olyan szutykosan jött haza, a fehér szőre szürke volt, úgy nézett ki, mint akivel feltörölték a földutat. Szerintem valamelyik kandúr kapta el. Azok szokták így összemocskolni, lenyomják és a földön tartják, de tiszta hülyék ezek, mert Elza már ivartalanítva van. Ezek szerint nem érzik rajta, vagy nem a szaga után mennek, hanem tudják, hogy Elza nőstény. 
De hát kóbor volt a lelkem, ő volt itt a környék nője és szerintem ezt a kandúrok megjegyezték és nem tűnik fel nekik, hogy hoppá, valami megváltozott. 
Szegény Elzu! Pedig általában rutinos a CicaNéni, de most elkapták őt. Ki se ment utána egy napig, de legalább másnapra kimosakodott.  Kicsivel többet kényeztettem és szeretgettem őt utána, mert látszott rajta, hogy megviselte őt a kaland. 
Itt már tiszta, de az arca fáradt. Olyan sokat szenvedett már ez a CicaNéni, szeretnék neki nyugalmat biztosítani.  

A zellereket is elkezdtem feldolgozni, nem nagy meló. Ötöt akartam, de csak 3 maradt... ezek viszont szépen megnőttek. 
Prágai zeller fajta, a Valeyrac Exotics-tól rendeltem tavaly, nekem nagyon beváltak a vetőmagjaik. A Vaterán  rendeltem tőlük, de elég sok helyen ott vannak a neten, ez már a 2. rendelésem volt. Tőlük rendeltem a Kibédi barna uborka, a carosello uborka, citromuborka, olasz rózsapadlizsán és még egy csomó magot, mind jó volt. Sőt még ajándékot is kaptam, chiamagot, de azt nem ültettem el... még. Tavasszal el fogom, nem a chia magért, hanem a virágjáért. 

Tettem el levesbe valónak (nem sok zellert használok egyébként) és rántani valónak is, úgy sokkal jobban szeretem. Anyukám imádta nagyon a zellert minden formájában, a levelét is. Zsíroskenyérre is rászórta a frissen megsózott és felaprózott levelét. :) Ezért ültettem neki tavaly is a szárzellert meg az idén is. Még ott vannak kinn a kertben, nincs már kinek adnom... de nincs szívem kiásni se őket. Majd a természet megteszi amit kell. 
Nagyon fáj az elvesztése, olyan sok mindenről Ő jut eszembe, de nem tudok még írni arról, amin átmegyek. 

Különben most már menthetetlenül ősz van, november közepén is túl, ködös, nyirkos, nem szép idő, bár tegnap sütött a nap is valamennyit, de már csak világít, meleget nem igazán ad. Az igaz, hogy hideg sincs. Még nem volt fagy csak egyszer egy 0 fok, ami megcsípte a kolbásztököt, de ennyi.
Pár rózsa erőlködik még, illetve egyfajta zsálya is kinyílt még, színesnek vettem, biztos lettek volna közte más színek is, de a szárazságban neki nem jutott víz, ennyire szedték össze magukat. 

A spárga bogyói.

A macskamenta. Az utolsó szebb hajtásokat majd még levágom róla megint, hogy a cicáknak legyen télen mit szipózni. 

Élet is van azért, a kék iringó széthullatta a magjait és szépen nőnek az új kis növénykék, elég sok lett belőle.  Érdekes, hogy kora tavasszal próbáltam pedig magról vetni, de azok nem keltek ki. Lehet, hogy nem voltak jók a  magok. Ezért vettem a növényt és ezek mind a természetesen elhullott magokból lettek. Nagyon örülök nekik, egész kis telep lesz belőle. Megoldja a természet a tervemet, ugyanis éppen azon gondolkodtam, hogy az egyes növényekből nagyobb foltokat lenne szebb kialakítani a kertben. Így, hogy csak egy-egy van belőlük külön-külön, így nem olyan szép a kert. 

Böbe beköltözött a kanapé ágyneműtartójába, de annyira, hogy mostanában nem jön reggelente bungizni a takaróm alá se. Sőt, este bemászik és reggel fel se kel... csak úgy 11 körül bújik elő, eszik és akkor kimegy. 
Valamelyik nap szóltam neki, hogy adjon már valami életjelet hogy él-e még egyáltalán, azt mondta, hogy: Nyá! Röviden és nem is túl hangosan, másik nap meg fészkelődött egyet, hogy tudjam, ott van benn. 

Az előző kb. két hetet pedig az íróasztal tetején töltötte, az estéket most is és amikor megyek lefeküdni, akkor ő is nyugovóra tér az ágyneműtartóba. :)))
Mindig vannak helyek, ahol kuckózik a lakásban. Érdekes módon most egyáltalán nem foglalkozik a fotelekkel, se az ággyal. 

Itt kértem tőle TündiBündiÉdiPofit, erre hát... na! Mint a Grincs és még meg is rúgott a hátsó lábával. Úgy tud rúgni, mint egy kenguru! Ez annak a jele, hogy elég volt neki a simiből, vagy egyáltalán nem szeretné, hogy hozzányúljak, szóval ne zavarjam a mélymeditációban. 
Az legalább pozitívum, hogy az ágyneműtartóban nem dudál... szépen visszahangzana. :D  

Elza dobozára meg tetőt is kellett tennem, mert nagy naivan azt gondoltam, hogy majd elég lesz a tetejére a  plédikéje szigetelni, de azzal nem számoltam, hogy az 5 kilós, dagadt Elza alatt majd berogyik a doboz teteje. 
Így aztán szabtam rá egy hungarocel lapot, szerencsére ráfekszik az oldalakra és a hátuljára ragasztott többi hungarocel-re és most úgy fekszik ott kiterülve, hogy azt látni kéne. 
Nem tudom lefotózni, mert ahogy meglátja a telefont a kezemben, rögtön leugrik onnan. 

Egyébként kiengedtem a fűtést a verandára is, mert egyrészt már nem sokkal volt melegebb, mint odakinn, másrészt ebben a nedvességben már borzasztó volt ott kinn a klíma, nemcsak hideg miatt, hanem még a cipőim (ott szoktam levenni a kerti cipőt)  is nyirkosak voltak és Elza doboza is. 
Nem kell nekem, hogy majd penészessé váljon a veranda, a nagy spórolásban. Abba nem fogok tönkremenni, ha egy radiátorral több megy.