Sütött a nap és meleg volt. Képtelen voltam benn maradni, ezért kimentem a kertbe. Vasárnap se volt hideg, de már fújt a szél és borús volt az ég. 

Levettem a téli takarást a növényekről, nem tudom jól tettem-e, mert a füge pl. kicsit beindult alatta, a selyemmirtusz meg nem tűnik élőnek, a japán juhar pedig olyan, mint volt. Meglátjuk túlélik-e a "védelmet". 

Kivittem a pinceablakból a Penstemonokat is és letettem egyelőre a fal tövébe, jól beburkoltam falevéllel. Úgyis oda volt halmozva a lila akác levele, mert az kicsi rész ott olyan, mintha nem is talaj lenne ott, hanem beton. Már lazítottam, de visszatömörödik, ezért odahalmoztam a leveleket, hogy keletkezzen rajta humusz. 
Beültettem cserepekbe a LIDL-es évelő szerzeményeimet is, de nem benn tartom őket, hanem kitettem a bugatölcsérek mellé a ház falához, a levéltakaró közé. Nincs kinn fagy, így megszokják, nem kapnak hidegsokkot se. 

Van pár bugatölcsér hajtás a komposztban is, direkt nem dobok rá semmit, meglátom, hogy túlélik-e a telet benne. Ha igen, akkor tavasszal kiültetem őket a kertbe valahová. 

Aztán elkezdtem visszavágni pár biztosan áttelelő krinzantémról és az egyik magas phlox-ról a virágszárakat. Bedaraboltam vödörbe és aztán visszaszórtam mindegyiket saját magára, illetve a krizantémoknál köré, mert rengeteg hajtás van mindegyiken, nem akarom, hogy azokat elnyomja, vagy esetleg berohadjanak. Ez vasárnap is folytattam, de még rengeteg van. Majd fokozatosan tavaszig elfogynak szépen. 
Tavaly is visszadaraboltam, akkor sokkal nehezebb volt, mert a teljes őszi-téli szárazság miatt annyira elszáradtak a virágszárak, hogy nehéz volt összevagdosni. Most puhák voltak, sokkal könnyebb vele dolgozni. Tavaly azt hittem az életben nem fognak eltűnni a kertből azok a fás részek, de mára nyomuk sincs már, úgy visszakomposztálódik a földbe. 

Azért kezdtem neki ennek, mert rengeteg lágyszárú évelőmön rajta van még a szár és tavasszal egyszerre nem fogom győzni. Ezek a növények nem olyan fagyérzékenyek, persze ha februárban majd beköszönt a -20 fok, akkor majd legfeljebb kapnak szénatakarást. 
Tartok attól kicsit, hogy majd tavasszal fognak jönni megint a fagyok. Évek óta meg van csusszanva az időjárás, egyre később kezdődik a tél és egyre később jön el a tavasz. Az utóbbi pár évben azok a márciusi-áprilisi fagyok nagyon bosszantóak voltak. 

Megtaláltam pár ősszel a földbe dugott hölgyestikét is, úgy tűnik ezek is megmaradnak. 

Lassan a mahónia is kinyílik. 

Herkuló pedig követte a napot, délelőtt lenn tanyázott a régi disznóólban, oda süt a nap, délután pedig a letakart cseréphalmon ücsörgött a CicaÚr és szívta magába a napvitamint. :) Már sokkal jobban néz ki. Úgy szeretem ezt a CicaUrat. Persze a többieket is, de Herkulesnek vagy egy gyámoltalansága és olyan kis őszinte, tiszta lélek és nagyon tele van szeretettel.

Elza nem ilyen, ő is igényli a szeretetet, a simit, de a CicaNéni zsivány és rafinált, mostanában állandóan lepofozza a Böbét és nagyon elborult képet képes vágni, amikor  valami nem úgy van, ahogy elképzelte. 
Böbike meg az utóbbi időben kis morci lett, nem gyakran jön az ölembe se. Ha meg akarom simizni, akkor nyenyereg, hogy hagyjam békén. Ráüt a kezemre... 
Valamelyik éjjel megint kinn maradt...  Semmi bújás, semmi szeretke, picit tűri a simit, de nem igazán kér belőlem. Nem tudom azt érzi-e, hogy elkaptam az influenzavírust, vagy mi baja van velem. Hogy jól érzi magát onnan tudom, hogy ha odamegyek hozzá, akkor rögtön hanyatt vágja magát, de csak mutogatás van, semmi hassimi ám, mert akkor pofozkodik. :D
Most olyan "Haggyábékén - Aggyáenni!" üzemmódban van a Szájacska. :D  
Olyan, mint egy rajzfilmfigura, nem? 

Nagyon úgy néz ki, hogy hó végéig nem lesznek komolyabb fagyok, ezért úgy döntöttem, hogy kibugyolálom a növényeket a takaró alól. 
Remélem nem hajtottak ki alatta... de szerintem így betakarva biztos, hogy tönkremennek, amúgy meg nem biztos. 
Majd nagyon figyelnem kell az előrejelzést, hogy amikor hidegre fordul (ha egyáltalán), akkor gyorsan visszacsomagoljam őket. 

Úgy terveztem erre a hétvégére - mivel nem vagyok még elég jól - hogy ültetni fogok. Benn. Csak pár évelő virágot akarok eltenni magról, hogy legyen mivel bíbelődnöm az ablakpárkányon és hogy úgy érezzem kertészkedek. Nem ültetek el sokat, mert márciusban majd kell a hely a zöldségfélék palántáinak (paprika, paradicsom, padlizsán). Az igaz, hogy hamarosan lesz új hely a palánták számára. 
Vettem egy 1*1 méteres, 85 centi magas melegágyat, ami fémből van alul és üvegezett felül, nyitható ablakokkal. Még nem érkezett meg, de szerintem a jövő héten megkapom. 

Ez nemcsak a palántáknak lesz jó, hanem azoknak a növényeknek a teleltetésére is, amik kinn nem maradhatnak, de benn meg túl meleg van nekik. Pl. a bugatölcsérek is ilyenek és a Nierembergia is. 
A bugatölcséreket ki kell hoznom a pincéből, mert nem fogják túlélni a túlzott melegben. Már elkezdtek felnyurgulni. 

Úgy terveztem, hogy a melegház aljába teszek egy csomó apróra darabolt vékony gallyat. Rengeteg van belőle a kertben, még a kivágott fákból maradtak itt, már jó korhadtak. Ezek fölé teszek szénát és a tetejére földet. 
A Penstemonokat belesüllyesztem, hogy a széna melegítse őket.
Illetve azok az évelők is ide kerülnek, majd, amiket az ablakban kezdek el most növeszteni. És persze az újonnan szerzett évelők is, amiket tegnap vettem a LIDL-ben. Mert hát ezt már tudjuk, hogy nem tudom ott hagyni, ha már vannak. Beteszem őket cserépbe és egyelőre a védett kis melegágyban lesznek. Télállók, tehát ki lehetne őket tenni, de eddig a meleg boltban voltak, sokkot kapnának, ha kiültetném őket a hideg földbe.
Ámbár tavaly megtapasztaltam, amikor a márciusi -9 fok előtt  a Starkl kiküldte az összes növényt... egy életem - egy halálom alapon kiültettem őket - merthogy télállók - és mind túlélte a márciusi többnapos fagyokat. 

6 félét vettem, kétfajta árnyékliliomot, egy rózsaszínű cickafarkat (tavaly nem maradt meg), egy lila phlox-ot (ilyenem volt tavaly, de nem vagyok biztos abban, hogy ki fog hajtani, olyan, mintha az aszály elvitte volna), díszcsorbát (sajnos tavaly ez se kelt ki, de azt hiszem én rontottam el, mert mélyre ültettem). Azt olvastam, hogy a díszcsorbát nagyon sekélyen kell ültetni. És egy fáklyaliliomot, mert tavaly magról az se kelt ki. 

Herkules úgy tűnik jobban van, szerintem a Béres csepp használ neki. Most is lenn fekszik a meleg dobozban, ami be van gyógyítva a széna közé. Úgy látom nagyon örült a szőrikés takarónak, amit beraktam neki. :) Azóta a dobozban tanyázik. 

Herkules tegnap csak délután 1 óra körül jött enni, de nekem akkora kő gördült le a szívemről, hogy biztos hallani lehetett még az ország másik végében is. 
Ugyanis nem tudom hol volt. Nem aludt a helyén, az összes doboz üres volt és azt tudjuk, hogy a cicák el szoktak menni meghalni... kétségbe voltam esve. Nem evett sokat, de kaja után megint elment. Biztos talált magának valami olyan helyet valakinél, amit süt a nap és felmelegíti kicsit, mert itt nálam ilyenkor télen nagyon árnyékos. Szemben van egy nagy hegy, erdővel és ilyenkor olyan alacsonyan jár a nap, ki se látszik a fák közül. Nem igazán süti be a kertemet,  ami ráadásul enyhén észak felé lejt. Ezért van az, hogy nálam tavasszal is minden később indul be. 
Szóval a CicaÚr (remélem átmenetileg) elköltözött valahová, de nem tudom hová. Adtam neki a kajában Béres cseppeket (cicának való immunerősítő).
Nincs olyan rosszul, mint nyáron volt, akkor felkelni is alig tudott, de már látom rajta, hogy megint veszített a súlyából. Hihetetlen, hogy 2 nap alatt lefogy a cica.
Ma kora reggel is itt volt már, ez jó jel, mert azt jelenti, hogy éhes. Simogattam is őt, nem olyan gyenge mint nyáron volt. Nagyon remélem, hogy fel fog épülni a CicaÚr. 
Úgy hiányzik, hogy nem ül itt az ablakban. Szerintem itt fázhatott meg, mert egész nap az ablaknál ült az utóbbi időben. Már el is neveztem FőKukkoló Úrnak és néha zavart is, de most hiányzik, hogy nem kukkol befelé. 

Nálam most tetőzik az influenza, tegnap a zsebkendőt elvenni se tudtam az orrom elől, már kisebesedett a bőr az orromon, cserepes a szám, folyt a könnyem... nem is emlékszem, mikor voltam utoljára ennyire beteg valamivel. A covid egyértelműen más volt, akkor napokig nagyon lázas voltam, gyenge, fájtak a tagjaim, a fejem és utána hónapokig totális dekoncentrációm volt, az az agyköd volt a legszörnyűbb. Nagyon küzdöttem a melóban, mindent hússzor ellenőriztem, mert egyik percről a másikra nem tudtam hol tartok. Mindent fel kellett írnom, lépésenként... valamikor novemberre múlt el. 
Most meg ez szörnyű, elmúlhatna már, bár még csak most jön a köhögős része, azt hiszem bevetem az ACC600-at. 
Úgy kellett ez most, mint ablakos tótnak a hanyattesés. Persze csodálkozni nem csodálkozom, mert a betegség azt mutatja, hogy le kéne állni, nem volt elég a pihenés. Lassan már nem is tudom mennyi lenne az elég... 

Megjött a Starkl katalógusa is. Pedig megfogadtam, hogy már nem rendelek, de sikerült ebben is találnom ezt-azt, szóval, na! Biztos fogok rendelni, bár most már nagyon átgondoltan. Majd szétnézek a webáruházban, remélem minden megvan ott is, ami a katalógusban. Eddig kétszer rendeltem tőlük, jó növényeket küldtek, egy piros évelő kúpvirág kivételével minden megmaradt.
Most talán már megállnám, de találtam benne óriás levelű  árnyékliliomot, azt ott nem hagyom! :))))
A kép szerint hatalmasra növő fajta és nekem éppen ilyenre van szükségem a cserjék alatt, ahol nagyon tyúkhúros a talaj, majd ez kiirtja maga alatt. 

Megérkeztek a virágmagok is a Kincsesligettől. Azon gondolkodom, hogy egy párat - évelőket - már elültetek, a déli fekvésű ablakokban szépen ki fognak fejlődni.  

Kinn a kertben minden borzasztóan hajt, nagyon nem örülök neki, beindultak az őszi kikericsek és a nárciszok is. 

Ez pedig a kis törpefenyőkém, ezt szabadítottam ki ősszel a cola növény alól, mert teljesen benőtte, de talán jó is volt, hogy nyáron megvédte a tűző naptól. Viszont nem volt már egyáltalán tere a növekedéshez. Így a colát átültettem máshová, mert neki is nagyobb  térre van szüksége.