A Mesa Verde Nemzeti Parktól  bevallom többet vártam. Nagy utat tettünk meg, hogy átmenjünk Colorado államba, bár most már legalább elmondhatom, hogy ott is jártam. 
A csalódást talán az okozta, hogy a Mesa Verdében forgatták a McKenna aranya egy részét és azokat a tájakat vártam, amiket a filmben láttam, de "csak" az anasazi indiánok (pueblók) építményeit kaptuk, a hatalmas területeken  leégett fenyőerdők csonkjait és - annak ellenére, hogy ragyogó idegenvezetőnk volt - itt szerintem nem jól osztotta be se az időt, se a látnivalókat. Megálltunk a nagy kilátópontoknál, ahonnan az építményeket csak nagyon nagy zoom-al lehetett fotózni, látni alig, túl sok időt töltöttünk el ásatásokon, ahol tulajdonképpen rengeteg szöveget végighallgattunk róluk, de látnivaló alig volt. 
Mondjuk azokon a részeken megmaradtak fenyvesek és az a csodálatos fenyőillat kárpótolt, mert minden elképzelésemet felülmúlta. Itthon ilyet nem lehet érezni. Aztán elmentünk a látogatóközpontba, ahol kiderült, hogy karnyújtásnyira volt a Sziklapalota, de már nem volt idő közelebb menni, mert választani kellett, hogy vagy pisilünk vagy nézünk... pisiltünk. 
Biztos az is közrejátszott a csalódásomban, hogy az előző látnivalók annyira gyönyörűek voltak, hogy azt már nehéz volt felülmúlni, de pár képet azért sikerült lőni pálmaliliomokról, amik még a leégett erdőkben is virágoztak, kaktuszokról és egyebekről. 

Az első 3 kép még nem ott készült, hanem valahol menet közben, a sivatag közepén egy oázis szerű hatalmas kertben, ahol ezekkel a fákkal volt tele. Mindenféle színben virágoztak. 

Bosszantó volt, hogy az ember elmegy a világ másik felére és ott van az orra előtt valami, amire nincs ideje... jó lett volna lesétálni, közelről is megnézni. Bár be nem lehetett volna menni, mert a látogatók előtt zárva volt. 

Tavaly félbemaradt az utazások dudvafotóiról a sorozat. Most az USA Nyugati-Part fotóiból hoztam párat, főleg Santa Barbarán és Los Angeles-ben készültek. 
Elég sok növényről nem is tudom, hogy mi az, de nagyon szépek. Utána lehetne nézni, egyszer talán lesz is rá időm.
Viszont sose tudok elmenni a szép és különleges növények (állatok) mellett anélkül, hogy lefotóznám őket. Nagyon szeretem nézegetni is őket, gyakran előszedem. 

 Nem tudom megállni, hogy ne mutassam meg Harry Potter világát az Universal Stúdióból. Kétszer is bementem, a kastély belül is be van rendezve, minden megvan ahogy kell, a festmények mozognak, stb. És kétszer is felültem a 3D-s szédítő kalandra és részt vettem a kviddicsmeccsen, szembenéztem a pókokkal, dementorokkal meg minden rémséggel. Hát... csak az menjen be, aki nem hányós, nem szédülős és nyitva meri tartani a szemét. Itt is - mint a Transformers-ben is - többet sikítottunk, mint nem. :D :D 

Elkezdtem olvasni az Öngyógyító kiskert című könyvet (Már megint kb. 6 könyvet olvasok egyszerre...).
Nagyon jó ötleteket találok benne, pl. a spenóttal való mulcsolás egy szuper találmány szerintem. Tavaly éppen azon gondolkodtam, hogy mivel kéne mulcsolni, ami nem csinál akkora szemetet és gyomot a kertben, mint a széna vagy a szalma, viszont nagy levéltömeget ad. Mert a zabszalmából kikelt zabokkal még most is tele van a kert az őszi villázás és gyomlálás után is. Ami zabot kihúzkodtam, szinte az összes visszaállt. Ott akartam hagyni, hogy védje a talajt, ehelyett visszagyökeresedtek, de még rengeteg kelt ki utána is. 
Szóval spenót magot fogok venni egy csomót, facéliám pedig van. 
Azt írják, hogy amikor még zöldje van, akkor ki kell sarabolni, (van hozzá kapám) és otthagyni a talajon. A fehér mustár is nagyon jó minderre. 
Azt kicsit nehezen tudom elképzelni, hogy nincsenek járatok, mivel ágyások sincsenek... szóval ezt nem tudom hogy van. Azt írja, hogy a mulcsozott részeken mászkálnak. Viszont ki akarom próbálni, mert az tisztán látszik, hogy mulcsolni kell, az is, hogy védeni kell a növényeket (pl. tavaly az a földibolha mennyiség ami volt, azt előtte el se tudtam képzelni). Ezért ha egymással tudom őket védeni, már az is nagy dolog lenne. 
Eddig is használtam pár ilyen dolgot, pl. a hagyma-répa párosítást, az igaz, hogy tavaly nem használt, talán közelebb kellett volna ültetni egymáshoz.
Szóval vannak a könyvben jó ötletek. A zellert a káposztafélék közé mindenképpen beültetem, hogy meglássam tényleg védi-e, mert a káposztaféléket kb. minden károsítja. 

Hétvégén felhoztam 5 kis poharat és kiválasztottam azokat a virágokat, amiket elültettem bele, hogy legyen palántám belőle. 
Így ültettem lila borkórót, dúsvirágú verbénát, mákkórót, baracklevelű harangvirágot és réti iszalagot. 
Nem ültettem el az összes magot, mert ki tudja kikelnek-e, illetve megfelelően fejlődnek-e ilyen korai ültetés mellett. Ha nem sikerül valamelyik (vagy egyik se), akkor később még mindig tudok próbálkozni. 

Lassan a kertből beveszem már a nem túl gyönyörű, de egyszeri evésre elegendő kelbimbómat is, mert ez a sok eső nem használ már nekik. 2 tő maradt meg összesen. Nagyon vizes a talaj, már látom a kert bizonyos részein, hogy sok nekik. A sziklakert kezdi megsínyleni ezt a sok nedvességet. Bepótolja a természet a vizet, amit 2021 szeptembertől egészen tavaly nyár végéig nem adott.