Rettenetesen csalódott vagyok és mérges is. 
Tegnap kimentem, hogy leszedek a borsóból egy adagot, mert láttam a szélénél, hogy már nagy, telt hüvelyek vannak rajta. Az adag, az kifejtve 11 dkg borsó lett... ott van az a töméntelen sok növény, hatalmasra nőtt és gyakorlatilag alig van rajta borsó. Nem az van, hogy nem érettek még a hüvelyek, hanem nincsen rajta borsóhüvely. Én még ilyet nem pipáltam! 
Vagy nem tudott megkötni ebben a hűvös, esős időben, vagy egyszerűen rossz fajta. Ilyet az idén vetettem először, 'Kelvedon csodája'. Csodának csoda, mert borsót ennyire nem teremni még sose láttam. Bakker! 
Nekem eddig a 'Zsuzsi' vált be a legjobban és a 'Debreceni világoszöld', bár utóbbi nem hoz olyan hatalmas, szép hüvelyeket, de legalább mindig sok volt rajta. 

Még van egy adag borsóm ültetve, de nagyon úgy tűnik, hogy az idén se lesz elég, pedig direkt többet vetettem, mert tavaly meg eleve keveset ültettem (mert 2021-ben meg borsóba fulladtam). 

Tegnap délután rendeztem egy marha nagy vérengzést is a kertben. Egy csomó margarétát feldaraboltam mulcsnak, mert az esőktől teljesen elfeküdtek és betakarták a talajtakaró rózsámat, ami már tele van bimbóval. Egyrészt fontosabb a rózsa, másrészt nem akarom, hogy a margaréta szaporodjon. Tavaly későn vágtam le és kb. mindenhol van most belőle. Most csak visszavágom (a napokban majd az összes többit is), amit tudok kiszedek tövestől, amit nem, azt majd tavasszal, amikor elkezd kihajtani. Borzalmas virág. Alatta majdnem kipusztult egy levendula is. 
Ezeket vágtam le, amik a kép bal oldalán vannak...

...és elég borzasztóan néz ki, ahogy ott hevernek összevagdosva, de amikor majd kinyílik a rózsa, akkor már szép lesz. 

Ez a harmadik virág, amire nemet mondok, bármennyire is szeretem a virágokat. Az első a búzavirág volt, bár még most is van a kertben. Rosszabb, mint a legrosszabb gyom, de már nem engedem, hogy szétszórja a magját. Viszont nagyon jó mulcsnak az is. 
A másik az ernyős verbéna, az is tavaly szétszórta a magját, most minden tele van vele. Szörnyű, szerintem több tízezer darab ernyős verbéna van a kertemben, csomókban húzogatom ki. Van 2 db tavalyi túlélő növény, de erősen gondolkodom, hogy kidobom a fenébe, de legalábbis árgus szemekkel fogom figyelni, amikor elnyílik és nyissz, már vágom is  le. 
Ami érdekes, hogy az előkertben is van verbéna és áttelelt maga a növény, ott is elszórta a magját, de egy darab se kel, hát erre varrjatok gombot! 
Illetve lassan érik a negyedik nemszeretem növény is, az izsóp. Annyira szétterült, hogy maga alá temette a kis labdarózsa bokromat is. Visszanyestem azt is, mert okultam a tavalyi kúpvirágözönből. Meghagytam őket az egyik  mályvacserje körül és az most feleakkora, mint a másik, pedig egyformák voltak. Teljesen visszamaradt a fejlődésben, mert elszívták tőle az energiát tavaly a kúpvirágok. 
Szóval nincs kegyelem. Kiváló mulcs lett az izsópból is, úgyis kihajt és majd őszre lesz virágja. Kettőt lenyestem, a harmadik, a sziklakertben egész normális kinézetű, azt meghagytam. 

Levagdostam a magtokokat a haranglábról is, ami benn van a dzsumbujban a szarkalábak között, alig tudtam odaférkőzni. Kitépkedtem egy rakás sárga krizantémot is, úgy terjed az is, mint a ragály és nyomja el maga mellett a fehér krizantémot, amit még anyukámtól kaptam. Arra nagyon vigyázok, sőt van már belőle szaporítvány is. 

Aztán nekiestem a jezsámen bokroknak is, nem fejeztem be, de az elvirágzott ágak közül jó sokat lenyestem és azokat is, amik oldalra nőnek. Azt szeretném, hogy a növény felfelé törjön. 
Most kicsit furán néz ki, de egy csomó növény kiszabadult, amikre már rá voltak borulva az ágak, azoknak majd jót tesz.

Aztán csak álltam a hatalmas növényhalom fölött, hogy akkor ezzel most mi legyen. Végül a lenyesegetett ágakat is összedaraboltam és elhordtam a kerítés mellé, a cserjék mögé és jó vastagon leterítettem. A fás részeket pedig levágtam növényjelző karónak, úgyis nagyon kevés van már. 

Jól elfáradtam, de örülök, mert le van vágva a fű, egy csomó növény szintén vissza van vagdosva... ilyenkor ez már szokásos. Majd ez lesz a szarkalábakkal is, mert nem szeretném, hogy magot neveljenek. Illetve ha visszavágom (az még azért pár hét, mert még csodaszépek), akkor lesz másodvirágzásuk is, de most még nem tudok betelni velük, annyira szépek.  

És közben a sárga ligetszépék is nyílnak már. 

És a törökszegfűk is fullon vannak, talán most a legszebbek. 

Ma reggel 10 óra előtt 10 perccel a fűhelyzet már meg volt oldva. Lekaszáltam a maradék füvet is a kertben. 2-3 hét nyugi következik. :)))) Már megint a térdem fölött ért a fű... egészen elképesztő, ahogy nő ettől a sok csapadéktól. 
Tavaly egyszer kaszáltam tavasszal, aztán csak nyár végén... de nem sírom vissza, mert inkább legyen eső. 

Tegnap délután is volt egy nagy eső, ezért nem sok dolgot tudtam megcsinálni, de a boglárkacserjét megmetszettem, megkapta maga alá saját magát mulcsnak. Szépen összedaraboltam, ez a cserje egyáltalán nem fásodik el, nagyon könnyű volt darabolni. 

Visszavágtam a gyepes szappanfüvet is, bár volt még rajta kevés virág, de nem akarom, hogy magot hozzon, mert elképesztően erőszakosan terjed ez a növény, de egyrészt nem féltem, másrészt legalább kiszabadult mellette a bársonyos kakukkszegfű is és a növendék őszirózsák.
Egyébként olyan érdekes, ezt figyelem egy ideje az őszirózsáknál, hogy bár általában hagyom, hogy szétszórja a magját és magam is csak szórom, de mindig úgy kelnek ki, hogy közvetlenül odatolakodnak egy másik növény mellé. Emberben is van ilyen, aki olyan közel jön, hogy felhátrálsz előle a falra és még akkor is az arcodban van... brrrr. Na, úgy tűnik, hogy az őszirózsák is pont ilyenek.

Ilyen volt a gyepes szappanfű

És csórikám ilyen lett (a bal oldali), de majd kihajt és megint el fog terülni.  

Visszavágtam a másik hölgyestikét is, hogy nehogy magot hozzon. Aztán jött megint egy jó nagy zivatar és be kellett jönnöm és utána már nem is lehetett kimenni, nem jó úgy kertészkedni, amikor minden vizes. 
Egyébként nagyon szépen virágzik a kert, a szarkalábakat kicsit megtámogattam, mert nagyon megdöntötte a nagy szél őket és felkötöztem a tűztöviseket is. Rengeteg bogyó lesz rajtuk. Még hagyom őket nőni, de aztán majd valami formát kell, hogy kapjanak ők is, mert nem maradhatnak örökké felkötözve. A tűztövis is az előző évi hajtásain hozza a virágait és persze azután a bogyót is, tehát szerintem szépen lehet majd metszéssel irányítani a cserjét. 

Lassan, de növöget a gyomtengerben a cserszömörce is. Tavaly nagyon nehezen tért magához tavasszal az ősztől tartó szárazság miatt. Nagy tanulság volt nekem az a 2021-2022 száraz tele. Nem volt bennem, hogy esetleg télen is kívánhatnak a növények öntözést, de szerencsére minden túlélte, csak éppen látszik néhányukon, hogy nehezen indulnak újra. Ilyen a cserszömörcém is. 

 A muskotályzsályák első hírnöke. 

Szép már a piros égőszerelem is. Érdekes, de elsőre nem tetszett ez a virág, most viszont, hogy olyan hatalmasra nőttek és ott van a tetejükön szép színes csimbókban a virág, igazi jelenségek lettek a kertben. 

Itt már nagyon készülődnek a díszhagymák is. 

A főszereplők még mindig a szarkalábak, de már nyiladoznak a sárga ligetszépék is. 

A sziklakert is elkezdett virágozni. A varjúhájak sárga és fehér virágtengere között a kőcicám alszik és pár réti szegfű nyílik, amiknek azért is különösen örülök, mert nem azok a megszokott rózsaszínűek, hanem sötétebbek és még egy egész bordós is lett, ezt nem tudom honnan, ilyenem nem volt eddig. 

A sok víz hatására a kövirózsák is hatalmasak lettek és van ami már virágzik is.

Visszanéztem a decemberi időjárás feljegyzéseim között a Luca napi időjárást és - ugyan nem mindenütt stimmel és a feljegyzések is hiányosak -  az alapján nem sok jóra számíthatunk az időjárás terén júliusban sem. Meglátjuk, hogy bejön-e. 
Az idén decemberben alaposabb leszek és Luca napjától kezdve mindent feljegyzek karácsonyig. 

Egyébként ma már így reggelről  nagyon elégedett vagyok magammal, mert lekaszáltam megint egy szép, nagy darabon a füvet a kertben. Eredetileg semmi kedvem nem volt hozzá, azért mentem le a pincébe, hogy legalább előkészítsem a kaszát. Le kellett róla venni a pengét, a damilt feltenni, benzin keverni, beleönteni, stb., hogyha úgy adódik a kedvem és időm, akkor kéznél legyen. 
És akkor szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy szombat korán reggel van és ha most azonnal megcsinálom, az mekkora jó érzés lesz már és nem fog rá súgni a fülem. Így is lett és most megint tök jól érzem magam attól, hogy megcsináltam és a kert is olyan szép lett. Mármint a lekaszált része. 

Elmentem a Clematisos csoportba tanácsot kérni az alpesi Clematissal kapcsolatban, mert mindenfelé nőtt már és meg is kaptam a választ. Szegénykémet már régen meg kellett volna metszeni. Nagyon zavaró volt, hogy másutt meg azt írják, hogy ezt a típust nem kell metszeni, holott rá kell nézni a növényre és látszik, hogy kívánja. 
Most már tudom, hogy ez az 1. csoportba tartozik, az örökzöld iszalagok közé (3 fő csoportjuk van, na meg az alcsoportok) és a virágzás után kellett volna metszeni rögtön az elnyílt szárakat. Ahogy visszanéztem a fotókat, még könnyű is lett volna, mert nem voltak rajta levelek és viszonylag átlátható volt a növény. 
Viszont így is nekifogtam és kivágtam belőle azokat a szárakat, amiken virágok voltak, ugyanis ezek a Clematisok jövőre az idei szárakon hozzák majd a virágaikat. Kicsit meg kellett tépáznom, mire kirángattam a növényből a kimetszett hosszú hajtásokat és jól össze volt gabalyodva, de így a friss hajtásokat szépen rá tudtam irányítani a boltívre. A virágoszlop már úgy tűnik, hogy végleg beragadt, teljesen befonta a növény. 

Ez is egy újabb rendezkedési ötletet hozott, ugyanis a boltív másik oldalára is fogok Clematist telepíteni. Hétfőtől a LIDL pedig Clematisokat hirdet... úgyhogy majd jön az ÚjDudvák bejegyzés. :))))

Egyébként ahogy végigolvastam a Clematisok leírását (nekem 3 van... eddig...), az Alpina (amit éppen metszettem) 1. csoportos, a szép lila nagyvirágúm (talán  a 'Blue Explosion', nem vagyok benne biztos) a 2. csoportba tartozik, a harmadik pedig, ami nemsokára nyílni készül, az meg (szerintem) a 3. csoportba tartozik, a 'Star of India', szóval ki kell tanulnom mindegyik csínját-bínját. 

Ez a Clematis Alpina, április végén virágzott:

Ez a 2. csoportba tartozó Clematis, talán  a 'Blue Explosion', Starkltól rendeltem, nem írtam fel a nevét, vagy ha felírtam is, nem találom... itt a blogban is kerestem, de nem találom itt sem, pedig minden szart felírok mindig. 

A Cocó nagyon élvezi az életet benn, egész nap benn alszik, aztán indul az éjjeli vadászat. 

A rózsáim pedig egyre fantasztikusabbak, annak ellenére, hogy napok óra püföli őket az eső.