Nem nagyon, de tegnap fehérré változott a táj. Nem ígértek pedig havazást, el is mentem Pestre. Az előrejelzés ellenére visszafelé már végig zuhogó hóban és pancsban jöttem, nem volt jó. 

Csináltam viszont képeket a havas kertről. Nagy ez a kert, néha ilyenkor fogom fel, hogy mekkora, mégis időnként úgy érzem, hogy még nagyobbra lenne szükségem. Aztán amikor beindul a vegetációs időszak, akkor meg nem bírok vele. :))))

Viszont az idén már még inkább másképp fogok kertészkedni. Le fogom rakni a szalmát-szénát, még mielőtt nagyon elkezdene kiszáradni a föld, mert meg kell őrizni a csapadékot, ha már vagyunk olyan szerencsések, hogy ezen a télen ennyit kapunk belőle.

Itt a tuják alatt egy sávban már  vannak növények, de sokkal jobban be kéne ültetni, ez a rész (is) még alakul.  

Itt látszik, hogy a kert észak felé lekonyul. A nyarakat tekintve lehet, hogy ez nem is olyan kedvezőtlen dolog, mert nem árnyékos, annyira nem lejt, de legalább nem éri az égető napsütés olyan nagy szögben. 

Ezt is át fogom rendezni. A bal oldali boltív alól majd ki akarom venni a kis oszlopot, de ki kell belőle fejtenem valahogy a Clematist és átvezetni a boltívre. majd virágzás után akarom. Tavaly elrontottam, mert nagyon visszavágtam, épp azokat a hajtásait, amiken a virágait hozta volna. 
A jobb oldali boltívet pedig meg akarom fordítani, mert egy futórózsa miatt van ott, de szebb lenne megfordítva. Az ágyásba is ott van ösvény, szép lenne a futórózsát az ösvény fölött átvezetni. 

Ez itt a beomlott pince oldalról és mögötte az "erdő". Abba a részbe még nem igazán jutottam el. Azt a nagy diófát jó lenne onnan kivágatni, mert mindent beárnyékol, nem jó a diója és ebből tört le tavaly a vihar egy fányi ágat, már nem érzem biztonságosnak azt a fát. 

Ez a kert másik fele és ennek a fele (a kép alsó részén a veteményes), a többi rész (a füstölő bodegán túl) még alakul. 

Ez a rész van a füstölő bodegán túl. Itt kapott helyet az epres és a fűszeres rész is, de már alakul benne egy évelős rész is, meg itt vannak a szőlők, szilvafák... hú nagyon vegyes. 
eredetileg ez szőlős volt, szilvafákkal, de a szőlő zömét kinyírtam innen. Öreg is volt, nem is jó fajták és sok is volt. Nem kell annyi. 
A szilva se jó fajta, betegek is, szívem szerint kivágnám őket onnan, de szegény apu már így is azt mondta, hogy favágónak kellett volna mennem. Ezeket ő ültette és fáj a szíve értük. 
Így is sok fát kivágattam már, de kellett a hely nekem másra. 

Szerintem a környékben senki nem eteti a madarakat. Biztos a nagy áremelkedések miatt nem költenek már erre vagy nem termett elég napraforgó az aszály miatt a kertekben... ki tudja? 
Az biztos, hogy az idén sokkal több szárnyas kis vendégem van, mint máskor szokott, pedig ezen a télen eddig hideg sem volt, fagy se nagyon, hó meg szinte végképp nem volt. Mégis nagyon sok éhes madárka van itt nálam. Máskor a cinkegolyó hetekig is ellógott az etető szélén, alig fogyott. Most két nap alatt lezabálják. 
Éhesek szegények nagyon. 
A múltkor még két gerlém is volt, nem tudom hová lettek, de ezen a héten nem láttam őket. Van viszont rengeteg veréb és széncinege, barátcinege és tegnap láttam egy tengelicet is! Azelőtt ilyen madár sose jött az etetőmre! 
Eltartott egy darabig kifigyelni, hogy pontosan hogy néz ki, aztán az azonosítása is, de biztos, hogy tengelic volt!
Először a piros pofija tűnt fel, aztán láttam a sárga szárnyait is. :)))) Hogy én mennyire tudok örülni az ilyesminek! 

Sajnos a képen nem látszik a piros arcocskája, de azért a szárnyáról felismerhető a tengelic.  Nem nagyon hittem, hogy sikerül lekapni. 

A hunyor is bírja, pedig elég későn vettem, de nem voltak igazán fagyok, ezért kiültettem. Kérdéses volt, hogy megmarad-e, de szerintem, ha már nem lesznek egetverő fagyok, akkor van esélye. 

Ez pedig a Mr. MosogatóCica az ablakban. Úgy tudja várni a kaját, olyan arccal néz befelé, majd megszólal a lelkem. Nincs szívem nem adni nekik, már öten esznek itt, itt ragadt a MókaKépű is, róla még nem sikerült fotót csinálni, de többet már tényleg nem engedek. Egy vagyonba kerülnek... 

Az az arc! Hihetetlenek ezek a macskák, mindegyiknek más arcvonásai vannak és nagyon jellegzetesek, nem lehet őket összekeverni. Azelőtt ez nekem nem tűnt fel. Macska és kész, így voltam velük, legfeljebb a színük különbözött, de ez nem így van. 

Már alig bírok magammal, főleg, hogy a nap is kisütött. 
Biztos ez az enyheség teszi (bár ma reggel -2 fok van kinn), hogy tavaszt érzek, de már ültetnék, mennék kifelé a kertbe. Kb. 3 percenként megnézem a poharakban a kis növénykéimet, már kikelt pár baracklevelű harangvirág és egy mákkóró is, a többi még "hallgat". 

Persze ha kimegyek, akkor meg nem jó. Minden csupa sár, nedvesség és a szél is erősen fújt tegnap, sőt hideg is, nem volt jó érzés kinn lenni, de innen bentről akkor is csábító a napsütés. 
Megkotortam az avart a magnólia alatt és a hóvirágok nálam is kibújtak, de nem annyira, mint a déli országrészeken. Látom a FB-on, hogy teszik ki a kinyílt hóvirágokról a képeket. Ilyenkor örülök, hogy itt lakom északon, mert szeretném a tavaszi virágokat tavasszal élvezni és nem most. Sajnos azonban itt is bújik a recéshagymájú nőszirom is, a krókusz is (nem mindenütt szerencsére). Dugják a fejüket a nárciszok, a tulipánok is. És még csak január 3. hete van... de sajnos ez van. Azon gondolkodtam, hogy mennyire lesz itt meleg a nyáron? 

Kicsit azért mégis mászkáltam kinn és láttam, hogy a ligetszépék is szépen terjednek a kertben. Tavalyelőtt ősszel egy pár apró kis tövet ültettem el, az se volt biztos, hogy megmaradnak-e egyáltalán és már ekkora telepekké nőtték ki magukat. 

Benéztem a Kincsesligetbe is megint... áááááá, nem kellett volna (ez nem igaz), de találtam szárnyastermésű borkóró magot. Évek óta keresem, hát persze, hogy megrendeltem. Így ez a negyedik fajta borkóróm, nagyon remélem, hogy sikerül kikelesztenem és felnevelni. Nem szeretnék úgy járni vele, mint a himalájai kék mákkal. Még azt se adtam fel, hogy legyen nekem olyan, de mostanában sehol nem találok hozzá magot. Ebay-en persze lehetne rendelni, de egyet nem rendelek, más pedig már most nem kell. 
A borkóró sem járt egyedül, így aztán "jött" még vele lila árnyalatú csatavirág, ezüstös gyöngykosárka (örülök neki, azt hiszem a Vegán Hegylakónál láttam és tetszett), őszi vérfű, velencei kutyatej és ajándékba kaptam kasvirág színkeveréket, meglátom milyen lesz. Eddig 3 féle van, a hagyományos lila, fehér és rózsaszín.

Amikor úgy gondolom, hogy most már elég lesz, akkor mindig rájövök, hogy mi minden nincs még a kertemben, pl. a primulák teljesen hiányoznak. Valahol tengődött egy kis sárga primula, de évek óta nem vette magát sehová és szerintem tavaly ki is száradhatott. Nem rémlik, hogy mikor láttam utoljára. 

Kérdezték már, hogy miért nem fokozatosan veszem a növényeket, de az az igazság, hogy azt szeretném, hogy végre kialakuljon a kertnek egy igazán szép  képe, ehhez pedig növényekre van szükség. Már negyedik éve csinálom, ez így is szerintem túl fokozatos. Mivel nem hívtam kertépítőt, aki tervezi és megépíti, így is csak darabokban haladok. Még most is van egy csomó parlag rész, szerintem még kb. 4 év, mire a kert egyáltalán elnyer valamilyen emészthető és mutatható formát. 
Rengeteg növényt elnyel egyébként, ezen magam is meg vagyok lepődve. 

A konyhában kísérletezek az újfajta étrenddel, néha több, néha kevesebb sikerrel. 
Valamelyik nap csináltam csicseriborsóból lepénykéket és elfelejtettem bele kötőanyagnak lenmaglisztet tenni, nem is tudtam felszedni a sütőpapírról. Morzsalékos lett az egész, ment a  kukába. Pedig az íze jó volt, mint a falafel, de nem volt kedvem kanállal megenni. 

A lencselepényhez (vagy lencsekeksz) megfőztem az előre beáztatott (kb. 15 dkg) lencsét sóval fokhagymával, aztán amikor már puha volt, akkor összeturmixoltam még egy kis nyers fokhagymával és adtam hozzá kb. 3 evőkanál apró szemű zabpelyhet. 1 lapos evőkanál őrölt lenmagot (ez tojás helyett a kötőanyag), borsot és kevés római köményt, illetve egy evőkanálnyi sörélesztő pelyhet (ez kicsit sajtos ízt kölcsönöz neki). 
Sütőpapírra szedtem kanállal és vizes kanállal egészen laposra vékonyra elkentem őket. 
Teljesen szárazra kell sütni, ropogósra. Sütés közben néha kinyitottam a sütőt, hogy a keletkezett gőz ki tudjon menni, így szárazra sültek,  mint a keksz. 
Mivel nincs benne zsiradék, így óvatosan, még forrón kell elválasztani a sütőpapírtól. 

Bablepényt is csináltam, a babot beáztattam előző este. Barna színű babok voltak. Aztán másnap megfőztem babérlevéllel és fokhagymával, sóval. Összeturmixoltam nyers fokhagymával, tettem bele pár kanál lisztet (ebben nem volt lenmagliszt, érdekes módon mégse esett szét), borsot és ugyanúgy, mint a többit sütőpapírra szépen ellapogattam. 

Persze nemcsak lepényeket lehet enni, de most ezeket kísérletezem ki, mert ezek laktatók, könnyű megcsinálni, lehet variálni, főzelékhez ehetem kenyér helyett, sőt reggelire is ehetem valami zöldségpástétommal. Nasinak is jó, ha valami sós ropogósra vágyom. 

Aztán majd a tésztákra való szószokat fogom kikísérletezni, mert zsiradék és tejtermék nélkül kell őket csinálnom majd, de jelen pillanatban nincs a fejemben semmi, amit el tudok képzelni, hogy meg is enném. Talán valami szójaszószos szmötyi... vagy paradicsomos, de még nem tudom. Amik az ajánlásokban vannak, nem tetszenek, bár még nem próbáltam. Van viszont a fagyasztóban egy csomó új-zélandi spenótom és rapinim is, valahogy ki akarom találni, hogy tudom finomra készíteni őket.