0 fok van ma reggel odakinn. Még nem néztem körül, hogy valami megfagyott-e, a dáliák vannak leginkább veszélyben, illetve pár cserepes, begónia, illatos muskátli és a kínai rojtosvirág, meglátom mi lett velük. Néztem tegnap az előrejelzést, de 3 fokot ígértek, persze itt mindig hidegebb van. 
A dáliagumóknak a földben semmi bajuk nem lesz egyetlen éjszaka alatt, még akkor sem, ha jóval hidegebb lenne, mert a föld nem fagy át olyan gyorsan, az egyéb részeinek pedig lassan lejár az ideje. 
Pár paprika van még kinn a kertben, de őket is ajándéknak tekintem már, ha nem fáztak meg az éjjel, lassan már akkor is ki fogom őket szedni. 

Herkulest elneveztem MindigÉhes FeneketlenBendős BundásBeles Úrnak, mert nem tudok neki annyit adni, amitől jóllakna a cica. Lehet, hogy én kondicionáltam rosszul, mert mindig kap szeretgetést és aztán enni, szerintem unalmában jár ide, vagy szeretetrohama van és akkor is eszik, amikor simizni kéne, de alapvetően őt mindig simizni kéne. Persze szigorúan csak az ablakban. Most is ott ül, pedig 5 perce evett... és az van, hogy 10 percre elmegy valahová, aztán visszaőgyeleg és néz be az ablakon. Egész nap ez van. 

Elza pedig ismét benn van a verandán, már tegnapelőtt is benn aludt, szerintem érzi már a macskabunda a hideget, de érdekes módon a dobozba most se megy bele, pedig vettem neki új párnákat is bele. 
Elzuról már olyan régen volt kép, nem szereti, ha fotózom őt, de tegnap sikerült lekapni. 

És akkor a krizantémok. 
Kezdődik!  Annyira szeretem őket, ők az év utolsó színei a kertben, méghozzá micsoda színek! Még nem nyílt ki az összes és ami nyílik sincs még teljes pompájában, de már nem bírok magammal, meg kell mutatnom őket. Majd úgyis lesz még róluk fotó bőven később is. 

Már nem metszem a rózsákat, nem akarom, hogy újabb hajtásokat hozzanak, mert bármikor beállhatnak a fagyok és csak sérülnének.
Még virágoznak, elég sok bimbó is van rajtuk, de nem biztos, hogy még ki is tudják majd nyitni őket. A rózsa annyira hálás és csodaszép virág! Kibírták az aszályt is, nem is öntöztem őket, csak a picikéket. 
Jövőre még egy sárga és egy klasszikus vörös (bordó) rózsát szeretnék a kertbe, nem futót, mert az  van sárga, de nem jó fajta, túl hamar elnyílik. Ezeket a bokorrózsákat szeretem. 

Ez itt még picike, az anyáknapi rózsákat szedtem szét, 4 pici tő volt egy cserépben. 

Ez is LIDL-es anyáknapi rózsa, de ezt nem szedtem szét, ez a 4 tő egyben és úgy megnőtt, hogy valószínűleg már így is marad. 

Valaki megkérdezte tőlem a minap, hogy ekkora kerthez miért nem fogadok fel valakit, aki profi módon megtervezi, esetleg meg is csinálja nekem a kertet. 
Érdekes az embereknek ez a hozzáállása, illetve előfeltételezése (általában a legtöbb témához), hogyha nem "profi" csinálja, ráadásul jó drágán, akkor az nem is lehet jó. 

Ha mással csináltatnám, mi maradna nekem az élvezetből? Megkeresni a pénzt rá azzal a (még több) munkával, amiből éppen a kert adja nekem a kikapcsolódást és a feltöltődést? Hová lennének az álmaim? Mert ha valaki idejönne megtervezni, de mondjuk én csinálhatnám, akkor valaki más álmát valósítsam meg? Ha pedig még meg is építenék, akkor végig is nézhetném az ő ötleteik és álmuk megvalósulását... miért is lenne ez jó nekem? 
Azt is mondják, hogy mennyi hibát el lehetne így kerülni... persze, igaz, de nem akarom elkerülni a hibákat. Egyébként szerintem a kertben nincsenek is hibák. Ha egy növény végül nem talált jó helyre az egyik helyen, akkor majd találok neki másikat vagy harmadikat. Persze el is pusztulhatnak növények, de ki garantálja, hogy egy épített kert növényei nem pusztulnak el? 
Ha megmutatom valakinek (főleg, majd amikor meg is nyitom a kertet), mit mutatnék? Hogy ez az a kert amit Gipsz Jakab tervezett, de én dicsekszem vele? 
Szóval fel se merül, hogy valaki más...  a kertet én tervezem, építem a saját örömömre. 

***

Egyébként tegnap is haladtam, kivettem a napot. Talán ez volt az utolsó igazán szép, napos, meleg nap tavaszig, ki akartam használni. Sikerült is, egész nap kinn voltam, csodaásóvilláztam egy újabb darabot, rengeteg füvet kitisztítottam az évelő ágyásokból is. Hihetetlen, hogy a mulcsolás után mennyi zab nőtt ki, de a szénás takarás se különb, abból meg fű kelt ki elég sok.

Kiszedtem az elszáradt őszirózsákat is, nem szedtem magot róluk, csak jól megráztam, majd kikel magától. 

A kis rózsaszínű minirózsámmal vagyok bajban, benőtte a tyúkhúr és maga a rózsa is el van terülve a földön, nem tudom, hogy szedjem ki közüle. Pedig nem kéne hagyni, hogy magot hozzon, mert akkor egyre rosszabb lesz csak.

Az előkertből is kipucoltam a füvet amennyire lehetett. Ez az idei fűözön, ez nagyon durva. 
Vannak részek, ahol azt hiszem, hogy egyszerűen le fogom kaszálni hétvégén, mert ezt kigyomlálni nem lehet.
Ez a rész ki se látszott a tyúkhúrból. Az olasz kontyvirág már második tavasszal virágzott, de termést eddig még nem hozott, de a levele is szép, mutatós és télen is megmarad. 

A szarkalábakat még most is mutatom, mert nem győzök betelni velük, annyira szépek. 

A sisakvirág az idén ennyit bírt kicsikarni magából, 2 db virág... pedig ennek szép, hosszú fürtben kéne nyílnia, de az aszály után ürülök annak is, hogy egyáltalán életben van. 

Fények. :) 

Ezt a "manót" néztem és azon gondolkodtam, hogy olyan, mint egy öngyilkosjelölt, aki éppen ugrani készül. :D 

És akkor a macska szekció következik. Ezek úgy el tudnak bújni a kertben, hogy alig venni őket észre. Böbikét se vettem volna észre, ha nem akarja, de rám nyávogott a jezsámen bokor közepéből. 
Aztán meg kifeküdt napozni, ők is nagyon élvezik ezt a kései jó időt. 

Ezt a BundásDudvát nem én ültettem. :D :D (Herkules)