Tegnap délután olyan álmosnak éreztem magam amikor kiléptem a melóból, hogy azt hittem semmire se lesz jó a péntek délután. Le is dőltem kicsit, de nem kellett 10 percnél több, már mentem is kifelé a kertbe.
Nekiálltam és lekaszáltam megint egy darabot a füves részből, mit mondjak, leizzadtam rendesen. Valahogy most olyan sűrű a fű, hogy nehezen vitte a damil, de azért végül sikerült levágni, ha nem is lett valami tökéletes. 

Aztán szedtem még ribizlit, ami a hűtőben van, még le kell majd szemeznem. Estére terveztem, de megláttam, hogy mennyi zöldbab van és azt is elkezdtem leszedni és feldolgozni. Most hirtelen egyszerre elég sok minden lett, de itt az egész hétvége, a ribizlivel és zöldbabbal végezni akarok. 

Két zacsival lett a zöldbabból, nem volt már türelmem többet szedni, mert zabáltak a szúnyogok (vagy valamik). Úgy megcsípte valami a csuklómnál, hogy alig tudom enyhíteni a viszketést. Ezek évről évre egyre rosszabbak, persze a vegyszeres irtással olyan szépen szelektáljuk őket, tényleg csak a legerősebbek maradnak életben és azok szaporodnak tovább.

Mindenesetre a babom csodaszép, nagyon zsenge, ezért is akarom még ma leszedni és feldolgozni az egészet. 

 Tegnap még visszavagdostam egy csomó muskotályzsályát is, nem szeretném, hogy magot hozzon, nagyon szapora. Szépen visszadaraboltam őt is saját maga alá, hadd komposztálódjon el.

A kert nagyon szép csupa zöld, csupa szín.

Az évelő fátyolvirág kissé túl nagyra nőtt és kiraktam a támasztékot hozzá, erre eldől az ellenkező irányba. Nem merem megmozdítani, mert nagyon törékeny a szára. Valahogy majd ki kell bányásznom alóla a kis tuját és van ott évelő kokárdavirág is, aminek már egy ideje látszik, hogy nem jó a hely, majd át fogom ültetni onnan valahová... mert már nem nagyon van üres hely. Parlagot kell törnöm megint, de nem a 31 fokban fogom csinálni, az biztos.

Az ernyős verbénát szépen megutáltam, nagyon szórja a magját, nagyon szapora, nagyon erőszakos és ez nem az a fajta virág, amiről az ember nyesegeti az elnyílt virágokat, legfeljebb Hamupipőke. Szép-szép, de lehet,hogy végleg ki fogom ebrudalni a kertemből. 

A túlélő harangvirágom.