Ahogy az időjárást nézem, ma nem sok kertészkedésre  lesz alkalmam. Éjjel esett az eső és most reggel is esik, szemerkél. A következő napokra megint -4-5 fokokat ígérnek... vége lehetne már. 

Ma reggel vettem észre, hogy a téltemető is elkezdett kibújni. Úgy tűnik, hogy itt ennyire hideg a talaj, másutt már el is virágzott. A téltemetőről már egészen lemondtam, nem is tudom hányadik próbálkozásom volt. Nem minden "kudarc" származott abból, hogy nem kelt ki, mert nem is egyszer volt, hogy rendeltem és nem érkezett meg, csak az árát kaptam vissza. Néha már úgy éreztem, hogy nem akar a kertbe jönni ez a virág. De most bújik, végre!

Az egyik keltike is lassan kinyílik a másik fajta is kidugta már a leveleit, nagyon örülök nekik.

Bújnak a császárkoronák is és látszik, hogy lesz rajta virág is. Tavaly nem hozott virágot, ahogy annyi más hagymás sem. Szörnyű volt az a száraz ősz és tél, illetve majdnem egy egész évünk volt érdemi csapadék nélkül. 

És persze a krókuszok! Tegnap még sikerült szép fotókat készíteni a kertben, most az ő idejük van, de már nem sokáig. majd visszahúzódnak és legközelebb csak jövő tavasszal fogjuk őket látni, persze az őszi krókuszok kivételével. 
Van még két telep, amiket nem láttam még virágozni, kíváncsi vagyok, hogy kinyílnak-e. Most még hideg van nekik, de ha hirtelen felmelegszik az idő, akkor meg azért nem nyitnak virágot. Meglátjuk. 

 Csináltam pár fotót a vasárnapi ténykedésemről. Szeretem megőrizni az állapotképeket is a kertről, így az évek alatt majd szépen követhető lesz, ahogy változik. 
Ezek itt nem nagy változások, csak a tavaly nyár végi és őszi esők miatt elburjánzott fűtől való szabadulás. Azt hittem nem leszek képes visszahozni a kertet, de most látom a fényt megint a fűalagút végén. És persze azt is, hogy még sűrűbben kell beültetnem a növényeket, hogy ne tudjon újra ennyire elgazosodni. Ahol már elég sűrűn vannak, ott szinte alig kell hozzányúlnom és most az is nagyon szépen látszik, hogy ahol le volt mulcsolva, ott is kevesebb a fű és ami van, az is nagyon könnyen kihúzható. 
Kár, hogy megint jön az eső...

Tegnap annyira jó idő volt, hogy munkaközi szünetekben is mentem kifelé. Alig várom már, hogy a délutánokat is kinn lehessen tölteni a kertben. Felcsodaásóvilláztam egy darabot, azt az ágyást, amiben tavaly a Kibédi barna uborka volt. Elkezdtem ebbe az ágyásba augusztusban epret telepíteni és a letakart epres ágyást is meghosszabbítottam tavaly, oda is tettem még epret. Nem maradt meg mind, de majd elszaporodik. Majd szénával le fogom takarni ezeket. Viszont úgy tűnik, hogy a geotextil alatt nem öregednek olyan gyorsan az epertövek és sokkal könnyebben is ápolható, ezért lehet, hogy ezzel takarom majd az új részeket is. Nem szép, különösen ilyenkor, de amikor az eprek megnőnek, akkor nem látszik ennyire. 

A villázás kiterjedt az ágyások közötti járatra is, mert nagyon elszaporodott benne a fű, egy jókora darab megint rendben van és ültethető. 

 És persze a virágok. Végre sikerült egy normális képet csinálnom a mahóniáról. Tavaly ültettem ezt a kis cserjét és már decemberben elkezdett bimbózni, de most kezdi nyitni a virágait. 

Egyre jobban nyílnak a lila krókuszok is, nagyon szépek ezek a hatalmas kelyhek és akkora élet van rajtuk, tele voltak méhecskékkel és az egyikben egy nagy, kék fadongó eszik vagy alszik, nem is tudom, de annyira aranyos! :) 

Remélem anyukám odafentről látja, hogy szépül a kertem. Ma fél éve, hogy elment... nem lett könnyebb, el se tudom mondani, hogy mennyire fáj. 
Így visszatekintve most fogom fel igazán, hogy meghalt. Akkor, amikor az egész történt, amikor még a kórházba jártam hozzá - bár tudtuk - de olyan voltam, mint egy robot. Csak mentem, csak tettem amit tudtam, nem is gondolkodtam... Vannak nehéz érzéseim és gondolataim, hogy mit lehetett volna másképp. Persze tudom, utólag az ember könnyen okos  és nem kéne, próbálom is nem beleengedni magam semmilyen bűntudatba, mert azt is tudom, hogy az nem használ senkinek, sőt... de nehéz. Talán az a jó, hogy tudok sírni, csak visszahozni, azt nem tudom. Azt hiszem sosem fogom igazán felfogni ezt a volt-nincs állapotot, hogy az ember csak úgy eltűnik a világból. 
Nyugodj békében drága anyukám! 

A döglött kígyó másnap reggelre nyomtalanul eltűnt, szerintem RókaKomának lett belőle pár fogára való falat.  Valószínűleg a macsekok is összetalálkozhattak vele, mert Böbe is és Elza is nagyon hamar bejött estefelé és másnap reggel Böbe alig mert kimenni. 
Ilyenkor mindig van valami kaland előzőleg, de aztán gyorsan el szokta felejteni. 

Tegnap szép, napsütéses idő volt, már megmutatták magukat a lilás-cirmos krókuszok is. Sajnos ma megint borús az idő, nem hiszem, hogy ki fogják nyitni a virágaikat.  

Színesedik ez a sárga telep is. Olyan jó, hogy ilyen sokáig virágzik. 

A fehér ibolyák is kinyíltak az udvarban. Sokkal több lesz még, de egy melegzugos résen már szépek. 

Találtam egy elhullott fadongót, szegényke talán túl hamar felébredt, nincs még annyi nektár, ami neki kellene. Olyan szép, sajnálom. :( Szeretem őket nagyon, csoda szép kékek, nagyon szeretik a muskotályzsálya virágját és az lilaakácot is. 

Tegnap nagyon örültem, hogy elállt a szél, legalább egy napra kijutottam a kertbe. A nap is sütött, de hűvös volt az idő. 
Nem csináltam túl sok dolgot. Egyrészt tettem ki patkánymérget, mert nem szeretném, hogy az a patkánykoma, aki idemászkál macskakaját enni,  elszaporodjon itt nekem. Most úgy látom, hogy egyedül van még. 
Hogy a macskák ne jussanak hozzá (se a róka), feltettem a patkány útjába egy gerendára a patkánymérget egy vizesflakonban. Akkora lyukat vágtam rajta, amihez ő hozzáfér, de más nem és ragasztószalaggal felfogattam a gerendára. Meglátom, hogy el fog-e fogyni. 

Egyébként tegnap az egyik évelőágyásban tevékenykedtem. felvilláztam két elfüvesedett részt is, kiszedtem a füvet elhordtam a komposztra. Jó sokáig tartott, próbálom azokat az apró fűféléket kiszedni, amiket már mutattam, mert nagyon agresszívan szaporodik, bár itt minden gyom nagyon agresszív. 
Kiszedtem még a füvet a múltkor felvillázott részből is a cserjéknél, nem nagy terület, de akkor is, haladás ez is. 

Gondolkodtam, hogy lassan kéne veteményezni is, de még tegnap reggel is -3 fok volt, jéghideg a talaj, szóval minek még? Úgyse hajt ki semmi, amíg hideg a föld. 

Elza végre kiment egy kicsit. A CicaNéni úgy belakta magát a verandára, hogy alig jár ki. Remélem nyáron többet kinn lesz. Bár nem tudom jó-e neki. Ha kimegy, akkor rögtön rájön a "farokideg", a farkát hajszolja és morog-hörög, mint egy vadállat. Totál ki tud akadni. Azt hiszem szörnyű emlékei lehetnek ennek a cicának. Benn meg nyugisan van, melegszik a radiátoron vagy bungizik... szerintem biztonságban érzi magát itt benn a verandán.