Megkezdődött a szarvasbőgés. Hajnalban először bődült el a szarvas (illetve először hallottam az idén ilyen közelről és tisztán a hangját), itt volt a ház mellett a mezőn. Kikukkoltam az ablakon, de a ház előtt csak egy fiatal szarvast láttam és körülötte ott rohangászott egy róka. Biztos gondolta, hogy mekkora darab hús, de nem támadta meg és a szarvast se nagyon zavarta a róka. 
Én komolyan mondom, hogy akkora élményeim vannak itt a vadállatokkal, hogy az fantasztikus! Persze előtte Pesten a belvárosban lakva nehéz lett volna ilyen élményeket szerezni, de itt aztán van belőle bőven.
Átmentem a másik ablakhoz és ott láttam egy másik hatalmas szarvast, nőstény volt, szerintem a fiatalnak az anyja lehetett, bár nem tudom, hogy ezek az állatok meddig gondozzák az utódaikat, aztán ahogy a szemem hozzászokott a félhomályhoz, úgy kibontakozott a nagy szarvasbika is. Néztem őket egy darabig, aztán visszajöttem a szobába, mert hűvös volt a hajnal, de azért mégegyszer kikukkoltam az ablakon. Akkor már két róka játszott, kergetőztek, a fiatal szarvas már nem volt ott. Aztán a két róka is elszaladt, ki a patak felé. Olyanok ezek a rókák, annyira gyorsan szedik a lábukat, mintha jégen csúsznának. A róka nem lohol, hanem szinte úszik a teste a levegőben, érdekesek és akkora fülük van! Imádom őket! 
Végül mégegyszer felkeltem, amikor a nagy bika egészen közel bőgött és láttam, hogy itt sétált el az úton, a falu irányába, de biztos nem ment be. Van itt egy út balra be az erdőbe, szerintem ott mehetett el, de azt már nem láttam, mert kitakarja az orgonafám és nem is hallottam. Még most is alig hiszem el, hogy ezek a hatalmas állatok milyen csendben járnak. A szarvasbika patájának a koppanását is alig hallottam az úton, pedig aszfalt. Az erdőből is úgy tudnak kijönni, hogy nem hallani őket, pedig tele van korhadt fával és csupa bokor, súrolniuk kellene, de szinte teljesen hangtalanok. Mint az árnyék, úgy tud kijönni a csapat az erdőből.
Aztán meg a bika itt bőg az ablak alatt. :)))))

***

A kertben pedig tényleg minden képen van macska! :))) Itt Elza koslat utánam éppen. 
Már szinte minden virágról volt kép, de annyira szépek. 
Tegnap elkezdtem kiszedni a füvet onnan is, ahol éppen Elza sétál, már az se fogja szétszórni a magját, de csepp a tengerben. Jó, hogy nincs olyan meleg már, ki lehet menni, bár a szúnyogok egyre többen vannak. 

Itt is... de ezt nem miatta fotóztam, hanem a sokat emlegetett ernyős verbéna miatt. Kigyomlálom és egy hét múlva ennyi van helyette és ennyire nő. Borzalmas. 

Az őszirózsák is meg vannak táltosodva, nagy tövek fejlődtek és rengeteg virág van rajtuk. 

A kedvenc színű tátikám. 

Varjúháj, bár még most se nyílt ki teljesen. Érdekes, hogy már július végén is csupa bimbó volt, azt hittem sokkal hamarabb ki fog virágozni, de végül csak kihúzza szeptemberig. 

Ez itt egy kedvenc részletem, ezen a tavaszon-nyáron népesült be növényekkel és még nincs készen teljesen, de alakul.

Hajnalkák, elég gyérek az idén, de legalább van rajtuk virág és végre van világoskék is. 

Szarkaláb másodvirágzása. Nagyon érdekes, hogy teljesen más a színe ilyenkor, mint tavasszal volt. 

És megint titónia, lett, gondolkodtam pedig, hogy egyáltalán vessek-e, de nem bántam meg. 

Megrendeltem két jujubát (kínai datolya), két különböző fajtát, nagyon remélem, hogy beválnak majd. 
Találtam egészen épeszű áron, mert van, ahol nagyon drágán adják, sőt, a legtöbb helyen (már ahol van egyáltalán) nagyon drágán adják. 
Ugyan szeretek halogatni, pl. az almafa vásárlást már 3 éve halogattam, de azt hiszem jól tettem, mert akkor most nem lenne helye a jujubának, az almát meg azt sem tudom hol tárolni ami van, már amikor terem. Az idén nem tudom lesz-e 3 szem... 

A jujubához viszont nagy reményeket fűzök, nincs ellensége, berakható üvegbe, aszalható és nagyon egészséges. Bár az alma is egészséges, de azt megveszem, mert almaimádó vagyok, de frissen szeretem. Egy napot sem vagyok el alma nélkül, már most is alig várom a friss, idei almákat. 
A jujubát viszont főleg aszalni tervezem, ehhez már néztem kétféle aszalót is, amit szeretnék majd megépíteni. Nem akarok aszalógépet venni, mert nem tervezek olyasmit, amit növeli a költségeimet, mire nyugdíjas leszek, ezért a villany felhasználás nélküli aszalásra készülök. Már találtam kettőt is, szerintem mind a kettőt meg tudom építeni. És ha lesz saját jujubám, akkor nem kell az Ázsia Centerbe futkosni, hogy aszaltat vegyek. 

Túladtam a kapálógépen is, apu elvitte, ne álljon itt, nem kell nekem egy ekkora gép, nem tudtam vele dolgozni, túl nehéz volt nekem.Tavasszal próbáltunk vele kapálni, de az lett csak az "eredménye", hogy annyira kifacsarta a térdemet, hogy két hétig szinte semmit nem tudtam csinálni. 
Sokkal könnyebb a csodaásóvillámmal dolgozni, az a legjobb kerti szerszámom, ami valaha is volt. Arról nem beszélve, hogy a kapálógép olyan rondán túrja össze a talajt, a széleken utána kellett dolgozni ásóval, mögötte az ember meg összegyalogolja... aztán újra fel kell lazítani, meg gereblyézni, egy csomó nehéz és fölösleges munka. 
A csodaásóvillával alig van fizikai megerőltetés, nagyon szépen fellazítja a talajt, szinte kipereg közüle, a gyomokat gyakorlatilag csak felszedem a fellazított földből, nem szétdarabolom, mint a kapálógéppel. Nálam rengeteg szulák van, nem akarok tízből százat csinálni... és gereblyézni se nagyon kell utána. 

És akkor a virágok ismét. A zörgővirágom. 

Visszavágtam a cickafarkat és megint nyílik. 

A Kleopátra tűjéről még lesz kép biztos, mert egyre nagyobb, egyre jobban elágazik és egyre szebb. Ez most egy közeli. 

A Helenium a tűztövissel nagyon szép és óriásira nőtt, nem gondoltam, hogy ekkora lesz, de örülök neki. Nagyon mutatós virág, nagy a díszítőértéke. Már kezd elnyílni, de még mindig szép. 

Itt már látszik, hogy alakul a cserjés sáv a kerítés mellett. Már meghaladták a kerítés magasságát, a tűztövisek is, a tamariska is és hátul a cserszömörce is nagyon megnőtt. 
Itt elöl a kékszakáll nem lett szép az idén, felkopaszodott a szára, sajnos nem metszettem meg eléggé. Sokkal drasztikusabban vissza kellett volna vágni de azt szerettem volna, hogy nőjön nagyobbra. 

Böbike, még most is látszik az oldalán a harapások nyoma, ott van levágva róla a szőrikéje, de már növöget. 

Minden képen virág és macska... :) 

A trombitavirágok utolsó példányai, már szedtem róluk magot is. 

És a varjúhájak közül az egyik, csodás. 

Kezdenek virágozni a krizantémok is, itt előtte van egy őszi sisakvirág, remélem majd kinyílik ez is és együtt is tudok róluk fotót készíteni. 

Elvileg megjött a lehűlés, 20 fok volt reggel... eddig 17-19 fokok voltak reggelente, amíg tartott a kánikula. Ma reggel kb. 10 percig dörgött és nagyon villámlott, esett 6 csepp eső és annyi. Én még mindig várom a lehűlést. 
Szerencsére itt nálunk nem volt olyan borzalmas kánikula, mint az ország többi részén, itt tegnap (hétfőn) volt a legmelegebb, egészen késő délutánig tartotta magát a 34 fok, de elég volt már belőle. 

 Hoztam pár képet a büdöskéimről, elegánsabb nevükön bársonyvirágokról, mert szeretném kicsit népszerűsíteni őket. Sajnos az utóbbi időben nem, vagy egyre kevesebbet látom ezeket a virágokat a kertekben.