Megkezdődött a szarvasbőgés. Hajnalban először bődült el a szarvas (illetve először hallottam az idén ilyen közelről és tisztán a hangját), itt volt a ház mellett a mezőn. Kikukkoltam az ablakon, de a ház előtt csak egy fiatal szarvast láttam és körülötte ott rohangászott egy róka. Biztos gondolta, hogy mekkora darab hús, de nem támadta meg és a szarvast se nagyon zavarta a róka. 
Én komolyan mondom, hogy akkora élményeim vannak itt a vadállatokkal, hogy az fantasztikus! Persze előtte Pesten a belvárosban lakva nehéz lett volna ilyen élményeket szerezni, de itt aztán van belőle bőven.
Átmentem a másik ablakhoz és ott láttam egy másik hatalmas szarvast, nőstény volt, szerintem a fiatalnak az anyja lehetett, bár nem tudom, hogy ezek az állatok meddig gondozzák az utódaikat, aztán ahogy a szemem hozzászokott a félhomályhoz, úgy kibontakozott a nagy szarvasbika is. Néztem őket egy darabig, aztán visszajöttem a szobába, mert hűvös volt a hajnal, de azért mégegyszer kikukkoltam az ablakon. Akkor már két róka játszott, kergetőztek, a fiatal szarvas már nem volt ott. Aztán a két róka is elszaladt, ki a patak felé. Olyanok ezek a rókák, annyira gyorsan szedik a lábukat, mintha jégen csúsznának. A róka nem lohol, hanem szinte úszik a teste a levegőben, érdekesek és akkora fülük van! Imádom őket! 
Végül mégegyszer felkeltem, amikor a nagy bika egészen közel bőgött és láttam, hogy itt sétált el az úton, a falu irányába, de biztos nem ment be. Van itt egy út balra be az erdőbe, szerintem ott mehetett el, de azt már nem láttam, mert kitakarja az orgonafám és nem is hallottam. Még most is alig hiszem el, hogy ezek a hatalmas állatok milyen csendben járnak. A szarvasbika patájának a koppanását is alig hallottam az úton, pedig aszfalt. Az erdőből is úgy tudnak kijönni, hogy nem hallani őket, pedig tele van korhadt fával és csupa bokor, súrolniuk kellene, de szinte teljesen hangtalanok. Mint az árnyék, úgy tud kijönni a csapat az erdőből.
Aztán meg a bika itt bőg az ablak alatt. :)))))

***

A kertben pedig tényleg minden képen van macska! :))) Itt Elza koslat utánam éppen. 
Már szinte minden virágról volt kép, de annyira szépek. 
Tegnap elkezdtem kiszedni a füvet onnan is, ahol éppen Elza sétál, már az se fogja szétszórni a magját, de csepp a tengerben. Jó, hogy nincs olyan meleg már, ki lehet menni, bár a szúnyogok egyre többen vannak. 

Itt is... de ezt nem miatta fotóztam, hanem a sokat emlegetett ernyős verbéna miatt. Kigyomlálom és egy hét múlva ennyi van helyette és ennyire nő. Borzalmas. 

Az őszirózsák is meg vannak táltosodva, nagy tövek fejlődtek és rengeteg virág van rajtuk. 

A kedvenc színű tátikám. 

Varjúháj, bár még most se nyílt ki teljesen. Érdekes, hogy már július végén is csupa bimbó volt, azt hittem sokkal hamarabb ki fog virágozni, de végül csak kihúzza szeptemberig. 

Ez itt egy kedvenc részletem, ezen a tavaszon-nyáron népesült be növényekkel és még nincs készen teljesen, de alakul.

Hajnalkák, elég gyérek az idén, de legalább van rajtuk virág és végre van világoskék is. 

Szarkaláb másodvirágzása. Nagyon érdekes, hogy teljesen más a színe ilyenkor, mint tavasszal volt. 

És megint titónia, lett, gondolkodtam pedig, hogy egyáltalán vessek-e, de nem bántam meg.