Tegnap az időjárás megint kivégezte a kertészkedést, csupa víz volt minden. Már hajnalban volt egy nagy zivatar, aztán délután megint jött egy, jégesővel. Mindig mondom, hogy valami zavar van erőben, mert a JóIsten csak az idén hallotta meg a tavalyi imáinkat az esőért, de most, hogy meghallotta, adja is az égi áldást, ha kell, ha nem. 

Így aztán kertészkedés helyett kitakarítottam és sütöttem cukkiniből Scarpaccia-t, – toszkán cukkinilepényt. A FB-n láttam Havas Dóránál, onnan másoltam ki a receptet, szóval nem saját találmány, de tényleg nagyon finom lett. 

Hozzávalók:

3 közepes cukkini (*én 1 cukkiniből csináltam)
1 kisebb lilahagyma
1 teáskanál só
1 teáskanál morzsolt kakukkfű
3 evőkanál frissen reszelt parmezán (*volt egy kis maradék reszelt sajtom, azt is beletettem a parmezán mellé)
12 dkg sima liszt
4 dkg kukoricadara (*kukoricalisztem volt itthon, azt tettem bele)
1-1,5 dl víz (vagy a cukkini leve)
*illetve én adtam még sót ebbe a keverékbe is és a sütőpapírt megpermeteztem egy kicsi olívaolajjal, bár a sajtokból is kisült a zsiradék, szóval nem volt lényeges. 

Elkészítés:
A cukkinit uborkaszeletelőn vékonyra szeleteljük, a hagymát szintén vékonyra vágjuk. A kettőt együtt egy szűrőbe tesszük, megszórjuk sóval, összekeverjük és hagyjuk legalább egy órát állni, hogy a cukkini kiengedje a levét.
Ezután a cukkinit egy tiszta konyharuhába tesszük és amennyire csak tudjuk, kinyomkodjuk a levét, amit felfogunk egy tálba. A sütőt közben 200 fokra előmelegítjük.
Egy nagy keverőtálban összekeverjük a lisztet, a kukoricadarát, a reszelt parmezánt és a kakukkfüvet. Annyi lecsepegett lét adunk hozzá, hogy sűrű palacsintatészta állagot kapjunk, majd beleforgatjuk a cukkinit és a hagymát is.
Egy nagy tepsit leterítünk sütőpapírral és vékony rétegben elsimítjuk rajta a cukkinis masszát. Előmelegített sütőben 40 percig sütjük, hogy ropogós legyen. A sütőből kivéve pizzavágóval felszeleteljük és azonnal fogyasztjuk.

Csúcs lett és tényleg ropogós:

 Felbuzdulva a Scarpaccia-n, mert télen is akarok ilyet enni, kimentem megnézni van-e olyan korú és méretű cukkinim még, ami jó lenne. Volt... 3 is. Be is hoztam őket, elkarikáztam és besóztam, hogy a leve kicsurogjon, úgy tettem el a fagyasztóba. Nem tudom milyen lesz, még sose tettem el sósan semmit, remélem megfagy. 

Volt egy pár padlizsánom is még, szerintem már nem lesz több, azokat lesütöttem és krémként egy adagot lefagyasztottam és hagytam a hűtőben is frissen padlizsánkrémnek. 

És megint leszedtem egy csomó paradicsomot, lehéjaztam és a magokat is (nagyjából) kiszedtem belőle, hogy csak a húsa maradjon. Aprítógéppel összeturmixoltam és megfőztem, üvegekbe tettem sűrített paradicsomnak. Kis sót és némi táblás cukrot tettem bele, 4  kis üveggel lett ebből is. 
Most megint elég volt a befőzésből egy időre. 

A kert pedig nagyon szép, ezek még a vasárnapi esők előtt készültek, az eső viszont tegnap a szarkalábakat eléggé elverte, pedig olyan szépen másodvirágzott. Bár ilyenkor már nem annyira szeretem, mert sokkal gyengébbek a szárai és nem tartja magát olyan szépen, mint tavasszal, most teljesen lefeküdtek az esőtől. 

A Kleopátra tűje, ez egyetlen tő... 

A rózsaszín mocsári hibiszkusz magjait még anyukám gyűjtötte nekem a szomszédságából. Tavaly nem kelt ki, de nem dobtam el a magokat és idén tavasszal újra megpróbáltam, ezúttal nedves papír között csíráztattam és két szép növényem is lett belőle. 
Jó érzés itt tudni a kertben, hogy ez még anyukámtól van. 
Jönnek a rossz évfordulók... tegnap volt egy éve, hogy bekerült a kórházba, illetve szombati napon történt, de dátumra tegnap volt. 
Jön a szülinapja is, a halálának az évfordulója is... ez most nehéz időszak lesz nagyon. 

Ez a ma reggeli hatalmas zivatar már nem kellett volna. Egyrészt borzasztó volt, akkora elektromossággal, hogy még a macskák is féltek és legalább egy nyomorult hétvégére lenne már olyan idő, amikor tudom csinálni, amit szeretnék. Pedig tegnap olyan jól haladtam. 

Tegnap reggel fél 10-re már kész is voltam a kaszálással. Belül vágtam le a füvet, az alsó kertrész kivételével. Általában 3 darabban szoktam levágni, a felső kertrész a zugokkal, az alsó és kívül a ház előtt. 
A többit majd a jövő hétvégén megcsinálom vagy esetleg hétközben munka után, de utóbbinak kevés az esélye, olyan zombi vagyok mindig a nap végére.  

Tegnap viszont kigyomláltam a legfelső-legelső évelőágyást, mert már felismerhetetlen volt. Egy csomó virágot vissza is vágtam, mert nem akarom, hogy magot hozzanak, bár a Heleniummal már elkéstem, majd meglátom, hogy mennyire szapora fajta. Nem bánnám, ha egy-két szaporulat kikelne  belőle, mert máshová is el tudom képzelni a kertben. 

Itt még megvolt a helenium, augusztus 28-i kép. Azóta elbarnultak rajta a virágok, azért vágtam le. Ott van mulcsként saját maga alatt. 

Egyből sokkal jobban látszik a tűztövis is a sok szép termésével és mellette már nyílik a kékszakáll is. Mögötte pedig virágot hozott  a magról vetett mákkóró.

Ugyanígy pár kúpvirágot is kivettem, de már azoknak is kipergett a magja. Az egyikből szedtem is, mert érdekes barna színe van, csak kevés sárga van benne, de szerintem nem fogok vele tavasszal bajlódni. Sőt, az is lehet, hogy szétszórom a kert olyan részébe, ahol szeretném, hogy jövőre kikeljen. Igen, ez lesz. 
Tátika magot is szedtem és kiültettem a két új, őszi virágzású krókuszt. Szépen kitábláztam, mert 5 perc múlva általában már lövésem sincs, hol mit hová... majd berajzolom a kertrajzomba is. 
És még begyűjtöttem a díszdohány magjait is, jó ötlet volt a mai esőt látva. Nem akar elállni...

A rengeteg idei magból kikelt törökszegfűből is ültettem át oda, ahová júliusban vetettem magot, mert azok viszont nem keltek ki, de szeretném, hogy jövőre ott is legyen belőle.  Azt a részt is előbb ki kellett gyomlálni, mert a folyondár teljesen benőtte. A folyondár az idén mindent visz, tele van vele az egész kert.

Itt a kép bal alsó sarkába ültettem a törökszegűt, egy kis diófa alatt van, kíváncsi vagyok, hogy majd meg tud-e nőni, bár a diófától búcsút fogok venni, de a leveleit akkor is le fogja hullatni oda. 
A kerti túróállatok (vakond) úgy tűnik nagyon szeretik a geotextilt, mert szinte kizárólag alatta túrnak. Az a nagy hupni is túrás, de alul le van téve egy 1*10 méteres geotextil is, végig van alatta turkálva, alig tudok menni rajta, olyan hepe-hupás. 
Egyébként szinte hihetetlen, hogy a következő kép ez év március 20-i, mekkora különbség! 

A kép alján lévő geotextil helyére ültettem most a törökszegfűt. 

És még a rózsákat is megmetszettem, nem mindet, de a lényegeseket igen. Ha nem lennének fagyok, októberre megint kivirágozhatnak. 

Ezzel el is telt a nap. 
A kaszálás jót tett a kertnek, még a legdzsuvásabb rész is másképp néz ki így, hogy legalább a kontúrok rendben vannak. Innen kiszedtem többezer nefelejcs magoncot és törökszegfűt is, mert mindenhová szétszórta a magját. 

Ez a rész se nagyon látszott ki a dzsindzsából, már a köveket se lehetett látni. 

Ezek a varhúhájak itt a kép alján kicsit ugyan nehezen látszódnak, de hoztak virágot. Ezek abból a száraz szárról lecsípett kis bigyókból nőttek meg, amik az alsó képen vannak. A picikről a kép április 29-én készült. Annyira szenzációs a természet, ugye? :) 
Ezért is imádom a kertet. Egy külső szemlélő számára lehet, hogy ezek a növények csak jelentéktelen kis kórók, főleg ha összehasonlítjuk a többi most virágzó varjúhájjal, de én tudom, hogy miből indultak. Még az se volt biztos, hogy megmaradnak-e egyáltalán és lám. :) 

 Az őszirózsák is szenzációsan gyönyörűek. 

Megint sok paradicsom érett meg a kertben, ezért csináltam belőle sült paradicsomszószt télire. 
Hogy aztán majd eláll-e az egy másik dolog, de nagyon finom lett. 
A paradicsom mennyiségét nem tudom, mert nem mértem, de kb. 2,5-3 kilónyi lehetett. Forró vízbe dobáltam, lehámoztam, kivágtam a száránál lévő részt és kockákra feldaraboltam. 
Egy nagy tepsit kibéleltem grillfóliával (csak, hogy könnyebb legyen utána elmosni) és beleraktam a paradicsomokat.
Meghámoztam 4 nagy fej vörös- és lilahagymát, kb. fél centis szeletekre vágtam s egyenletesen elosztottam a paradicsomon. 6 gerezd fokhagymát is feldaraboltam, azt is rászórtam a paradicsomra. 
Kapott még 3 teáskanál himalája sót, jó nagy adag friss, zöld kakukkfüvet, bazsalikomot és oreganót (mind friss volt). Szórtam még rá egy kis száraz olasz pizzafűszerkeveréket is. Aztán jól összemarkolásztam a kezemmel, hogy összekeveredjen, végül a tetejét meglocsoltam kb. 1 dl olívaolajjal és betettem 200 fokra a sütőbe és egy órát sütöttem. 
Aztán kiszedtem egy mély fazékba és botmixerrel jól összekutyultam és még egy kicsit odatettem forrni, nagyon pici tartósítót szórtam bele, aztán úgy melegen üvegekbe szedtem. Ami kimaradt, ahhoz főztem ki tésztát, nagyon finom lett. Talán eddig ez lett a legfinomabb paradicsomszósz, amit valaha is csináltam. 

Egyébként ha lesz ideje beérni, akkor még rengeteg paradicsom lesz, az a jó aszalni való fajta, ha... 

Megint vettem ÚjDudvákat, bementem tegnap a Mospilan (rém)hír miatt a boltba és vettem egy kicsi csomaggal. Nem mintha használnék vegyszereket, de legyen itthon a "ha minden kötél szakad" esetére és főleg az íriszek miatt, mert azokra keresztet vethetek, ha az íriszlégy beléjük telepszik. Márpedig évek óta beléjük telepszik. 
Szóval megláttam a krókuszokat és nem bírtam otthagyni. Egyrészt azért, mert kettő őszi virágzású és abból is a Sativa a valódi sáfrány, ami már van a kertemben, de csak kevés és nem is jó helyen van, majd fel akarom szedni tavasszal. Ennek keresek valami szuper helyet, mert szeretem nagyon a sárfányt és ennyiből már tudok szedni annyit, ami legalább két bolti zacskónyi (Kotányi) adagnak felel meg. Forintra lefordítva ez több, mint 1100 Ft. 
A Kotschyanus számomra teljesen új, még soha nem láttam, hogy is hagyhattam volna ott? 
A Bule Pearl pedig sokadik próbálkozás, hogy végre tényleg blue legyen, meglátjuk, de még jön egy adag a Királykertészettől is. 

Ez pedig a "margarétám". Még jó, hogy kiültettem, mert úgy voltam vele, hogy nem biztos, hogy akarok (az idei margaréta irtás után) további, akár másfajta margarétát, de ha már itt volt a palánta, akkor ne dobjam ki. 
Tök jó, hogy nem dobtam ki, mert ördögszem lett belőle. Viszont majd tavasszal át kell ültetnem naposabb helyre, és ma majd meg is jelölöm a helyüket, 2 van. 
A levele nagyon hasonlított a margarétáéra kiskorában, a jelölőpálcát pedig valahová elsinkófáltam, ezért nem tudtam, hogy mi ez, de végül is kellemes meglepetés lett belőle. 

Egyébként meg érdemes volt neki megvenni az ÚjBungit...