Ez a ma reggeli hatalmas zivatar már nem kellett volna. Egyrészt borzasztó volt, akkora elektromossággal, hogy még a macskák is féltek és legalább egy nyomorult hétvégére lenne már olyan idő, amikor tudom csinálni, amit szeretnék. Pedig tegnap olyan jól haladtam. 

Tegnap reggel fél 10-re már kész is voltam a kaszálással. Belül vágtam le a füvet, az alsó kertrész kivételével. Általában 3 darabban szoktam levágni, a felső kertrész a zugokkal, az alsó és kívül a ház előtt. 
A többit majd a jövő hétvégén megcsinálom vagy esetleg hétközben munka után, de utóbbinak kevés az esélye, olyan zombi vagyok mindig a nap végére.  

Tegnap viszont kigyomláltam a legfelső-legelső évelőágyást, mert már felismerhetetlen volt. Egy csomó virágot vissza is vágtam, mert nem akarom, hogy magot hozzanak, bár a Heleniummal már elkéstem, majd meglátom, hogy mennyire szapora fajta. Nem bánnám, ha egy-két szaporulat kikelne  belőle, mert máshová is el tudom képzelni a kertben. 

Itt még megvolt a helenium, augusztus 28-i kép. Azóta elbarnultak rajta a virágok, azért vágtam le. Ott van mulcsként saját maga alatt. 

Egyből sokkal jobban látszik a tűztövis is a sok szép termésével és mellette már nyílik a kékszakáll is. Mögötte pedig virágot hozott  a magról vetett mákkóró.

Ugyanígy pár kúpvirágot is kivettem, de már azoknak is kipergett a magja. Az egyikből szedtem is, mert érdekes barna színe van, csak kevés sárga van benne, de szerintem nem fogok vele tavasszal bajlódni. Sőt, az is lehet, hogy szétszórom a kert olyan részébe, ahol szeretném, hogy jövőre kikeljen. Igen, ez lesz. 
Tátika magot is szedtem és kiültettem a két új, őszi virágzású krókuszt. Szépen kitábláztam, mert 5 perc múlva általában már lövésem sincs, hol mit hová... majd berajzolom a kertrajzomba is. 
És még begyűjtöttem a díszdohány magjait is, jó ötlet volt a mai esőt látva. Nem akar elállni...

A rengeteg idei magból kikelt törökszegfűből is ültettem át oda, ahová júliusban vetettem magot, mert azok viszont nem keltek ki, de szeretném, hogy jövőre ott is legyen belőle.  Azt a részt is előbb ki kellett gyomlálni, mert a folyondár teljesen benőtte. A folyondár az idén mindent visz, tele van vele az egész kert.

Itt a kép bal alsó sarkába ültettem a törökszegűt, egy kis diófa alatt van, kíváncsi vagyok, hogy majd meg tud-e nőni, bár a diófától búcsút fogok venni, de a leveleit akkor is le fogja hullatni oda. 
A kerti túróállatok (vakond) úgy tűnik nagyon szeretik a geotextilt, mert szinte kizárólag alatta túrnak. Az a nagy hupni is túrás, de alul le van téve egy 1*10 méteres geotextil is, végig van alatta turkálva, alig tudok menni rajta, olyan hepe-hupás. 
Egyébként szinte hihetetlen, hogy a következő kép ez év március 20-i, mekkora különbség! 

A kép alján lévő geotextil helyére ültettem most a törökszegfűt. 

És még a rózsákat is megmetszettem, nem mindet, de a lényegeseket igen. Ha nem lennének fagyok, októberre megint kivirágozhatnak. 

Ezzel el is telt a nap. 
A kaszálás jót tett a kertnek, még a legdzsuvásabb rész is másképp néz ki így, hogy legalább a kontúrok rendben vannak. Innen kiszedtem többezer nefelejcs magoncot és törökszegfűt is, mert mindenhová szétszórta a magját. 

Ez a rész se nagyon látszott ki a dzsindzsából, már a köveket se lehetett látni. 

Ezek a varhúhájak itt a kép alján kicsit ugyan nehezen látszódnak, de hoztak virágot. Ezek abból a száraz szárról lecsípett kis bigyókból nőttek meg, amik az alsó képen vannak. A picikről a kép április 29-én készült. Annyira szenzációs a természet, ugye? :) 
Ezért is imádom a kertet. Egy külső szemlélő számára lehet, hogy ezek a növények csak jelentéktelen kis kórók, főleg ha összehasonlítjuk a többi most virágzó varjúhájjal, de én tudom, hogy miből indultak. Még az se volt biztos, hogy megmaradnak-e egyáltalán és lám. :) 

 Az őszirózsák is szenzációsan gyönyörűek.