Herkules megint beteg... már nem is tudom mit mondjak. Szerda este azt hittem itt a vége, de remélem most már jobban lesz... Nem jött kedd óta enni, se vacsorára, se reggelire. Szerdán amikor jött este, alig élt. Valami seb van a bal vállán, iszonyúan, vastagon csurgott belőle valami, szerintem genny vagy nem tudom mi, de nem vér. 
Csak ült kinn az ablaknál, de nem is nagyon evett és nem is jött be a rácson belülre. 
Próbáltam becsalni a párkányra, gondoltam hátha meg tudnám fogni, de egy macskánál ez reménytelen, ő akkor sem jön hívásra, amikor jól van. Biztos lázas is volt, rázta a hideg, remegett és annyira érdekes volt, látszott, hogy várna valami segítséget tőlem, de megfogni nem tudtam. 
Előzőleg láttam meg rajta a sebet és amikor vizet ivott és úgy fordult (addigra odakészítettem már a betadint), akkor odanyomtam a betadinos vattakorongot, de épp csak hozzá tudtam nyomni. Ahogy hozzáértem, megugrott és elment. 
Kerestem, de nem az udvarban van, nem tudom hol lehet a búvóhelye újabban... gyakorlatilag bárhol. 
Azt hittem túl se éli az éjszakát, de nagy meglepetésemre tegnap reggel jött enni és egészen jókedvű is volt. Simizni is lehetett, de csak kicsit ölelgettem, mert azonnal elgaloppoztam a betadinért és most nem félősködtem, se nem finomkodtam, megfogtam a cicát és bekentem vele, de érdekes módon hagyta is. Lehet, hogy az az esti is hatott valamit? Vagy ahogy erővel rányomtam, talán segített a gennynek távozni? 
Nem tudom mi történt, de jobban van, az a lényeg. Pár nap alatt persze megint lefogyott... kezdhetem megint feltáplálni, hogy mire jön a tél, addigra összeszedje magát. 
Este is itt volt és szó szerint mutatta a sebét, megint bekentem neki, hagyta... el vagyok teljesen álmélkodva rajta. Megnézte a vattakorongon és megszagolta, hogy mi az, aztán persze lenyalta, de addigra beszívódott már belőle, ami kell. 
Itt ült az ablakban sokáig, sokat evett és azt hiszem, hogy végül már csak műsorozott nekem, hogy tutujgassam, de nem tutujgattam agyon, ne szokjon nekem rá arra, hogy beteg lesz a tutujgatásért. Szóval most nincs annyi ugyulibugyulizás. :)))) 

***

El tudnám viselni, ha örökre ilyen idő maradna, ezt az időjárást szeretem ősszel is, tavasszal is és most szabin vagyok, 5 napra megint az enyém az életem, csinálhatom, amihez kedvem van. 
Tegnap az igaz, hogy kicsit lelombozott valaki a facebookon, mert a jujuba feletti örömködésemre írta, hogy nagyon sok gyökérsarjat képez és, hogy ő már kiirtotta. A trombitafolyondárhoz hasonlította, ami igazán rosszul hangzik. 
No majd meglátom, én se küzdelmet tervezek, de majd éberen figyelni fogok. Olvasgattam a neten, de sehol nem találtam erre vonatkozó információt. 

Rendbeszedtem azt az ágyást (ez az egyetlen, ami rendben van), amibe az őszi retkeket vetettem, meg a rapinit. Egész szépen növekszenek és most már hűvösebb is van nekik éjszakánként, ezt szeretik. 
Minden szépen kikelt, talán a leveles kel legkevésbé, de ha még meg tudna nőni, nekem elég lenne pár darab is. Nem vagyok nagy fogyasztója, de levesbe finom és néha beleteszem smoothie-ba is.

Sziget a gyomtenger közepén...

Az utóbbi időben elkezdtem elhasználni a karalábék leveleit is. Nálam teljesen vegyszermentes és húslevesbe pl. nagyon finom. Nem szoktam eldarabolni, hanem kelkáposzta helyett, csak úgy beledobom, én szeretem a zöldségeket a levesben. Kivéve a hagymát, fokhagymát, illetve petrezselyem és a zellerzöldet szoktam kidobni belőle. 
Sőt, a karalábélevél nagyon finom rizsbe is belefőzve, apróra darabolva, jó ízt ad neki. 

Most már lassan elkezdem kiszedni a paradicsomokat is, az András bácsi féle ökörszív már teljesen lement, talán egy tő van még, amin van paradicsom, de már nem hiszem, hogy lesz ideje beérni, 9 fokos reggelek vannak, ezt már a paradicsom nem szereti. 
A tökfélék is az utolsókat rúgják, lassan úgy látom itt az ideje lebontani a kertet és felkészíteni a következő szezonra. Majd szépen fokozatosan, ahogy az időm engedi. 
A következő az uborkaszárak kiszedése lesz, na meg a rengeteg gyomé... jó szórakozás lesz, ráadásul még újra be fog füvesedni, mert korán van. Nem is tudom... lehet, hogy várni kellene vele egy kicsit, de akkor tényleg annyi magot szétszórnak a füvek, hogy jövőre hülyét fogok kapni. És hát... most van csodás idő odakinn. 

Elraktam a szépen megszáradt uborkamagokat is, és az olasz rózsapadlizsán magokat is. Szedtem be teljesen  érett sötétzöld és világoszöld cukkiniket is, most annak a magjai száradnak kinn a verandán, de gyűjtöttem be titóniát is, bordó Cosmost és a bordós-narancsárgás büdöskéből is. 
Szépen fokozatosan szedegetem be a magvakat, hogy minden legyen jövőre is. 

Nincs most sok képem, de a Kleopátra tűjét mutatom reggeli és délutáni fényben is. Annyira uralja ez az egy tő virág a kertet most, hogy az fantasztikus, nagyon elegáns, szép virág. 

Tegnap megérkezett a két jujubám! Csodás két kis fát kaptam, akkorák amekkorának ígérték és nagyon szépek. 

Az egyik a Kínai datolya TÜSKE NÉLKÜLI 2. éves oltvány "Thornless" termőképes K1 (60/70cm), a másik a Kínai datolya 'Geri's giant' 2.éves oltvány termőképes K2 (70/80cm).

Nagyon izgatott vagyok, hogy mi lesz ebből, remélem jól fogják nálam érezni magukat és termést is adnak majd rövid időn belül, talán már jövőre is egy kis kóstolót. 

Ez a tüskés, remélem a tüskék ekkorák maradnak és nem nőnek majd a fával együtt. 

Rögtön kiültettem őket, nem tudom nem lesznek-e közel, kb. 3 méter van közöttük, de ez már így lesz. 

Elkezdtem kiültetni a vásárolt virághagymákat és azokat is, amiket felszedtem az idén. Nem mindet persze, mert rengeteg apró szaporulat van. Csak a szép, nagy hagymákat ültetem ki.
Most már - hogy be van ültetve sok hely évelőkkel és véglegesnek tűnik a helyük - a hézagokat töltöm ki a hagymásokkal. Így tavasszal tele lesz a kert velük, sok helyen majd ezek hajtanak és virágoznak és amikor visszahúzódnak, addigra megnőnek az évelők és elkezdenek virágozni. 
Kezd kialakulni a kertben ez a fajta fokozatosság, már ebben az évben is megfigyeltem, hogy szinte mindig van nyíló virág. 
Most is szép még a kert, de már ott vannak a még csak nagy, sötétzöld foltokat képező évelő őszirózsák és a krizantémok is. Mindenütt vannak a kertben és csodás lesz, amikor majd kinyílnak. Előbb az őszirózsák jönnek majd és a krizantémok megkoronázzák a szezont és egyben be is fejezik. 

Szóval ugyanígy készítem elő a csodás tavaszt is és még októberben jönni fog egy rakás további hagymás növény is, na meg amit majd jártomban-keltemben veszek itt meg ott. 

Még rózsa is lesz, a 'Double Perfume' tele van bimbóval. :) Csak legyen szép, hosszú, napos, meleg őszi idő. 

 A tarackoló kékgyökér is milyen nagy már... ezt is anyukámmal szedtük még a kórház parkjában és annyira őrizgettem, hogy megmaradjon. Először cserépben neveltem, aztán cserepestül besüllyesztettem a földbe és úgy ápolgattam és nagyon örültem, amikor a következő tavaszon pár szál apró hajtás megjelent rajta. És most már ekkora. :) Pedig Anyókám mit össze korholt, hogy ne hozzak haza "kórházi" virágot, de milyen jó most, hogy itt van. Emlékeket idéz, kellemes emlékeket a kórház ellenére is, mert igyekeztünk úgy felfogni, hogy ez közösen töltött idő. Kirándultunk... a reggeli vérvétel után büféztünk, kávéztunk, ettünk, Anyókám szerint ez volt a nagy habzsi-dőzsi. :)))) 
Amikor elkezdtünk odajárni, akkor megkapta a kemót, aztán már csak ellenőrzésre jártunk és olyan szépen karban volt tartva a betegsége és akkor jött ez a rohadék covid... 
Nem volt ez persze mindig kirándulás, időnként nehezemre esett, mert fáradt voltam és állandóan a szabadságommal varázsoltam, hogy jusson is, maradjon is... de most már inkább a kirándulásra emlékszem. Így szépülnek meg az ember emlékei és ez így van jól. Volt közöttünk sok ellentét is, nagyon különböztünk egymástól, de ezeket is elfújta a szél valahová, mostanra annyira jelentéktelenné váltak... és ez is így van jól. 

A hajnalkáim szeretik a hűvösebb időt, ilyenkor szebben virágoznak. 

És a fügefám is milyen nagyra nőtt az idén. Tavaly kb. 40 centis volt. 

A pillangóvirágok is a hűvösebbet szeretik, ilyenkor bontakoznak ki szépen. 

Végre több virágot nyitott már a fehér szellőrózsa is, mögötte már készülődik egy lila évelő őszirózsa. 

Ez pedig a nemrég ültetett bordó tollborzfű, azt mondják nem telel át, de majd magot próbálok szedni róla. Van egy másik tollborzfüvem is, az áttelelt, ezért ezt is kinn hagyom, majd letakarom vastagon szénával, de nem sok reményt fűzök hozzá, mert Afrika trópusi vidékéről származik és Dél-Nyugat Kínában is él, nem a mi éghajlatunkra való.