Elkezdtem felcsodaásóvillázni a korai karalábék helyét, mert oda terveztem a téli vajfej salátát elvetni. Végül nagynehezen megcsináltam egy darabot, de nagyon meleg volt.
Elkezdtem még akkor, amikor árnyékos volt az a rész, de nagyon gyorsan odaért a nap és a napon már szenvedős volt. Így nem az egész darab lett rendbeszedve, csak egy kicsi, de az is elég lesz. Nem vagyok egy nagy salátaevő...

Végül 10 kis fészekbe raktam ki a magokat, mert nem akarom már palántálni, majd kiszedem a fölösleget és minden fészekben egy-egy saláta marad. Már ha fel nem magzik, mint tavaly...
Tudom, szörnyen néz ki, turkálás a fűtengerben, de most ennyire futotta. Egyébként a mulcs alól meglepően könnyen kihúzható a gaz. Tavaly is ilyen volt, majdnem... az idén füvesebb, szinte nem is gyomláltam/kapáltam és mégis ugyanúgy minden terem. 

Kezdődnek a brokkolik is, de érdekesen elágaztak, ilyen kis brokkolik lesznek rajtuk. Úgy látom, hogy ez majd fokozatosan lesz szedhető. Van önzáró tasakom, majd abba teszem és amikor lesz újabb, akkor csak hozzáadom. 

Bevettem egy nagy tökisszont is, gondoltam majd feldolgozom és közben szedek belőle magot is, de olyan kemény volt, hogy nem tudtam kettévágni sem. Végül kivágtam belőle egy cikket és abból kotortam magokat, a többi pedig ment a komposztra.

Beszedtem a bazsalikomokat is. Most még nagyon szépek voltak a levelei. Tavaly rengeteg volt, hatalmasak és nem tettem el eleget, aztán meg már megették a nemtudommik és nem is lett elég, szerintem már december környékén kifogytam belőle. Na, hát az idén ez nem fenyeget, ez a második szedés, rengeteg van a fagyasztóban. A bazsalikomot nem szeretem szárítva, mert elveszti a színét is és az aromáját is, de fagyasztva megmarad az íze és az illata is. 

Kiszedtem már pár paradicsomtövet is, eldaraboltam és ment a komposztra, illetve pár padlizsán is ugyanígy járt. Fokozatosan szedem fel a dolgokat a kertből, ami már nem terem vagy nincs már rá szükség, mert egyben nagyon sok munka és ki tudja milyen idő lesz. 

***

Ezt a fehér fajta Sedumot nagyon szeretik a rovarok, biztos nagyon tele lehet nektárral, a kék fadongók is imádják, ők az egész kertemet imádják, nagyon sok van belőlük. Nagy békés mamlaszok egyébként. 

A jó idő újra életrehívta a szellőrózsámat is, pedig már azt hittem elvirágzott, de megint rengeteg virág van rajta.

Itt pedig már a büdöske mellett nyílik a krizantém.

Tulajdonképpen el tudnám viselni, ha örökre ilyen idő maradna. Néha éjszaka esne egy kis eső, hogy a kertnek is jó legyen és úgy tök hepi lenne. 

Tegnapelőtt estefelé leszedtem a maradék hosszúkás paradicsomokat, már nagyon megszívogatta valami, szerintem polosok, sajnos. Nem is tudott az a részük teljesen beérni, de ami használható közülük, azokat még kiteszem aszalni. Még lesz 3-4 jó nap, ugyan nem fog teljesen megaszalódni, de a végén majd beteszem a sütőbe pár órára. Ezeket már nem olajba fogom eltenni, hanem simán papírzacskóba, mert úgy is eláll. Tegnap reggel ki is tettem őket aszalódni. 

Majd igyekszem lefotózni a stációkat, ahogy szárad. 

Egyébként ezek a paradicsomok borzasztó hosszú tenyészidejűek. A narancssárga csíkos a 'Pipakujuline Tribucine', ezt nem kellett kacsolni se, kb. 1 méteresre nőtt meg.
A piros, szintén paprika alakú pedig az 'Aurija', ez se nőtt nagyra, ezt se kellett sokat kacsolni. Mindkét fajta nyúlánk, keskeny növény, karózni kellett, mert vékony a száruk. A többivel egyidőben kiültettem a palántákat, nem későn, de nagyon nehezen érnek be. Persze az idei szezon elég fura volt, hideg volt a május és nyáron is sok volt az eső itt felénk. 

Elza talált a fűben egy lábatlan gyíkot, de megmentettem tőle. Biztos kinyírta volna, ha hagyom neki. Ilyen szempontból ezek a macskák rendkívül kártékonyak, élvezettel, csupán játékból, vadászósdiból kinyírnak mindent ami él és mozog és nem vaddisznó méretű. 

Őszülget a kert, de még szinte minden van. 
Tegnap szedtem be rózsaszín kakukkmák magot, de szórt is szét a magjából, mert már voltak rajta kinyílt tokok. A sárgát hagytam, hogy szórja szét magát, de az ágyás felső részén idejekorán kiszedtem  őket, mert ott már nem szeretném, hogy legyen jövőre is. 
Reggelente minden vastagon harmatos, nagyon szép a kert. 

Most nyílnak igazi, teljes pompájukban a varjúhájak is, csodásak, jövőre fogok szaporítani a kert több részébe is belőlük. 

Ez az év szenzációs volt a sok csapadékkal, akármennyire is mondogattam, hogy már elegem van belőle, a növények nagyon meghálálták. Minden hatalmasat  nőtt, bepótolták a tavalyit is, mert tavaly csak stagnáltak, de nem csoda, próbáltak életben maradni. 

A tamariska nagy kedvencem, nagyon szeretem a finom levélzetét és amikor tavasszal az egész növényt beborítják a rózsaszínű apró virágok, az valami csoda. A formáját is szeretem ahogy szépen meghajlik, az egész növény olyan kecses.
A tamariskám tavaly májusban ilyen volt és nem is nőtt semmit abban a szárazságban, legfeljebb nyár végére, de az sem volt számottevő.

Ilyen volt idén július elején. Nyár elején,  (június környékén) amikor odaültettem alá az árnyékliliomokat, még azt gondoltam, hogy elég sokára vet majd akkora árnyékot, hogy maradhassanak is, ezért átültettem őket, mert égette a nap. 

És most ekkora, azt hiszem jövőre mehetnek alá az árnyékliliomok. Bár most már meg fogom várni, hogy szaporodjanak az új helyükön, nem szedem majd ki újra őket. 

Most már majd utána kell néznem, hogyan és mikor lehet metszeni, mert az alsó ágai nagyon a földön vannak, nem kell, hogy betegségeket kapjon, azokat le akarom majd vágni róla. Kicsit törzsesre szeretném nevelni, szép, hosszú, lehajló ágakkal, mert úgy szép a formája szerintem és azért is, hogy alatta rendet tudjak tartani és hogy szaporodni tudjanak az alatta élő növények. 
Már van oda ültetve nyuszifül és kis meténg is. 

Annyira jó, hogy ilyen csodás idő van. Pénteken lekaszáltam a füvet a ház előtt végre és tegnap visszavágtam a sok mályvát is. Borzasztó szúrós-szőrös, mindig megfogadom, hogy sokkal hamarabb levágom, aztán sose jutok el addig időben. 
Egyébként molyolok a kertben, pénteken még kiszedtem a füvet az egyik évelőágyásból is, megint szedtem be magokat is, apróságok... de azért mindig sikerül valamit kihúznom a todo listámról. 

 Herkuló jobban van, de mégegyszer kifakadt a sebe és elég sok genny kifolyt belőle megint. Kenegetem neki a betadinnal és hagyja. Ez a cica tudja, hogy ez jót tesz neki, odafordul hozzám, hogy kenjem be. :) 
Ez nem harapásnyom, olyan, mintha kiszakadt volna a bőre, vagy kerítés sértette fel, vagy valami szúrós bokor. 
Szerencsére eszik, mint a disznó, én meg adom is neki, mert vissza kell híznia, amit lefogyott. Olyan ez a cica, mint a holdvilág, pillanatok alatt lesoványodik és olyan nehezen hozom őt mindig vissza. 
Lassan a téli cicahelyeket is elő kell készítenem, kitakarítani és fel akarok készülni arra is, ha nagyon hideg lenne, akkor Herkulónak a pincében csinálok helyet, ott jó meleg van, mert a fűtéscsövek jól befűtik.