Elkezdtem kiültetni a vásárolt virághagymákat és azokat is, amiket felszedtem az idén. Nem mindet persze, mert rengeteg apró szaporulat van. Csak a szép, nagy hagymákat ültetem ki.
Most már - hogy be van ültetve sok hely évelőkkel és véglegesnek tűnik a helyük - a hézagokat töltöm ki a hagymásokkal. Így tavasszal tele lesz a kert velük, sok helyen majd ezek hajtanak és virágoznak és amikor visszahúzódnak, addigra megnőnek az évelők és elkezdenek virágozni. 
Kezd kialakulni a kertben ez a fajta fokozatosság, már ebben az évben is megfigyeltem, hogy szinte mindig van nyíló virág. 
Most is szép még a kert, de már ott vannak a még csak nagy, sötétzöld foltokat képező évelő őszirózsák és a krizantémok is. Mindenütt vannak a kertben és csodás lesz, amikor majd kinyílnak. Előbb az őszirózsák jönnek majd és a krizantémok megkoronázzák a szezont és egyben be is fejezik. 

Szóval ugyanígy készítem elő a csodás tavaszt is és még októberben jönni fog egy rakás további hagymás növény is, na meg amit majd jártomban-keltemben veszek itt meg ott. 

Még rózsa is lesz, a 'Double Perfume' tele van bimbóval. :) Csak legyen szép, hosszú, napos, meleg őszi idő. 

 A tarackoló kékgyökér is milyen nagy már... ezt is anyukámmal szedtük még a kórház parkjában és annyira őrizgettem, hogy megmaradjon. Először cserépben neveltem, aztán cserepestül besüllyesztettem a földbe és úgy ápolgattam és nagyon örültem, amikor a következő tavaszon pár szál apró hajtás megjelent rajta. És most már ekkora. :) Pedig Anyókám mit össze korholt, hogy ne hozzak haza "kórházi" virágot, de milyen jó most, hogy itt van. Emlékeket idéz, kellemes emlékeket a kórház ellenére is, mert igyekeztünk úgy felfogni, hogy ez közösen töltött idő. Kirándultunk... a reggeli vérvétel után büféztünk, kávéztunk, ettünk, Anyókám szerint ez volt a nagy habzsi-dőzsi. :)))) 
Amikor elkezdtünk odajárni, akkor megkapta a kemót, aztán már csak ellenőrzésre jártunk és olyan szépen karban volt tartva a betegsége és akkor jött ez a rohadék covid... 
Nem volt ez persze mindig kirándulás, időnként nehezemre esett, mert fáradt voltam és állandóan a szabadságommal varázsoltam, hogy jusson is, maradjon is... de most már inkább a kirándulásra emlékszem. Így szépülnek meg az ember emlékei és ez így van jól. Volt közöttünk sok ellentét is, nagyon különböztünk egymástól, de ezeket is elfújta a szél valahová, mostanra annyira jelentéktelenné váltak... és ez is így van jól. 

A hajnalkáim szeretik a hűvösebb időt, ilyenkor szebben virágoznak. 

És a fügefám is milyen nagyra nőtt az idén. Tavaly kb. 40 centis volt. 

A pillangóvirágok is a hűvösebbet szeretik, ilyenkor bontakoznak ki szépen. 

Végre több virágot nyitott már a fehér szellőrózsa is, mögötte már készülődik egy lila évelő őszirózsa. 

Ez pedig a nemrég ültetett bordó tollborzfű, azt mondják nem telel át, de majd magot próbálok szedni róla. Van egy másik tollborzfüvem is, az áttelelt, ezért ezt is kinn hagyom, majd letakarom vastagon szénával, de nem sok reményt fűzök hozzá, mert Afrika trópusi vidékéről származik és Dél-Nyugat Kínában is él, nem a mi éghajlatunkra való.