Eddig tartott a szeptemberi nyár, bár nekem az utolsó pár napban már megint túl meleg volt. Azt várom, amikor 22 fok lesz és akkor süt a nap, azt szeretem, mert akkor lehet kinn lenni, nem égeti a fejem a nap, nem szakad rólam a víz a legkisebb erőlködésre is. 
Tegnap esett egy hatalmas eső, aztán egész délután lassan esegetett, most minden csupa víz és hűvös is van. 

Szerdán kiültettem az ÚjDudvákat, a japán szellőrózsát a kút mellé, a pettyegetett orvosi tüdőfüvet a tuják alá, ahol éppen betelepítés alatt van a terület és az egyik krizantémot is oda tettem, a másikat pedig egy megüresedett részére a fenti évelőágyásnak. Hogy aztán megmaradnak-e azt nem tudom, a krizantém az olyan, hogy mindig a következő évre derül ki, hogy áttelelős volt, vagy sem.
Illetve az életfák alatti hely nagyon száraz, de abban reménykedem, hogy majd amikor teljesen be fogja takarni az aljnövényzet, akkor majd jobban meg fogja tartani a nedvességet és fenyőkéreg mulcsot is kap majd.  
Meglátom, szerintem az a kert legszárazabb része. Lehet, hogy majd odavezetek egy csepegtető csövet jövőre, végig azon a sávon. 

Kiszedtem a rettenet sok  Azúrkék Kommelínát is (Commelina communis), jövőre azt hiszem azt is irtani fogom (muszáj lesz), ahogy megmozdítottam, csak úgy hullott ki belőle a mag. Vastagon terítette be a talajt. Ha engedném beborítaná az egész kertet. 

Nem tudom mi bontotta le az egyik komposztálómat, de kidőlt az oldala. Szerintem a macskák cirkuszoltak, vagy róka kergetőzött valamivel az udvarban. Sőt az egyik jujubát is kifordította valami a földből... megáll az eszem! Mentem le meglocsolni a két kis jujubámat, hát az egyik a földön fekszik, ki van rángatva a talajból. Még jó, hogy nem pusztult el. 
Időnként olyan kártékonyak ezek a kertlakók, mint a Colorado bogár, ilyenkor haragszom rájuk. 

Éjjel felébredtem és kinéztem az ablakon, látom, hogy valaminek görbül a háta a tetőn. Azt hittem róka, meg is kocogtattam az ablakot, hogy húzzon el innen, de Herkuló volt. Már megint állandóan éhes. Azonnal odajött az ablakhoz és olyan könyörgőn nézett befelé, de nem kapott semmit, éjjel már csak nem fogom etetni... bélpoklos. 
Amúgy meg úgy néz ki, mint azok a gizda palik, akik ha oldalra fordulnak, úgy néznek ki, mintha terhesek lennének, mert csak a pocakjuk nagy. Herkules pont ilyen, sovány macska, a pocija meg csak úgy domborodik és egyszerűen nem tudom elképzelni sem, hová tűnik el a macskában/ból az a rengeteg kaja.  

Böbike pedig megint a fotelemre pályázik, tegnap kicsit aludt benne, de ma reggel kipateroltam belőle, különben hetekre megint elfoglalná. Tudomásul vette, viszonylag békésen. 

Az őszirózsák még mindig szépek, de már nem sokáig fognak tartani. Hagyok majd párat magot érlelni, a többi szerintem a hétvégén mulcsként fogja végezni. 

A dáliák kifejezetten szeretik az őszt és a hűvösebb hajnalokat. 

Meg akartam örökíteni babás színeket együtt, olyan valószerűtlenül kék volt a szarkaláb és rózsaszín a phlox és együtt annyira jól néztek ki, de a kép nem adja vissza, sajnos. 

A japán szellőrózsa még mindig csodaszép. Tavaly egy picurka kis tő volt, az aszályban mindig kapott egy kicsi vizet, mert folyton lekókadt és milyen nagyra nőtt az idén. 

Clematis 'Arabella'

Az Árnyas kertben nyílik a tarackoló kékgyökér és látszanak a rószaszín szellőrózsák is. 

A paradicsomokból 3 tálca aszalnivaló lett, azokat a részeket, amik nagyon repedtek voltak és amit megszívogatott a valami (polos), azokat eldobtam. 
Csináltam kisebb és nagyobb szeleteket is, úgyis apróra szoktam darabolni, amikor használom. belesütöm focacciába, vagy paradicsomos tésztára is szórok apróra darabolva. Nem fogyasztok belőle sokat egyébként. 
Érdekes, hogy az előző adagnál sem kellett takarni az első napon, biztos a só miatt, de a következő napokon már rátettem a hálót, mert különben rámentek volna, főleg a darazsak. 
Ez itt közvetlen azután készült, hogy sózás után kitettem őket a napra. 

Így néztek ki az 1. nap estére, jól összeszikkadtak, sokkal több hely van közöttük:

2. nap reggel, amikor ki akartam tenni a paradicsomokat megint a napra, nagyon vizes volt a papír alattuk. Először ki akartam cserélni, aztán eszembe jutott, hogy van nekem ilyen rácsom is. Annak idején a birsalmasajt miatt vettem, ezeken szikkadtak a sajtok.  
Szúnyoghálót tettem a paradicsomok alá (és amíg kinn volt fölé is, mert már jöttek volna rá a legyek és társaik), és így sokkal jobban száradtak. Estére ilyen szépen kiszáradtak. reggel még a harmadik tálcán is volt pár szem, de estére már rá tudtam pakolni az összeset a rácsra. 

2. nap estére:

Jó, hogy ez a rács eszembe jutott, rengeteget jelent, hogy alulról is szellőzik a paradicsom, így sokkal gyorsabban aszalódik. 

3. nap estére:

Kittem még a negyedik napon is, mert szép, napos idő volt és úgy voltam vele, hogy minden nedvesség hadd távozzon belőle, úgy sokkal biztonságosabban lesz eltartható. 

Megkóstoltam párat, amikor tegnap este beszedtem, de az egyiknek olyan fura erjedt íze volt, ami nem ízlett... megettem még 2-3-at, de azon nem voltak olyanok, nem tudom, hogy mitől lett az erjedt íz. Talán arra a szeletre nem jutott elég só? Nincs tapasztalatom még az aszalással, nem tudom mi okozhatta. 
Összesen 15 dkg lett az egész 3 tálcányi paradicsomból. 

4. nap estére ilyen lett: 

Tegnap elkezdtem kiszedni a füvet az egyik uborka ágyásból (az elszáradt uborkaszárakkal együtt) és a mellette lévő zellerek közül, de hiába fújtam le magam tetőtől talpig, a szúnyogoktól nem lehet kinn megmaradni. Majdnem kész is lett az ágyás, de végül bemenekültem és lekezeltem ecettel a legfrissebb csípéseket. 
Azt figyeltem meg, hogy ha azonnal bekenem ecettel, akkor nem tud a méreganyag elterjedni, vagy a hatását semlegesíti, de az ecettől a csípés elmúlik. 

A kezem se OK, mert elreszeltem, nem mélyen, de a hüvelykujjam sérült meg és éppen olyan helyen, ami szinte mindenre kellene, meg amúgy is nyűgös voltam, nagyon rosszul aludtam az előző éjjel. Így aztán a kerti lelkesedés kicsit lehorgadt. 
Hát így telt el a szabi utolsó napja, jobb is lehetett volna, de azért meglocsoltam az őszi kekericseket. Tegnapelőtt még nyomuk se volt, de már látszik párnak a hegye. 
Kaptak vizet, hogy elő tudjanak jönni a száraz földből. Már meg voltam ijedve, hogy mi a csuda lett velük, mert ilyenkor kéne virágozniuk. Úgy tűnik az idén kicsit meg vannak késve. 

Ugyanígy vagyok az őszi vetővirággal is, még várom, hogy előbújjon, most még semmi nyoma.

Rendbeszedtem Elza dobozát is, kitakarítottam kívül-belül. Megigazítottam benne a kőzetgyapotot, (az van az aljában, mert nagyon jól szigetel) a takarókat is és a doboz tetején lévő plédet lekeféltem (a szőrt róla) és kimostam. Megszáradt a napon, finom illatos, jöhet az ősz és a tél, a CicaNéninek kész a helye. 
A következők a Herkules dobozok lesznek, bár Herkuló mostanában kijár a kertből, nem lakik itt. Biztos talált valami jó búvóhelyet magának másutt. 

Illetve volt dolgom itt a közeli városban is és persze, ha már arra jártam, nem mentem el csak úgy a kertészet mellett, pedig nagyon gondolkodtam, de a Bömbi már magától is arrafelé megy. :))))
Két krizantémmal jöttem haza, egy pettyegetett orvosi tüdőfűvel és egy japán szellőrózsával, aminek úgy látom, hogy fodrosabb és teltebb virágja van, mint a meglévő rózsaszínűmnek, bár a színe ugyanolyan.

A kert slágere most a Double Perfume rózsám, ilyen szép még sose volt. Kár, hogy illatot nem tudok küldeni. :)

Utolsót erőlködik még az évelő szarkaláb, de már nem tud szép virágokat nevelni, szerintem most már kevés a csapadék, víz kellene neki. Mögötte már nagyon lilul az évelő őszirózsa. 

NyomkövetőNéni! :)))) Elza tényleg állandóan a nyomomban van.