Hihetetlen hogy elrohant megint az idő, most kezdődött a szeptember és ennek is mindjárt vége... tényleg nem tudom, hogy tudnak ilyen sebességgel elrohanni a napok, hetek, hónapok... 

Hajnalban itt voltak megint a szarvik, itt legelésztek kinn a ház mellett és egyetlen pillanatra láttam a "nagybőgőt" is, hatalmas agancsa van a fején. Gyönyörű volt, de érdekes módon sokkal óvatosabb, mint a csajok. 
Korán ébredtem, de először fel se kapcsoltam a villanyt a konyhában, hogy ne riassza el őket a fény. Aztán amikor felkapcsoltam, akkor se rohantak el, hanem szépen elsétáltak itt a ház előtt, végül bementek az erdőbe. Több csapás is van nekik. Máskor a hangjukat is alig hallani, de ma olyan csörtetéssel voltak benn az erdőben, hogyha nem tudom, hogy a szarvasok, azt hittem volna, hogy valami vaddisznóhorda csörtézik a fák között. 

Tegnap kb. egy órácskát töltöttem kinn a kertben (+ 3 új szúnyogcsípésem lett) és kiszedtem a füvet arról a részről, ahol majd a régebben ültetett őszi krókuszokat várom, hogy nyíljanak. Az idén földbe tettek nem tudom hoznak-e majd virágot.  Jó lenne. 

Illetve összedaraboltam a komposztra az utolsó tő padlizsánt is és a veteményes végében, leghátul (ami egy új ágyás az idén) kiszedtem az elnyílt körömvirágokat is. Van ott 3 tő többször érő eper, amit a barátnőmtől kaptam és hoztak pár fiókát, azokat is elültettem, meglocsoltam és betakartam szalmával körülöttük a talajt. 
Ennyire futotta, de a 3 tő eperből 7 lett, persze, ha mind megmarad. Nem is fogok már szaporítani csak ebből a fajtából, a többiből van elég. 
Az ágyásban még megmaradt egy sor büdöske, nagyon szépen virágoznak, még meghagyom őket, sőt, szerintem jövőre is azt fogok oda vetni, mert jól visszatartották a gyomokat. 

Tele vannak a komposztálók, pedig még rengeteg minden ki fog jönni a kertből... van hátul a bokrok mögött egy nagy halom, amit mindig elhatározom, hogy majd megszüntetem, de nagyon úgy tűnik, hogy az idén is csak nagyobbra fog nőni. Pedig amit csak lehet, szinte mindent visszadarabolok a talajra, de nem a veteményesben. Ami onnan kijön az mind komposztálandó és elég sok. 

Ma a MosogatóCicáról hoztam képeket, mert az utóbbi időben már benn tanyázik a kertben és nagyon el se szalad, bár fél méternél azért nem enged közelebb, de határozottan barátkozósnak tűnik. 
Szerintem ő egy brit rövidszőrű cica, kék cica, vagy legalábbis sok van benne belőle. Olyan bundija, mint a pokróc, nem olyan selymes, mint a többieké. Kajálásnál már ő is simizhető, de néha hülye. Tegnap délután pl. vettem be az üres edényeiket és odapofozott, még jó, hogy az edényt kapta el, nem szeretnék a karmaival találkozni. Ő kétszer akkora, mint a többiek és a karma is kétszer akkora, meg az agyarai is. 

Arra már rájött, hogy nagyon bírom, amikor mutogatja a hasát és mindig meg is mutatja és ez azt is jelenti, hogy biztonságban érzi magát. :)

Ő nem a mi cicánk, de nálunk eszik. Valószínűleg senkicicája, vagy gazdaszédelgő... ezekből minden kitelik. :D 

Van az, amikor az ember már annyira izzad a kertben, hogy egyszerűen muszáj bemenni és lefürdeni és hajat mosni és megpihenni. 
Pedig semmi látványosat nem csináltam, többnyire virágokat vagdostam vissza, a kínai hamuvirág elvirágzott szárait, az egyik helyen a sárga cickafarkat (ami az előkertben van, azt még vissza kell majd vágni). Csak nem akarok most ott trappolni, mert most nyílik az őszi kikerics... az igaz, hogy a közelében sincs annak, amilyen szép volt tavaly. Most leeszik a csigák, pedig végigkukkoltam mindent és összeszedtem őket. 

A fehérek viszont az idén végre mutatnak valamit, az előző években nagyon csoffadtak voltak. Talán kell neki az a kis árnyék, amit az írisz levelei vetnek rá. 

Befejeztem a múltkor megkezdett uborkaágyás gyomlálását is és a mellette lévő petrezselyem ágyásból is kiszedtem a füvet. 
Pár szál petrezselymem lesz, még a zöldje is ronda... istenbizony nem tudom, hogy mi a fene baja van az idén. 

Kitépkedtem egy nagy csomó madársóskát is, mert megint elszaporodott nagyon az egyik részen, persze megint belenyúltam egy hangyabolyba. Ezek a kis fickók baromi idegesítők tudnak lenni és nagyokat tudnak harapni is az emberbe. 
Felkötöztem a tamariskát is, próbálom azokat az ágakat kényszeríteni egy helyzetbe, amik most a földön lógnak. Nem tudom, hogy fogok belőle törzseset nevelni, mert annyira a tövénél van elágazva, hogy borzasztó. 
Van 4 szép ága, arra gondoltam, hogy összefonom, hogy úgy nőjön, össze is kötöm, hogy megmaradjon és majd ahogy vastagszik, úgy engedem a kötést rajta. Vagy nem... annyi minden elmarad idő híján. 

Be volt tervezve, hogy szaporítok epret is, de addig se jutottam el, hogy az egészet kigyomláljam. 
Nem is tudom hová lett ez a nyár. Annyira elszaladt az idő. Nem szokott ekkora trehányság lenni a veteményesben, de az idén, ez minden képzeletet felülmúl. Bár az is igaz, hogy ezen a nyáron sok eső volt, sokszor nem lehetett kimenni a kertbe, mert vagy minden vizes volt, vagy akkora fülledtség volt, hogy nem lehetett kinn megmaradni. Na meg augusztustól jöttek a szúnyogok is. Ez már így esett, majd ősszel szépen rendbehozom a kertet. Gyakorlatilag már most is azt csinálom fokozatosan. 

Szétbontottam megint pár paradicsomot is, beszedtem a kötöződrótokat, a támasztékokat, eldaraboltam a szárakat. Elhordtam a komposztra egy csomó elnyílt körömvirágot is, kiszedtem a tökisszont. 
Kiirtottam egy rózsaszín ligetszépe tövet is, mert az valami iszonyat, ahogy az a növény terjed. Gyökérsarjakat növeszt, de fél méterre a növénytől is. Kiszedtem a fő tövet, de benne maradtak gyökérdarabok, amikről újak nőnek, majd azokat is ki kell szedni tövestől, de már nem volt lelkierőm hozzá, csak letépkedtem. 

Elzáról csináltam képeket, a CicaNéni nagyon élvezi a kertet, folyton ott tanyázik, ahol én is vagyok. :) 
Szerintem ezen az első képen röhög... 

Közben jönnek az első krizantémok is, a fehérek nagyon érdekesek, ahogy elnyílnak, úgy színeződik el a virágjuk rózsaszínesre. 

Ez pedig egy érdekes színű, nem is tudom milyen szín ez, de nagyon szép. Ez tavalyi szerzemény és meg is maradt! Nagyon jól mutat a büdöskével! 

Az előző években nem figyeltem - bár tavaly ősszel úgy emlékszem már hűvösek voltak az éjszakák és a szarvasbőgés idején már nem tudtam nyitott ablaknál aludni, úgy kevéssé hallom őket - olyan sokan jönnek esténként és figyelik a szarvasbőgést. Nem mennek ki a völgybe, épp csak túlmennek a házon és hallgatják, pedig nem is este bőgnek olyan nagyon, hanem hajnalban. 
Régebben félelmetesnek tartottam a szarvasbőgést, mintha óriási szörnyetegek laknának az erdőben és azok ordítoznának, de most már megszoktam. Itt bőgnek a ház mellett, van, amikor az ablak alatt. Most is kinn volt hajnalban az egész csapat itt mellettem a mezőn, a bikát nem láttam, de itt bőgött a ház mellett, egy másik pedig fenn a hegyoldalban. Tavaly csak egynek a hangját hallottam.

Péntek este viszont nagyon kibuktam. Nem tudom, hogy fogok-e még valaha ugyanúgy nézni a macskákra... szerintem nem. 
Kinéztem este, hogy bejön-e a Böbe és jött bizony, csak úgy nyargalt befelé... a szájában egy kis állattal. Először azt hittem pocok vagy egér lehet, de mire észbe kaptam, már benn is volt és diadalmasan letette a szobaajtóba, aztán rögtön be is vitte a szőnyegre. Akkor láttam, hogy a kis lény még él és nem is egér. Egy mókusbaba volt (ui: legalábbis először annak néztem, de aztán valaki itt kijavított, hogy ez erdei pele), hát én majdnem szívbajt kaptam, először nem is tudtam, hogy mitévő legyek. A kis feje véres volt egy ponton, biztos ott kapta el a Böbe, de a teste egyben volt, sérülésmentes, de nagyon ki volt merülve. 
Ezt csinálják ezek a dög macskák, pocokkal is láttam már, a végkimerülésig hajtja. 

Kéznél volt egy kis műanyag doboz, de nehezen vettem el a Böbétől a kis állatot, Böbe borzasztó hangokat adott ki és nem akartam erőszakos lenni, nehogy felkapja és bevigye valami sarokba, ahonnan aztán nehezen tudom kiszedni, vagy úgy kapja fel, hogy durván megharapja. 
Végül elvettem tőle, befordítottam a dobozba a kis állatot. Addigra volt benne erő, csak úgy kapaszkodott a doboz szélébe a pici kezeivel és hangot is adott. Nagyon tiltakozott. 
Jobb ötlet híján a kis nyakánál fogva (megfogtam a bőrét a feje hátulján) kivittem őt és feltettem a magnólia ágára, meg is csimpaszkodott. Hátha a hangjára a mamája megtalálta vagy esetleg haza tudott menni. 
A Böbe is kiment, még az is lehet, hogy a szaga után megint megtalálta, de a kis mókus (pele) reggel már nem volt ott, de a fa alatt se volt leesve... hátha el tudott menekülni. Persze, hogy aztán túlél-e azt nem tudom, meg azt se, hogy mennyi szenvedés vár rá, de elpusztítani nem lettem volna képes. Befogadni meg hová, amikor tele van az udvar macskákkal? Esetleg a pincébe, de nincs kalitkám se és mit adtam volna neki enni, nem értek a mókusokhoz (pelékhez). Viszont venni fogok egy kalitkát, hogy legyen kéznél, ha valami kis sérült állat kerülne hozzám. 
Hát ez van, sose fogom megtudni a további sorsát, pár percre kereszteztük egymásét, de most is könnybe lábad a szemem, ha rágondolok...
Kezdem megint utálni a macskákat... nagyon kártékonyak, mindent megölnek és játékból, nem táplálékszerzés miatt. Madarakat, vakondokat... , persze megölik a pockot és egeret is, patkányt is, de az idén nem láttam, hogy ezeket gyilkolásztak volna, cserébe viszont alig van már madár az udvarban tőlük, szerencsére vakond még van, mert azt látom, hogy vannak újabb túrások.

És még virágok is vannak, bár a pillangóvirágokat lassan visszadarabolom mulcsnak, mert nagyon megdőltek már. Az idén hamarabb elvirágoztak, máskor még októberben is nyílnak, most meg már a végüket járják. 

Produkált egy egészen szép másodvirágzást ez a piros cickafark is. 

Végre kinyílt a kékszakáll is, de nem olyan szép, mint tavaly volt. Vékony, eléggé gyenge ágacskák nőttek rajta, jövőre sokkal jobban vissza fogom metszeni. 

Ez a rózsa a tavaly anyák napja körül kiültetett minirózsák egyike. A többi nem igazán szuperált jól, tavasszal volt egy nagy beindulásuk, aztán nem tudom mi lett, de elhullatták a levelüket is, de még a nagyobb rózsák is. 
Lehet, hogy majd egy kicsit lazítani fogom körülöttük a talajt jövőre. 

Kezdődnek a gombák is a kertben, a legkülönbözőbb helyeken tudnak felbukkanni, ez pl. a monarda gyűrű közepében nőtt ki. Körülötte a monarda visszadarabolt szárai vannak, egyébként szerintem a piros monardám nem úszta meg a visszavágást, olyan, mintha teljesen kipusztult volna. Vártam, hogy csak újrahajt valahol a gyökeréről, de eddig semmi. Majd tavasszal kiderül lesz-e még élet legalább egy kis részében.