Összességében ilyen szép, meleg, napos szeptember volt. Akadt pár hűvösebb, esősebb nap is, de a hónap zömében csodás idő volt.

1-je:  10 fokos, hűvös első szeptemberi reggelre ébredtünk, kicsit felhős volt az idő, de csendes. Délben 24 fok volt, kicsit felhős, néha kisütött, változó idő volt. 

2-a:  13 fok volt kinn reggel, kicsit felhős, de csendes idő. Egész délutánig szinte felhőmentesen sütött a nap, délben 27 fok volt. Kora délután megjelentek a bárányfelhők. A légnyomás egész magas: 1011 hPa.

3-a:  16 fok volt reggel fél 6-kor. Mennydörgésre ébredtünk, hatalmas zivatar kerekedett és aztán felhős is maradt az ég. Még ilyet nem láttam, de féltek a macskák, lehetett érezni az elektromosságot a levegőben, nagyon rossz volt, még ennyire sose éreztem.
Sok eső leesett, a hátam közepére se kéne már. Reggel 8-kor még mindig szemelt az eső és a levegő is lehűlt 15 fokra. A páratartalom végre 80% alatt van (gondolom, most majd visszanövekszik az eső után),  a barométer viszont érdekes módon nem ment sehová, 1012 hPa. Magas maradt a légnyomás. 
Délben is borult idő volt, 22 fok. 
Délután 4-kor megint jött egy nagy zivatar, rengeteg esővel és jég is esett. 16 fok volt kinn. 5-kor pedig már sütött a nap.

4-e: 10 fok volt reggel, derült, csendes idő. A barométer kicsivel feljebb ment: 1013 hPa. Nagyon erős szél fújt egész nap, de napsütés volt. Du. 2-kor 22 fok volt kinn. Estére elállt a szél. 

5-e: 13 fok volt kinn reggel, derült ég, csendes idő. Délben 21 fok volt kinn, enyhe szellő, derült, kék ég. Ennél jobb időt elképzelni tudok, ezt szeretem a legjobban. Egész nap, derült, csendes, napos idő volt, csodaszép nap volt. 

6-a:  9 fok volt kinn, teljesen derült idő. Napközben is napos, szép idő volt, du. 1 órakor 24 fok volt. 

7-e: 9 fok volt kinn, teljesen derült idő. 

8-a: 10 fok volt reggel, derült, csendes idő. A légnyomás már nagyon magas, 1015 hPa.

9-e:  11 fok volt reggel, derült, csendes idő. A légnyomás továbbra is nagyon magas, 1015 hPa.
Du. fél 2-kor 25 fok volt. Enyhe szellő volt egész nap, délutánra az is elült.

10-e:  12 fok volt reggel, derült, csendes idő. Du. fél 2-kor 26 fok volt, derült, napos, nagyon szép, őszi idő volt. 

11-e:  12 fok volt reggel, derült, csendes idő. Csodaszép párák voltak az alacsonyabban fekvő részeken. A légnyomás kicsit esett, már csak 1011 hPa.

12-e: 15 fok volt kinn reggel, később mértem, 8 órakor, máskor 6 körül szoktam. Derült, csendes idő. Du. 3-kor 29 fok volt. 

13-a: 12 fok volt kin reggel, derűs, csendes idő. A légnyomás kicsit esett megint, már csak 1008 hPa. Napközben is napos, meleg idő volt, mint az előző napokban.

14-e: Enyhén borongós reggel volt, esett is valami picike eső, de éppen csak vizes volt az út, a földön szinte nem is látszik. Reggel 8-kor 19 fok volt.
Délben 22 fok, feltámadt a szél és észak, észak-nyugat felől nagyon fekete felhők jöttek. Fél 1 körül elkezdett zuhogni, irdatlan nagy eső esett, a hőmérséklet visszaesett 19 fokra. 

15-e: 13 fok volt reggel 6-kor, de hideg szél fújt, borús idő. A légnyomás 1011 hPa, kicsit emelkedett. Napközben megint kisütött a nap, de néha felhők is jöttek. Kellemes 24 fok volt. 

16-a: 14 fok volt reggel, kicsit felhős idő, de később elkezdett kiderülni. A légnyomás 1011 hPa, nem változott. napközben felhősebb és napos időszakok váltották egymást, 25 fok körül volt. 

17-e: 12 fok volt kin reggel, derűs, csendes idő.  Délelőtt feltámadt a szél. Nagyon jó idő volt, a délelőtti szél hamar elült, sütött a nap, talán kicsit fülledt volt az idő. Du. 4-kor még mindig 26 fok volt. 

18-a: 13 fok volt kin reggel, nagyon párás, de derűs, csendes idő. Nagy ködök gomolyogtak lenn, mellettem a kaszálón is és kinn a völgyben is. Napközben többé-kevésbé sütött a nap, volt pár felhő is, kicsit feltámadt a szél. Du. fél 2-kor 26 fok volt. 

19-e: 18,5 fok volt kinn reggel 5 órakor... nem is emlékszem, hogy szeptember második felében valaha ilyen meleg reggel lett volna. Be van borulva az ég, úgy tűnik az éjjel eső is esett. 
Napközben is borult maradt az idő, esett az eső, nem erősen, de szinte folyamatosan volt sűrű szitálás. Délben 19 fok volt, a légnyomás kicsit esett: 1006 hPa. A páratartalom megint 80% fölött van. 

20-a: 11 fok volt reggel, derült, de párás idő. Napközben gyönyörűséges, verőfényes napsütés volt. Du. 1 órakor 23 fok volt kinn. 

21-e: 13 fok volt reggel, felhős, de fokozatosan kiderült az ég. Jó meleg, többnyire napos idő volt kinn. 

22-e: 15 fok volt kinn reggel, derült idő, de elég gyorsan beborult az ég. Napközben fülledt meleg volt, kisütött, beborult, délután 6 órakor 23 fok volt kinn. A légnyomás nagyot esett, 1002 hPa. 

23-a: 17  fok volt reggel, borongós, párás levegő. A beígért egész napos esőből nem lett semmi, még a nap is kisütött és jóval melegebb is volt, mint az ígért, de nem néztem hány fok volt. Estére eredt el az eső. 

24-e: Reggel nem volt hideg, 14 fok volt, de napközben se lett sokkal melegebb, délben 16 fok volt. Reggeltől esett az eső (éjjel is volt eső), fújt a szél, összességében hideg, kellemetlen idő volt. Délután kicsit kiderült az idő, de nem tartósan, hol beborult, hol kiderült, de legalább már nem esett. 

25-e: 13 fok volt kinn, de sokkal hidegebbnek lehetett érezni, mert fújt a szél. A ház is sokkal jobban lehűlt. Az ég derült volt, pár felhő volt csak. Napközben kisütött a nap, jó meleg volt. Nem mértem hány fok, de húszon bőven felül volt. 

26-a: 14 fok volt kinn, derült, napos reggel. Napsütéses, meleg idő volt kinn napközben is. 24 fok. 

27-e: 10 fok volt kinn, derült reggel, már nehezen világosodik. 6:16-kor még félhomály van. Napközben napos, jó meleg idő volt. 

28-a: 10 fok volt kinn, derült reggel, de hideg szél fújt (korán keltem, még csillagos volt az égbolt). Du. 15 órakor 24 fok volt, napsütés.

29-e: 9 fok volt reggel, derült, de fokozatosan hűl az idő. Napközben még jó, de a kora reggelek és az esték egyre hűvösebbek. Már három napja csukott ablaknál alszom. 

30-a:   9 fok volt reggel, derült idő. Napközben fokozatosan beborult az ég és délután fél 3 körül eleredt az eső. nem sok, de annyi, hogy a kertészkedésemet kivégezze. 20 fok volt ekkor. Borult is maradt az idő, így búcsúzott el a szeptember. 

Nézegettem a növekvő törökszegfűket, milyen szépen fejlődnek, ők a jövő évi virágzás ígéretei. Az idén csodaszép volt a törökszegfű, nagy foltban virágzott és meglepően sokáig tartott. 
Vittem át palántákat az idei helyére, de azt hiszem abszolút fölösleges volt, mert szétszórta a magját és rengeteg kelt ki belőle. 
Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy ugyan évekig is képes elélni, mégis kétéves virágnak érdemes nevelni, mert a következő években a tő egyre kisebb lesz és a virágzása is gyérebb. 
Én már úgy csinálom, hogy minden évben vetek törökszegfűt, így minden évben van virág is. Így mint az idén, a friss magról még sosem kelt ki ennyi, biztos a sok csapadéknak köszönhető.
Amiket viszont a diófa alá ültettem, nehezen fejlődnek, lehet, hogy a hulló diólevéllel nincsenek jóban. A dió egyébként is akadályozza más növények fejlődését, de majd mindig leszedem róluk a leveleket, hátha segít rajtuk. 

Ilyen volt az idén, milyen messzinek tűnik már...

És itt vannak a jövő évi virágzás ígéretei is. Itt a nagyobbak azok, amiket átültettem, az aprók pedig a magról keltek, lehet, hogy majd tavasszal igényelni fog némi ritkítást. 

Ez egy másik telep egy futórózsa tövében. 

Jövőre rengeteg ligetszépe is lesz, nagyon szaporodik ez is, de legalább nem az a visszafoghatatlan növény. Még nem kezdtem el kordában tartani, de jövőre már szükséges lesz. 
Időnként azon gondolkodom, hogy kijárhatnék akár a piacra is néha a szaporulatokkal, mert mindenből egyre több van.
Kicsit belenőtt a madársóska és a lóhere is, de majd jövőre virágzás után (kora ősszel) kiveszem, kitakarítom a helyét, kiszedem a felesleget és szépen visszaültetem. 

Még egy kép a fehér szellőrózsáról, mellette az Asterekkel, már nyílik a másik fajta lila is, közben a színek egyre ősziesebbek a környezetükben. Szép a kert ilyenkor is, bár olyan érdekes, hogy tavaszt bármikor el tudom képzelni. Imádom az őszt is, nagyon el tud varázsolni a  színeivel és a hangulatával, mégis a tavasz hangulatát, a fényeit, a melegedő napsugarakat, az éledező természetet, a bújó hajtásokat, bimbókat, a virágzó fákat és zsongást bármikor fel tudom magamban idézni. Az őszt nem. Az őszt valamiképpen csak (jól) megélni tudom, élvezni is, de nem vágyom. Az ősz csak eljön és élvezzük a szépségét,  a tavasz viszont mindig várt és nagyon vágyott időszak. 

Lassan elvirágoznak a varjúhájak is, a diófák, talán legkorábban elveszítik a leveleiket, láthatóvá válik megint a táj (na meg a ronda, régi disznóól a kert végében). :)))

Szegény Herkulesről megfeledkeztem reggel. Megette a Böbe tegnapi maradékát, aztán az utánpótlást elfelejtettem, de olyan kitartóan ült az ablakban, hogy csoda. Éreztem itt az írás közben, hogy van bennem valami ösztöke, hogy álljak fel, akkor láttam meg őt. Nem maradt éhen. :)
Ma úgy volt, hogy szabin leszek, de sajnos ugrott... persze ez azért nem olyan gyakori, de akkor is, a francbamá'!

Tegnap is annyi volt a kertészkedés, hogy tovább daraboltam vissza mulcsnak a talajra az őszirózsákat. Volt, amelyik még nem nyílt el teljesen, de lassan jönnek a krizantémok és nem akarom, hogy a félig elnyílt kórók ott díszelegjenek a kertben és azt se, hogy túl sok magot hullassanak. Bár talán az őszirózsa az egyetlen, amit nem bánok, hogy így szaporodik,  legalább nem kell ültetni. 
Viszont megint kiszedtem rengeteg ernyős verbénát is, még mindig rezeg a léc az alatt a növény alatt, mindenhová szétszórja a magját, rosszabb bármelyik gyomnál. Ugyan szép, de annyira nem vagyok beájulva tőle, szóval lehet, hogy kimegy a maradék is. Meglátom jövőre, hogy sikerült-e időben visszavágnom, vagy megint kelni fog, mint a bolond. Ha megint ilyen sok kel ki, mint az idén, akkor kiszedem végleg, mert semmi  kedvem állandóan ezt szedni a kertből. Mindenbe belenő, semmi nem képes elnyomni, borzalmas. 
Tövestül kivágtam pár alpesi iringót is... nem is tudom, nálam minden ilyen veszettül szaporodik. Pedig az iringónak már nem hagytam az idén, hogy szétszórja a magját, de úgy látom, hogy a tövéről is szaporodik, vagy még a tavalyi magok? Nem tudom, de az is kel mindenütt és az sem olyan szép, szúrós is, nem rajongok érte. Egy tövet meghagyok, de több nem kell belőle. 
Átvittem az előkertbe a nyáron pár rózsaszín ligetszépét is, abból is van már mindenütt. A tövéről szaporodik, de nagyon. Képes fél méterre a növénytől is előbújni. Pedig elfásodik a szára, egész hatalmas töveket képes képezni, de mindenütt bújik elő, sűrűn. Ez is egy nagyon erőszakos növény, viszont nagyon szép, amikor virágzik. 
Még ki akarom tapasztalni, hogy tudom majd kordában tartani, aztán meglátom mi lesz a sorsa. 

A piros Monardát viszont igen nagy valószínűséggel elcsesztem azzal, hogy visszavágtam tövig, amikor elvirágzott, mert sehol nem hajt. Úgy tűnik, hogy a szárak elpusztultak, pár helyen látom, hogy zöld még, ott talán lesz valami, de nem sok esélyét látom. Tavaly ilyenkor már terjedt, mint az őrült, ilyen gondom azt hiszem jövőre nem lesz. 

Érdekes meglepetések ezek. Vannak virágok, amiket ha visszavágok, azonnal elkezdenek hajtani és hozzák másodszor is a virágaikat, a Monarda meg bemondta az unalmast. 

Böbike újabban mindenféle helyeken alszik a lakásban, valamelyik nap egy szatyorba költözött bele, de napok óta a konyhaszéken aludt, most meg a fürdőben alszik. 

Elza meg van sértődve, mert ráléptem a lábára és még le is szidtam. Olyan buta az a macska, állandóan a lábam alatt van, majd felbukok benne mindig és már számtalanszor ráléptem a lábára, mégse tanul belőle. Nem lehet tőle lépni se,  már az udvaron is örökké ott csavargózik a lábam körül, egyre borzasztóbb. Nem tudom mi van most, úgy csüngenek rajtam, mintha kis majmok lennének. 
Egyébként mind ilyen, Herkules is, jobban kell neki a napi szeretetadagja, mint a kaja. Addig nem eszik, amíg nem volt meg a reggeli rendes tutujgatásmennyiség. 
Mostanában Böbike is érdekes, nagyon "beszélgetős" lett, egész nap mondja. Rám néz és nyávog, vartyog, kuttyog meg trillázik, mint a madarak. Gőzöm sincs, hogy mit mond, egyedül azt értem, amikor enni kér, mert az olyan hisztis és hangos felszólalás, hogy nem lehet nem odafigyelni rá. Hónapok óta az ölembe se tudtam felvenni, most meg minden nap felmászik és persze meg van sértődve, amikor letessékelem, de képes lenne az ölemben tölteni a napot és be nem áll a szája. Elég elmenni mellette és litániát mond... nem volt ilyen, nem tudom mi van.

Megint mutatom a sisakvirágot, lassan el fog nyílni, már látszik, ahogy a szirmai áttetszővé válnak. Nem fogom hagyni ezt se magot hozni az idén, mert azt szeretném, hogy a tő szaporodjon. 

Az új fügém, kicsit lóg még, de majd összeszedi magát. 

Ez is egy korai krizantém, sajnos nem adja vissza a színét a fotó. Sokkal narancsosabb és vannak olyan virágok, amiknek mélyebb a színe a többinél, nagyon szép. Tegnap összekötöttem ezt is, mert nagyon szét volt borulva. 

És még a büdöskék is teljes gőzzel nyomják.