Tegnap is annyi volt a kertészkedés, hogy tovább daraboltam vissza mulcsnak a talajra az őszirózsákat. Volt, amelyik még nem nyílt el teljesen, de lassan jönnek a krizantémok és nem akarom, hogy a félig elnyílt kórók ott díszelegjenek a kertben és azt se, hogy túl sok magot hullassanak. Bár talán az őszirózsa az egyetlen, amit nem bánok, hogy így szaporodik,  legalább nem kell ültetni. 
Viszont megint kiszedtem rengeteg ernyős verbénát is, még mindig rezeg a léc az alatt a növény alatt, mindenhová szétszórja a magját, rosszabb bármelyik gyomnál. Ugyan szép, de annyira nem vagyok beájulva tőle, szóval lehet, hogy kimegy a maradék is. Meglátom jövőre, hogy sikerült-e időben visszavágnom, vagy megint kelni fog, mint a bolond. Ha megint ilyen sok kel ki, mint az idén, akkor kiszedem végleg, mert semmi  kedvem állandóan ezt szedni a kertből. Mindenbe belenő, semmi nem képes elnyomni, borzalmas. 
Tövestül kivágtam pár alpesi iringót is... nem is tudom, nálam minden ilyen veszettül szaporodik. Pedig az iringónak már nem hagytam az idén, hogy szétszórja a magját, de úgy látom, hogy a tövéről is szaporodik, vagy még a tavalyi magok? Nem tudom, de az is kel mindenütt és az sem olyan szép, szúrós is, nem rajongok érte. Egy tövet meghagyok, de több nem kell belőle. 
Átvittem az előkertbe a nyáron pár rózsaszín ligetszépét is, abból is van már mindenütt. A tövéről szaporodik, de nagyon. Képes fél méterre a növénytől is előbújni. Pedig elfásodik a szára, egész hatalmas töveket képes képezni, de mindenütt bújik elő, sűrűn. Ez is egy nagyon erőszakos növény, viszont nagyon szép, amikor virágzik. 
Még ki akarom tapasztalni, hogy tudom majd kordában tartani, aztán meglátom mi lesz a sorsa. 

A piros Monardát viszont igen nagy valószínűséggel elcsesztem azzal, hogy visszavágtam tövig, amikor elvirágzott, mert sehol nem hajt. Úgy tűnik, hogy a szárak elpusztultak, pár helyen látom, hogy zöld még, ott talán lesz valami, de nem sok esélyét látom. Tavaly ilyenkor már terjedt, mint az őrült, ilyen gondom azt hiszem jövőre nem lesz. 

Érdekes meglepetések ezek. Vannak virágok, amiket ha visszavágok, azonnal elkezdenek hajtani és hozzák másodszor is a virágaikat, a Monarda meg bemondta az unalmast. 

Böbike újabban mindenféle helyeken alszik a lakásban, valamelyik nap egy szatyorba költözött bele, de napok óta a konyhaszéken aludt, most meg a fürdőben alszik. 

Elza meg van sértődve, mert ráléptem a lábára és még le is szidtam. Olyan buta az a macska, állandóan a lábam alatt van, majd felbukok benne mindig és már számtalanszor ráléptem a lábára, mégse tanul belőle. Nem lehet tőle lépni se,  már az udvaron is örökké ott csavargózik a lábam körül, egyre borzasztóbb. Nem tudom mi van most, úgy csüngenek rajtam, mintha kis majmok lennének. 
Egyébként mind ilyen, Herkules is, jobban kell neki a napi szeretetadagja, mint a kaja. Addig nem eszik, amíg nem volt meg a reggeli rendes tutujgatásmennyiség. 
Mostanában Böbike is érdekes, nagyon "beszélgetős" lett, egész nap mondja. Rám néz és nyávog, vartyog, kuttyog meg trillázik, mint a madarak. Gőzöm sincs, hogy mit mond, egyedül azt értem, amikor enni kér, mert az olyan hisztis és hangos felszólalás, hogy nem lehet nem odafigyelni rá. Hónapok óta az ölembe se tudtam felvenni, most meg minden nap felmászik és persze meg van sértődve, amikor letessékelem, de képes lenne az ölemben tölteni a napot és be nem áll a szája. Elég elmenni mellette és litániát mond... nem volt ilyen, nem tudom mi van.

Megint mutatom a sisakvirágot, lassan el fog nyílni, már látszik, ahogy a szirmai áttetszővé válnak. Nem fogom hagyni ezt se magot hozni az idén, mert azt szeretném, hogy a tő szaporodjon. 

Az új fügém, kicsit lóg még, de majd összeszedi magát. 

Ez is egy korai krizantém, sajnos nem adja vissza a színét a fotó. Sokkal narancsosabb és vannak olyan virágok, amiknek mélyebb a színe a többinél, nagyon szép. Tegnap összekötöttem ezt is, mert nagyon szét volt borulva. 

És még a büdöskék is teljes gőzzel nyomják.