Tegnapra csak a padlizsánok ágyásának a felvillázását terveztem. Akkora tyúkhúrok voltak benne, hogy ekkorákat én még nem is láttam. Lassan, de elkezdett feldolgozódni a veteményes. Még elég sok minden kinn van, de pl. a brokkolikat ki fogom szedni, mert nem nevezhető brokkolinak, ami azokon nő és csak a helyet foglalják és türelmem sincs már hozzá. (jobbra fenn látszanak a képen).

Tegnap Böbike követett engem a kertben, (Elza már beköltözött a verandára) olyan aranyos volt, porfürdőzött, imádja, aztán meg jön be nekem a nagy poros bundijával, de azt a hempergést, azt látni kellett volna. :) 

Itt látszik a púpliliom is, kár, hogy az a betegség a leveleit megtámadta, mert egyébként rengeteg virág van rajta. Tömve van velük.
Böbike meg... azok a mozdulatok, ahogy menni tud, mint a nagyragadozók! :)))) Minitigrisem. :) 

 A már emlegetett paprikáim, lehet, hogy jobb lett volna felfűzni őket, de se időm, se kedvem. 

Ez a pár rézvirágom nyílt csak ki az idén, de jó nagyra nőttek. 

A kisebbik tűztövis és a cserszömörce.

Így megnőtt a tamariska és mellette a nagyobbik tűztövis. 

Kinyílt a sisakvirág is az Asterek és a fehér krizantém mellett. Ez az a sisakvirág, amit magról neveltem és tavaly azt hittem kipusztult, mert úgy július környékén egyszerűen eltűnt. Nagy meglepetés volt, amikor tavasszal kihajtott. Ez élete első virágzása. 

 Egyébként így őszre szokott előjönni bennem, hogy mást is akarok csinálni, nemcsak a kertet. Tavasztól ez mindig megszűnik, mert akkor már szinte reszketek, hogy a kertben lehessek és ez a lendület mindig elvisz egészen őszig, de megfigyeltem, hogy őszre általában elég is lesz belőle és megnő az igényem más dolgokra is. 
Most van az, amikor nem sok időt akarok a kertben tölteni, de így most jó, mert haladok is kicsit, de más dolgokra is szánok időt. 
De azért a kert mégis mindenütt jelen van, tegnap pl. hoztam az erdőről egy szép erdei kutyatejet. Kicsike még, de láttam mellette a nagy bokrot is, nagyon szép. Formára majdnem olyan, mint a képen a kutyatejem, csak ez sötétzöld. Nagyon örülnék, ha be tudna állni a kertemben, mert tuti áttelelős, jóval magasabbról hoztam. Beültettem a magnólia alá, a palástfüvek elé, hogy majd adjon nekik árnyékot, mert nyáron a délutáni nap süti azt a részt. 
Ha nem áll be, akkor majd hozok tavasszal, megjegyeztem, hogy hol találtam, volt sok belőle. 

A tegnapi nap másról szólt, de azért  jutott a kertre is egy kis idő, némi kis haladást elkönyvelhetek ott is. Majd ma meglátom mit tudok még megcsinálni, de a mai nap sincs egészében a kertre szánva. 

Egyrészt levagdostam a lila akác belógó ágait, mert már karcolták volna az autó tetejét és az arcomba is belelógtak. Tavasszal nagyon vissza fogom vágni, akkor is, ha nem fog virágozni. Az igaz, hogy az idén se virágzott szépen... nem tudom jól metszeni ezt a növényt. Szóval tavasszal vissza lesz nyesve, valami olyan méretre, amit karban tudok tartani. 

Kiszedtem még a maradék 3 tő paradicsomot,  illetve elkezdtem a nagyon, de tényleg nagyon elfüvesedett részeket felvillázni. Érdekes, hogy ahol mulcsolok, ott ennyire elfüvesedik a kert, cserébe viszont nagyon könnyen kiszedhető a gyom. Úgy csinálom, hogy felnyomkodom a villával, nagyon porhanyós a talaj alatta és csak fel kell szednem a füvet. A folyondárok is egészen felengedik a nagyon vastag gyökérrészeket és nagyon hosszúkat (néha métereseket) tudok kiszedni, persze ez nem akadályozza meg abban, hogy jövőre mégis kihajtson. 

Két kis darab (paradicsomok voltak itt) kész lett, ennyivel is előbbre vagyok. Majd október végétől leszek hosszabb  szabin (remélem, bár megint kezd őrületté válni a meló, én nem értem miért így kell működni, ahogy), majd akkor tervezem a nagyobb dolgokat. 

 Ilyen füves volt a terület, nem is látszik hol volt az ágyás, legfeljebb itt az alsó szélében a sorban álló bazsalikomok mutatják. Kiszedtem azt is, már nagyon sokat tettem el a fagyasztóba, jobban szeretem úgy, mint szárítva. 

Egy kis részt sikerült felvilláznom. Nagyon jó porhanyós a föld, a legjobb  lenne az egész veteményest most megcsinálni, de sajnos most nincs rá időm. Viszont elkezdtem a középen lévő ösvényt is feltörni, mert se tavaly, se tavalyelőtt nem villáztam fel és borzasztóan el van gyomosodva, szinte karbantarthatatlan volt már az idén. Ezt a járatot megtartom, mert szükség van rá, de lehet, hogy le fogom takarni, egy része most is le van, de azt is benőtte a fű... lesz sok komposztom a sok fűből, az már biztos. 
Beszedtem tegnap rengeteg piros paprikát is, egy hegyes fajtát és a cayenne borsokat, beraktam őket a pincébe száradni. 

Gombákkal is tele van a  kert, de nem eszem meg, mert úgy látom, hogy karbolszagú csiperke. Vannak, akik leforrázzák és eszik, de én nem merem. 

És persze a virágok, ez a begónia egy igazi túlélő, tavasszal nem tettem ki, mert azt hittem rég kiszáradt a gumója. Valamikor augusztus elején vettem észre, hogy - benn a pincében, a sötétben, ahol tavaly ősz óta vizet se kapott - egy  kis hajtás van rajta. Kitettem, megöntöztem és kivirágzott. Kész csoda. :) 

Az Asterek csodássá varázsolják a kertet, nagyon szép most, megyünk bele az október közepébe és csupa szín a virágoskert. 

Kiültettem tegnap a maradék 3 krizantémot is. Felvilláztam nekik a helyet, hogy porhanyósabbá váljon a föld. Még úgy volt a talaj, ahogy először felvilláztam a kemény földet. Most szétmálltak a nagyobb rögök is, ami nem, azt szét vertem, elegyengettem a földet és úgy tettem bele a virágokat. 
Most már azt hiszem elég lesz a krizantémokból, bár ezek közül is nem tudom, hogy hány marad majd meg tavaszra. Ez mindig lutri. 

A vetővirágokról meg majdnem megfeledkeztem. Mostanában az előkertbe alig néztem be, csak az ott nyíló Asterekig láttam, aztán valamelyik nap eszembe jutott, hogy ott kéne lennie a vetővirágnak is. Szeptemberben még eszemben volt, aggódtam is, hogy a nyomát se látom. Mostanra szépen kinyíltak és nagyon örülök nekik. Évről évre szépen szaporodik, ha jól emlékszem 1 darab hagymát ültettem el. Nem ismertem a virágot, csak kísérletképpen vettem és most már egy egész kis csomó lett belőle. 

Még virágzik az izsópfű is, érdekes, ahogy a nap felé húznak a virágai, mintha fújná a szél egy irányba őket. Nagyon megszerettem ezt a növényt, nagyon hosszan nyílik, már vagy két hónapja virágzik megállíthatatlanul és nagyon szép a színe is. 

Egy magonc kékszakáll. Egy csomó megmaradt, mert sajnáltam őket kidobni, de lassan tele lesz minden a kékszakállal. Majd át kell valahová telepítenem innen ezt is. És persze a gyom körülötte, pedig látszik a képen, hogy szénával van vastagon mulcsolva a talaj, de a folyondár és a madársóska tesz rá magasról. 

Ez a narancsos-téglás színű krizantém már lassan el is virágzik, de nagyon szép ez is. Most, hogy látom, hogy koraibb fajta, jövőre majd teszek be belőle hátra is a nagy ágyásokba, hadd adjon ilyenkor ott is egy kis színt. 

A titónia még most is nyomja. Fantasztikusan mutatós ez a virág, megszerettem nagyon. A kép valahogy nem adja vissza, hogy mennyire dekoratív. 

A tarackoló kékgyökér is még mindig virágba van borulva, ez a szép, napos, meleg őszi időjárás nagyon kedvez most a virágoknak. Sokáig nyílnak és szépek. 
Viszont most már majd a tarackolását kicsit vissza kell fognom, mert elkezdett erőteljesen terjedni. 

A púpliliom is teljesen kinyílt. Kár, hogy az a valamilyen rozsdaszerű betegség megtámadta, így a levelei miatt nem olyan szép most. Majd jövőre jobban oda fogok figyelni rá. Úgy tűnik ez a növény érzékeny a valamire, majd utána fogok nézni, hogy mi lehet ez és jövőre teszek ellene.

Egyébként nem tudom, hogy mennyire lesz hideg a tél, de a macskáim nagyon töltekeznek. Mindegyik annyit zabál, hogy már határt kellett szabnom, mert egy nap alatt felzabálnának mindent, pedig nem keveset kapnak enni, de olyanok, mint a feneketlen kút. 
Meg kellett keményíteni magam (pedig én nagy etető vagyok) és elviselni a tekinteteket az ablakban. Hatalmas tál kaják után úgy néznek befelé, mint aki menten éhen akar pusztulni, de már tudom, hogy csak műsor, mert ha kiteszem nekik a száraz tápot magában, akkor nem kell. 
Meg is vannak hízva, Böbike is összeszedte magát rendesen, pedig nagyon le volt fogyva, amikor beteg volt. Olyan, mint egy vastag cső. :D :D 
Itt a fotelemben... napok óta megy a harc megint a fotelért. Én abban dolgozom, olyankor ki szoktam őt ebrudalni, de abban a pillanatban, amint felállok, már bele is telepszik. :)))))
Teljesen rögeszméssé tud válni egy-egy helyet illetően, a múltkor vagy két hétig a konyhában feküdt egy széken, most megint a fotel a sláger. A bungiba, amit vettem neki, egyáltalán nem megy be... ha télen se kell majd neki, akkor Elza kapja meg a bungit.