1 fok volt kinn ma reggel... május 16-án... nem is emlékszem ilyen vacak, hideg májusra. Illetve talán 2023 májusa volt nagyon ronda (akkor már írtam az időjárást), de ennyire nem volt hideg, hanem inkább csak hűvös, borús volt, rengeteg esővel és a kertben nem fejlődött semmi jól, még ennyire sem, mint most. 

Az összes macska kinn töltötte az éjszakát, Böbike 1 fokban nem szokott kinn maradni, még elő se került, szerintem bebújt valahová és vacog. Benn meg megy a fűtés, mert nem fogok 18 és fél fokos házban ücsörögni. 
Le kéne már szigeteltetni az egész házat.  

Tegnap kimentem reggel fotózgatni és úgy maradtam. :D Mármint a kertben matatva. 
Kiszedtem egy csomó folyondárt a sziklakertből. A piros (most éppen sárgászöld) kövirózsák környékét szoktam szisztematikusan tisztogatni, mert azt szeretném, ha beterítenének ott egy szép, nagy darabot. 

Aztán kiszedtem mindenhonnan a sziklakertből a folyondárt, aztán odébb mentem kicsit és láttam, hogy az egyik pázsitviolámat is szinte beterítette már, illetve nagyon belenőttek a borzaskaták is, de amíg kicsik voltak, addig nem tudtam kiszedni belőle, most kiszedtem. Csak úgy a növények mellé (főleg a törpefenyő köré, az épp csak látszik a képen) fektettem a kiszedett növényeket, majd visszakomposztálódnak. 

Aztán kiszedtem a folyondárt még egy részen, ahol majd folytatni akarom a szegélykövek lerakását, tulajdonképpen egy csalán állított meg, mert nem volt rajtam kesztyű. Nem is tudom hogy történhetett ez meg, soha semmit nem csinálok kesztyű nélkül, olyanok is lettek a kezeim... ilyenkor aztán súrolom, hogy kinézzen valahogy. 

Aztán észrevettem, hogy a nagyobbik bugás hortenziámnak az egyik ága sárgás, rögtön kapott is egy nagy adag vizet tápoldattal.  Megöntöztem a nemrég kiültetett egynyári virágokat is, felforgattam a cserepeket a tökfélékről és a paradicsomokról, amiket a fagyok ígérgetése miatt tettem rájuk. 

Ránéztem az egyik japán juharomra is az Árnyas kertben, szegény nagyon megfagyott április elején a nagy fagyokban, de azért kínlódik, hogy életben maradjon, neki is vittem egy nagy kanna vizet tápoldattal és lemetszettem róla az elfagyott ágakat, ágrészeket amik már nyilvánvalóan nem élnek. 
Itt még az elfagyott ágakkal van, nem tudom lesz-e még ebből valami. 

Ennyit a gondtalan fotózgatásról a kertben. :)))))
Egyébként jó, hogy megcsináltam, mert napközben többször is esett és eső után már nem jó a nedves fűben matatni. 

Újak nem nagyon nyílnak még, de a gyömbérgyökéren egyre több virág van, nagyon szép. 

Haranglábak még mindig. 

Bolgár nektárhagyma.

Díszhagyma. 

Haranglábak.

Magas varjúháj, nagyon dekoratív egész évben. 

Szellőrózsák.

Tegnap megint a verem körül mókoltam. Felvilláztam a maradék részeket, illetve úgy gondoltam, hogy kicsivel kijjebb terjesztem azt a részt, ezért letakartam egy szétszedett papírdobozzal, mert nagyon kemény volt, ott már nem volt erőm villázni. Azért ez 40 éve parlag, nem egyszerű feltörni. 
A doboz alatt pár hét alatt majd szépen megpuhul és könnyebben kiszedem a gyomokat is. 
Tettem be 4 cementlapot is, hogy ne taposgáljam össze, hanem így van mire lépnem. 

Hordtam ki a beomlott részt eltakarandó fákat is, amik évek óta be vannak rakva, mivel azonban nem tüzelek fával (csak kerti sütögetés/főzőcskénél), így nem nagyon fogy. Hát... ez aztán a rovarhotel! Valamik szerte-széjjel furkálták már ezeket a fákat, jó is, hogy kivittem belőle. Majd szépen elkorhadoznak ott a kertben, én meg pótolom, amikor összeesik a rakás. 

Vettem ki a kert másik részéből pénzlevelű lizinkákat is és beültettem a felvillázott részbe őket, hadd induljanak el talajtakarónak. A lizinka nagyon szépen fedi a talajt, tartja a nedvességet és nagyon, de nagyon mutatós is. 
A szárazabb részekre, a verem tetejére vittem át a sziklakertből kőfali pintyőt, az kb. mindenhol megél és az is nagyon mutatós és gyorsan növekszik, egy pár kövirózsát és kakukkfüvet. 

Beültettem 3 tő rózsaszín kínai szellőrózsát is, bedugtam egy letört szárat egy magas varjúhájból és átültettem oda két ernyős verbénát, mert magasra nőnek és hadd takarjanak már a nyáron, amennyit lehet.
Vittem át a püspöksüvegből is két tövet  az árnyékos részére.  Aztán majd meglátom, ahogy alakul és növekszenek benne a növények, hogy mi maradhat. 

Ez a verem túloldalán lévő madárbirs, alatta meténg... ezek marha jól érzik együtt magukat, a madárbirs méteres-másfél méteres ágakat növesztett, elterül a fél "domb" tetején és belepi a meténg, úgy emelgettem ki belőle. 
Olyan sűrű, hogy reménykedek, hogy ezt már nem tudja a tarack elnyomni. 
A túloldala van legyomirtózva, ott a tarack kipusztulni látszik, de nem még nem akarok előre inni a medve, akarom mondani a tarack bőrére. 
Egyelőre nem ültetek bele semmit, még kivárok. 

A püspöksüvegből további 4 tövet ültettem át a hólyagvessző mellé. Egészen szép, sűrűvé kezd válni a környezete, a tavasszal átvitt árnyékliliom is nagyon szép, a mellette lévő erdei kutyatej is és hatalmas telepet képez már mellette a füzérajak is.

Nem messze tőle van egy szárnyas kecskerágó, ami ilyenkor nem nagy szám, de ősszel olyan pirossá válik, hogy csak úgy tündököl a kertben. 
A kecskerágó mellett van még hely, oda még nem tudom, hogy mit ültessek... nem tudom mekkora lesz a kecskerágó. Egyelőre takarva van levágott fűvel az a rész (is). 

A végére azért mutatok szépet is, ugrunk egyet a kert elejébe, így néz ki az Árnyas kert most. 

 Nem tudom csináltatok-e már lecsót sárga paradicsomból (én még nem), de elég rosszul néz ki, viszont az íze jó, de azért nem fogok rászokni. 
Próbálom a nagy fagyasztószekrényből már elfogyasztani az összes cuccot, ami még benne van és találtam még egy kis vödör sárga paradicsomot. Sok paprikám is van még fagyasztva, ezért kézenfekvő volt a lecsó. 
Én egyébként is jobban szeretem a lecsót a fagyasztott dolgokból, mint az üvegeset, mert ennek teljesen friss íze van, az üvegesnek viszont van egy borzasztó íze a főzéstől, amit nem szeretek. 
Illetve én le szoktam sütni a lecsót teljesen zsírjára (kizárólag zsírral készítem), nem szeretem azt a paradicsomos paprikalevest, amit sokan lecsó címén csinálnak. 
Persze tudom ez ízlés dolga és sokféleképpen készítik az emberek a lecsót, de én lesütve szeretem, sok paradicsommal. Pirossal... szóval a sárga paradicsomot majd inkább frissen eszem meg a kertből és nem fogom fagyasztani. 

Már borzasztóan várom egyébként a friss zöldségeket, gyümölcsöket. Szerencsére már kékülnek a mézbogyók, sőt apuval kóstoltunk is már pár szemet róla valamelyik nap, de a zömének még kell érnie, hát... az idő nem annyira kedvez most neki. Tavaly már április végén mézbogyót ettem. 

Kicsit megint működtem a kertben. 
Az előkertben kiszedtem a pénzlevelű lizinka közül az ibolyát és máshonnan is. Szörnyű egy növény ez, annyira terjed mindenütt, hogy alig győzök szabadulni tőle.
Az egyik sziklakertben amerikai ibolya van (volt, mert megint kiszedtem), az a nagy, cirmos fejű, na, hát az egy valódi rémség! Minden évben kiirtom és így van belőle a következő tavasszal egy viszonylag normális méretű telep. Pedig gyökerestül szedem, de valahogy mindig megmarad. 

 Tegnap még letakartam az endívia salátákat is fagyvédő fóliával, a két nagyra nőtt paradicsom maradt ki, azok már úgy maradnak, ha megfagynak, ha nem. 

Ásóvilláztam is egy nyomnyit a beomlott pincénél, mert jó lenne azzal is haladni valamennyit... mit is mondjak? Ez inkább turkálás volt, alig tudtam belenyomni a villát a talajba.  Jó lenne, ha kicsit megázna a föld. 
Kiszedegettem belőle a gyomot, de aztán ott hagytam, nem villáztam többet. Majd ma is egy kicsit, meg holnap is  és akkor elfogy. 
Valami van a nyakammal, meghúztam vagy nem tudom, de egyik nap az egyik oldalon fáj, másik nap a másikon. Vettem ezt a sokat hirdetett Voltaren krémet, de egy kalap szamócát se ér, cserébe nagyon drága. 
A fekete nadálytő krém sokkal jobb.  
A területet viszont (amikor kész lesz a villázás) be is fogom ültetni rögtön, mert kell bele a növény, hogy ne a gyom harapózzon el megint. Egyelőre borzasztóan néz ki. Kora tavasz óta nem nyúltam hozzá, illetve annyit, hogy legyomirtóztam a tetejének a felét, a másik felét azért nem, mert ott van a cserje, amit meg szeretnék tartani és az egyébként is elnyomja maga alatt a füvet. 
A gyomirtó muszáj volt, mert a teteje csupa tarack és rámenni se igazán merek, nehogy még beljebb omoljon, de ha rá mernék lépni se lehetne ezt innen kiszedni, annyira beszőtte már. 

Aztán fogtam és kitakartam egy már két éve geotextillel fedett részt, amibe a napokban már tervezek is ültetni. 
Viszek le pár követ bele és elkezdem ott is kialakítani a sziklakertet. Érdekes lesz, mert észak felé lejt, ugyanakkor elég száraz az a rész. Azt hiszem a tetejénél kirakom kővel. Jó lenne oda valami kisebb támfal féle, de azt nem hiszem, hogy meg tudom csinálni egyedül. Pedig nem lenne rossz mögötte feltölteni a talajt egy kicsit. Nem kéne sok, csak annyi, hogy a fűnyírónak kevésbé legyen lejtős. Az is lehet, hogy majd beültetem valami talajtakaró cserjével és akkor nem kell a fűnyíróval arra  menni. 
Érdekes, hogy a kép mennyire nem tudja visszaadni ezeket a lejtős részeket. 
Ott a sarkánál -  mert ez egy L alakú rész itt, az egyik oldalán még maradt a takarás - van egy fekvő tuja is, ami a zöld fű miatt nehezen látszik. Ez az első növény benne, még tavaly ültettem oda. 
A jobb oldalon van egy kicsi lépcső, csak 3 lépcsőfok, azon lehet lejönni az alsó részre. Ezt szeretném elkezdeni alakítani, mert adja magát sziklakertnek, kaszálni pedig ezeket a lejtős részeket utálatos és szebb is lesz, ha be lesz ültetve. Legalábbis ez a szándék. 

A virágos rész továbbra is meg van kicsit torpanva, de a haranglábak nagyon sokáig bírják és a díszhagymák is kinyitották már a virágaikat. 

Csodásak a mindenféle árnyalatú zöldek és köztük nyílnak a közönséges gyöngyvessző bokrok is. 

Haranglábak, már nyitja mellette lassan az a sötétbordó, érdekes formájú is, ami jóval magasabb lesz, mint ez a rózsaszín. Hihetetlenül változatosak ezek a haranglábak, nagyon megszerettem őket. 

Az egyik japán gyöngyvesszőm (Spiraea japonica 'Goldflame')

Befotóztam kicsit a hólyagvessző (Physocarpus opulifolius 'Diabolo') közepébe, csak a színei miatt. Tele van már bimbóval is, az lesz a következő felvonása.